X. Ricsaj Népművészeti Találkozó - „Mert a néptánccal teljes az életem”

  29 novembar 2013
Ocenite ovaj članak
(0 glasova)

Idén tizedik alkalommal szervezte meg a Ricsaj Népművészeti Találkozót a Petőfi Sándor Magyar Kultúrkör.

„A találkozó célja, hogy lehetőséget teremtsen az együtteseknek, énekcsoportoknak, szólistáknak a fellépésre, ismerkedésre, szórakozásra. A fesztivál nem verseny jellegű, így a fellépők feszültség nélkül mutathatják be néptánc és népzenei tudásukat, társaiknak, közönségüknek. A kétnapos rendezvény során az érdeklődők betekintést nyerhettek őseink hagyományaiba, életmódjába, ismerkedhettek kultúránkkal és szórakozhattak a magyar népművészet világa adta zenével, táncokkal”, mondta Cseszák Balázs, a rendezvény megálmodója.
A Ricsaj pénteken ellátogatott az óvodába és az iskolába, az újfalusi óvodában és a Samu Mihály Általános Iskolában népzenei koncerteket hallottak a fiatalok, illetve népdal- és néptáncoktatáson, játszóházban valamint oktató előadásokon vettek részt. Szombaton kirakodóvásár volt a Petőfi kultúrkör nagytermében. A délután folyamán a 2013. évi Kőketánc legjobb produkciói kerültek bemutatásra, ahová a becsei táncosokon kívül Adáról, Szenttamásról, Topolyáról, Kanizsáról és Moravicáról érkeztek fellépők. Este az érdeklődők kézműves foglalkozásokon vettek részt, ahol a gyöngyfűzést, a fafaragást és a nemezelést próbálhatták ki, de készíthettek karkötőt és karácsonyi díszeket is.
Az esti műsor elején Galgó Ferenci Andrea, a becsei önkormányzat Községi Tanácsának oktatással, művelődéssel és civil szervezetekkel megbízott tagja köszöntötte az egybegyűlteket. „Amikor arra kértek fel, hogy köszöntsem a tizedik Ricsaj közönségét, azon gondolkodtam, vajon mi az, amiről az elmúlt időkben nem tettünk említést. A hagyományápolás fontosságáról már szó volt sokszor, de arról még nem, hogy ezek a kis ricsajozók, akik a tíz év alatt nagy ricsajozókká, tinédzserekké váltak, hogyan élik meg a fesztivált. Ezeknek a gyerekeknek, akik ma már az esti műsorban lépnek fel, beleivódott a néptánc és a hagyományápolás a lelkükbe. Észrevétlenül, úgy tanulták meg a játékokat, táncokat és hagyományainkat, ahogy azt sem az iskolában, sem otthon nem lehet. Mi sem bizonyítja jobban ezt, mint az, hogy egy néptáncos lány a fiatalok által igen kedvelt közösségi oldalra képeket tölt fel és az albumának a ’Mert a néptánccal teljes az életem’ címet adta. Ez a bizonyítéka annak, hogy a Ricsajon felnőtt generáció már magáénak érzi a népi éneket, táncokat és hagyományainkat”.
Az esti műsorban az idei, Gomboson megtartott Gyöngyösbokréta legjobbjai mutatkoztak be. A június 9-én megtartott rendezvényen 37 csoport mutatkozott be, amelyből a szakbizottság és a Fesztiváltanács a tíz legjobbat jutatta el a gálaműsorra, amelyből nyolc lépett fel, vendégként pedig a győri Regös Táncegyüttest láthatta az óbecsei közönség. Fellépett a becsei Szelence táncegyüttes, a szenttamási Kalala néptáncegyüttes, a moravicai Vadvirág tánccsoport, a törökbecsei Csalogató táncegyüttes, a kanizsai Tisza Néptáncegyesület Hetrefitty néptáncegyüttese, a kishegyesi Rizgetős néptánc-együttes, az újvidéki Csűrdöngölő táncegyüttes és a topolyai Cirkalom táncegyüttes.
Szabó Gabriella, a Fesztiváltanács elnöke, levélben köszöntötte a fellépőket, amelyet Kisimre Szerda Anna olvasott fel: „Harminc évvel ezelőtt, amikor a temerini Gyöngyösbokrétán első alkalommal léptem akkor még gyerekként színpadra, egy életre szóló élmény volt a táncház a focipályán, ahol Lackó Illés és a Hívogató együttes vezetésével teli torokból énekeltük, hogy ’Ugat a kutyám, a Rajna’, a mai napig emlékszem minden sorára, érzem a fű illatát, amit a táncunkkal fölkavartunk. Akkor még csak nyomokban volt megtalálható az autentikus néptánc a Gyöngyösbokrétán. Lassan, észrevétlenül alakult át, és lett a régió egyik igen színvonalas seregszemléje, köszönve azoknak a tudós embereknek, kutatóknak, oktatóknak, akik vették a fáradságot és önmagukat képezve, autodidakta módon sajátították el a temérdek ismeretet... Azt kívánom, hogy ezen az úton haladjunk, fejlődjünk tovább, egymást segítve, megbecsülve, elismerve. Mert csak így van értelme, a cél közös, megmutatni, megőrizni gyermekeinknek, unokáinknak, mert ez az igazi értékmérő. Valamennyiünknek, aki bárhol, bármikor belekóstolt a népzene és néptánc világába, kötelessége azt a saját környezetében továbbadni, megismertetni, tanítani, terjeszteni. Ehhez kívánok mindenkinek sok sikert és egy életen át tartó számtalan felejthetetlen élményt”.

R.M.

Naslovi

Popularni Članci