Podržite Bečejski mozaik

Dostupan za sve, finansiran od strane čitalaca

Arhiva |

Impresum |

Kontakt |

Pretražite

Logo Becejski

BETSEY MARISKA NAPLÓJA – A hősök, akik má nincsennek

BETSEY MARISKA NAPLÓJA – A hősök, akik má nincsennektrg_fontane

Hogy vagyok, hogy vagyok?! Há nem vagyok valami jó. Benn feküttem néhány napig a kórházba, nem ojan nagy baj vót, de azé mégis nem vót mindeggy. Oszt nem az vót a legnehezebb hogy bajom van meghogy ojan az étel amijen, meghogy horkóttak a társak (pedig asse vót mindeggy), hanem az a sok süket duma, amit ottan hallottam.

Ténleg az van hogy mond meg mijen tévét néző meg hogy mit olvasó (ha olvasó, ugye), oszt megmondom ki vagy.
Mindenhő ért a nép. Elolvassa (vagy megérti vagy nem) meg lássa oszt ő má tud mindent. Északkoreátú a rák gyógyításáig. De van ám vélemény. Szilárd mind a kőszikla. Amit mondanak neki ő asztat ehiszi.
Úgyhogy én azon vótam hogy ne legyek benn sokat. Amikó csak tuttam kimentem az udvarba, de legalább a fojosóra. Mehogy azé hideg is vót meg az esső is esett, de inkább egy kicsit fázzak mindhogy ezeket halgassam.
Végű aszonták a doktorok hogy minden jó lett.
Nyaral a színésznő, amikor eléri a végzet: foggyökérgyulladást kap. Orvos nincs a kis faluban, ezért hívják hát a falusi sámánt, aki piócával gyógyít. A kis állatot rátapasztja a művésznő ínyére. A sámán megilletődöttségében bókolni akar a szép színésznőnek, ezért mókásan így szól a piócához:
– Na, öregem, ez már ugye jobban ízlik, mint tegnap a polgármester úr aranyere?
Ha mán itten tartunk, akkó csak annyit mondok hogy tanúságos vót elolvasni két hete hogy mijen aktivitásaikrú számóttak be a kösségi kurmány tagjai. Én csak ennyit errű. Na meg annyit hogy az is érdekes hogy mejik médiáknak attak pízt Becsén. Nem a sajátjukat atták, hanem a miénket, azé lettek megválasztva.
– Mi a foglalkozása? – ordít rá az újoncra az őrmester.
– Bakteriológus vagyok.
– Ne cifrázza nekem, mondja nyugodtan, hogy vasutas!
De van enné szomorúbb is. Egázótták asztat a tanítónénit aki tűző napon, esőbe, szélbe biciglizett Fődvártú Becséig meg vissza. Cserbehagyásos gázolás. Mirjana nem élte túl. Az eggyik internetes hozzászóló írta hogy a tanítónéni azé gyütt aznap Becsére hogy csizmát vegyen egy gyereknek akinek a szülei nem tuttak venni…
Az ijen emberek a hősök, nem pedig azok akik másokat ölnek vagy öletnek me azok a mások másmijenek…
Ne mongyam hogy mijen reakciók vótak erre is a kórházi szobatársaim részirű. Mehogy minek köllött biciglizni amikó az veszéjes. Na erre má nem birtam ki, oszt közbeszóttam. Egyátalán kimozdúsz otthonrú amikó nem vagy kórházba? Me amint kimozdúsz, az má rizik. Otthonmaranni is rizik. Ne má az legyen a hibás aki próbál legalább egy kicsit élni is!
De há ijen a nép. Aki má egy kicsit más, az mán mingyá furcsa. Ne szójj szám, nem fáj fejem, ne csinádd esztet, ne csinádd asztat…
Mostan hogy hideg van sokat olvasok. Mikszáthot, Móriczot, Adyt, meg sokminden mást. Ami valamikó kötelező vót, meg rég emútnnak tartottuk.
Visszagyüttek azok az idők, sajnos. Az ami vót száz-százharminc éve, meg nem is ojan régen. Oszt nemcsak nálunk. Keleten a cár, középen gyűlölet, acsarkodás meg egyre kevesebb szabaccság, nyugaton meg összevisszaság. Gyün egy gazdasági válság oszt a vén Európa visszatér sötét önmagáhó.
Na de gyün a fény ünnepe, mongya a szomszédasszony aki nagy hívőnek tarcsa magát. Meg a szeretet ünnepe. Há nem ártana ha minden nap az lenne.
Annyi bisztos hogy június végéig egyre hosszabbak lesznek a napok. A többi bizonytalan.
Na há akkó kellemes ünnepeket meg boldog új évet, ha addig nem tanákozunk!

Puszil Maris

Ostavite odgovor

Vaša adresa e-pošte neće biti objavljena. Neophodna polja su označena *