BETSEY MARISKA NAPLÓJA - Büdös a zokni

  29 novembar 2013
Ocenite ovaj članak
(0 glasova)

Nálunk megkezdődött a babalátogatás, főleg, hogy evégeztek mán sokan, oszt lehet vendégségbe járni. Oszt örülünk ám nagyon, hogy a kicsinek ilyen jók a szokásai, oszt átalussza a vendégségeket, me így legalább tudunk beszégetni. Persze, néha a birs túl nagyon megindíccsa a nyelveket, van ojankó összeveszés is.

Amijen hülyék, az emberek manapság politizánnak babalátogatáskó is, röpködnek a szájakbú a Vucsityok (leírom má mégis a nevit, me a szomszédok nagyon nem értették, hogy ki az, akinek a nevit a szánkra nem vesszük, csak ha dicsérjük), a Dacsityok, a Pásztorok meg a többiek. A babára nem figyel oda senki. Alkalmi részegeinkre se figyel nagyon senki, kivéve, ha éppenst nagyon ordítannak má, akkó rájuk van szóva, hogy csöndessen, me alszik a gyerek.
Azoknak meg, akikrű annyi a szöveg, jó mén. Itt van az apa Pásztor példának – kapott toleranciadíjat az Egeresitű, aki mellékesen alárendeltje a pártba, de ennek semmi köze a díjhó. Ja meg a Pásztorék úgy kirúgták a demokratákat Szabadkán, hogy csak no, oszt mostmán ott is a Vucsity embereive paktátak le. A Knézit nem ezé dobták ki a véemeszbű? Na de nem féttem én a Knézit, eccő má visszament ő a véemeszhő... A Pájtity meg se szólalt tán azóta se, hogy neki mijen hűséges szövetségesei vannak a vajdasági kormányba...
Asszongya az uram, hogy most a véemesz visszaatta a demokratáknak azt, amikó fordított vót a hejjzet néhány éve. Ja, csakhogy Szabadka előtt má vagy egy féltucat, ha nem több kösségbe összepuszíkoztak mán a véemeszesek meg a szerbhaladók – Bánátba is, Bácskába is.
A Vucsitynak meg alighanem a vót pártfőnökéve van baja, me ement a Nikolity Moszkvába, oszt ott jó lehorta a kormányt, hogy nem eléggé szeresse az oroszokat, máhogy a kormány, me a Nikolity az nagyon szeresse. Oszt arrú is szó vót, hogy a platinaszőke miniszterasszonyt nem is engedik tán beszéni az orosz gázvezeték szerbiai építésének kezdetén. Mehogy nem eléggé gazpromos a fruska, meg molesztájja (na, nem úgy) a százfunkciós miniszterkollegát, akit minden oroszok (és sok szerbek) Cárja támogatgat. Asztán mégis engették. Oszt a szerbhaladók éppen néhány hete ünnepelték meg, hogy öt éve küzdenek a Szerbiájé (van az több is, csak korábban másképp hítták magukat), oszt ott olyan jedinsztvenik vótak, hogy maj szétrobbant a stadion az erejüktű, most meg kiderül, hogy nem is annyira úgy van az?
Na de ebbű nem sokan csinánnak ügyet, me hogy a médiákok közű összesen van kettő újság, amibe szabad kritizáni a hatalmat. Éppenst néztem azt a tévét valamelik nap, amit valamikó nagyon szerettünk nézni, me kimonták a háborúkrú meg a privatizációkrú, amit más senki. Na de mit látok? Hogy a kis oppozíciós párt alelnökébe maj belefojtja a szót az izgága riporternő amint a fiatalember ekezdi pedzeni, hogy a Vucsitynak tán túl sok a hatalma mán. Maj kiugrott a székbű a belgrádi amazon, gondolom csak azé nem sűtt le a pofájárú a bűr, me nagyon be vót sminkőve, oszt az összetartotta, mint a malter.
Maris anyátok nem szereti amikó a riporter nyalizik, pátótije – mongya a Duskó szomszéd, aki egész jó tud még magyarú, de azt a „pátótijét” odaraki mindig.
Az uram meg a Duskó most újabban jóba lettek me hogy ugyanazt az újságot olvassák – szó szerint, me a napi harminc dinárt megosztik egymásközt. Engem is olvasnak ebbe az újságba, de ez kéthetente van eccő, oszt nem ojan nagy kiadás. A napi harminc dinár se lenne, ha normális országba lenne...
Csak ne járná mindkettő gumicsizmába a határt, két pár zokniva. Me amikó hazagyünnek, oszt nem akarnak piszkóni az ebédlőbe, akkó levetik. Há, montam az uramnak, piszkónátok inkább, me könnyebb nekem takaríttani, mint szagúgatni...
Van errű vicc:
„Az esküvő előtt a vőlegény szorongva megy oda az apjához:
- Apám, félek, nem fog jól sikerülni ez a házasság.
- Miért, talán nem szereted?
- De igen. Csak az a bajom, hogy rettenetesen büdös a lábam. Ha egy ágyba fekszünk, szerintem reggelre annyira fog undorodni tőlem, hogy elhagy.
- Ezen lehet segíteni. Lefekvés előtt húzz zoknit a lábadra, így nem lesz büdös.
Eközben a menyasszony is kétségbeesve kér tanácsot az anyjától:
- Reggel mindig olyan büdös a szám, hogy biztosan el fog hagyni!
- Ugyan már. Reggel, ha felébredtek addig ne nyisd ki a szád, amíg nem mostál fogat, így nem lesz gond.
Eltelik a nászéjszaka, reggel a fiú arra ébred, hogy valahová elkeveredett a zoknija. Kétségbeesve elkezdi keresni, erre felébred a lány is, és ezt kérdi:
- Mit csinálsz ilyen kora reggel?
- Úristen, te lenyelted a zoknimat!“
Na, ordít mán a nagyobb unokám, hogy mama ne legyé prasnya, úgyhogy zárom soraimat meg puszillak
sokszó.

Mariskátok

Naslovi

Popularni Članci