trg_fontane
Na lettek padok a Pogácsán! Azé a főkijáltójel me esztet ojan szenzációnak monták be a tévébe mindha nem tudom beindútt vóna valamelik gyár vagy visszatért vóna a piros csillag a zászlóra. Mosmán van pad, űhetünk, oszt megpihenhetünk. A napon.
Oszt ha mán a térrű beszélünk – amejiken a fő hejjet a gonoszkodó szomszédasszony szerint tunni való hogy mi kapta (nem a szobor, asztat kivitték a Tiszára) – ott van azon a téren a szinház is, oszt vótak a héten ingyen filmek. Ami mongyuk, szép dolog. Hogy mé dicsérek? Há ami teccik asztat dicsérem, oszt nem is vótak rossz filmek. Érdekessek.
Oszt az eggyik film a migráncsokrú szótt. Azám, odaátrú megtuttuk asztat is, hogy a migráncsok nemcsak lopnak, ölnek, erőszakónnak, hanem disznópestises szendvicset esznek. Mehogy monta nagy vezérünk mezőgazdasági minisztere (akkó amikó monta még csak jelölt vót, ez a szakmai hozzászólása pedig bisztos a javára lett), hogy aszongya „egy migráns vagy vendégmunkás dobhatta el azt az afrikai sertéspestissel fertőzött szendvicset, amit egy vaddisznó megtalált és befalt Heves megyében“.
Bisztos migráncs vót, há más nem is lehetett. Nálunk mán eggyes iskolákba is a tévékettő-emegypercgyűlöletet taníccsák a gyerekeknek… Há nem hazudik a tévé, ki hallot még ojanrú. Persze hogy migráncs vót. Iszlámista terorista migráncs. De várjá má! Azok nem esznek disznóhúst. Meg ugye a hős magyar szittya árvalányhajas csendőrség, vagyis rendőrség és honvédség, nem engedi tán űket át a keritésen, de főleg nem az északi határhó (mehogy Heves megye eléggé északra van).
Szóva, akkó nem bisztos hogy migráncs vót. Főleg hogy bizonyitékot asztat egy szálat se mondott a miniszter.
Lehet hogy gásztárbajter vót. Mongyuk ukrajnai. Azok közű akik ojan nagy számma jelentkeztek be a szavazás előtt, és tunnivaló hogy kire szavaztak. Mé ne? Összeesküvési teorijára összeesküvési teórija is lehet a válasz.
De lehet hogy mégis valami más van ez mögött?
Hogy mé jut eszembe amit olvastam a 14. századi pestisrű nem tudom. Akkó azonták az okosok hogy bisztos a zsidók a hibássak, mehogy megmérgezték a kutakat, oszt hijába monta még az akkori pápa is hogy ez nem igaz, ezréve ölték őket. A Vén Európa és szép történelme… Amibű soha nem tanúnnak a büszke fehér európaiak…
Eggy vicc a netrű:
A kis mátrai falucska élelmiszerboltjába belép egy középkorú úr.
– Jó napot! Van rohadt paradicsomjuk?
– Hogyne, uram, mennyit parancsol?
– Megvenném a teljes készletet.
A kereskedő lelkesen találgat:
– Igen, sejtem miért. A minisztert ma ide várják, és ön olyan fogadtatásban akarja részesíteni, amilyet érdemel.
Az úr a fejét rázva:
– Nem, uram. Én vagyok a miniszter.
No de vissza a Pogácsára, nem gyün június 16-án a párnivájják, hijába örűttem neki a mútkó. Me beteg az énekes, szegény. De gyün hejette a Bajaga. Meg lessz a Rúzsamagdi, meg a Cukity, meg a furcsanevű Braunéva…
Ja osztan kérdezte az uram, hogy mi ebbe a furcsa. Há, mondom, én nem ismerek eggy Braunévát se, vót ugyan egy, akirű hallottam, de annak vége lett 45 májusába.
A legujabb médiamese az hogy Titó nem vót, se partizánok, se semmi, hanem csak csetnikek meg oroszok. Úgyhogy megy az agymosás… Pedig mostan lessz maj 70 éve annak, hogy Titó tökössen asztat monta Sztálinnak, hogy Nyet! Etttű fogva az ország fokozatossan normálissá kezdett válni. Nagyon szépen is éltünk amíg Titó is élt. Utánna meg beindúttak a nacionalizmusok, szépen sorba: albán, szerb, horvát, muzulmán (a magyar is, de az nem sok vizet zavart, me addigra mán ement minden a fenébe). Mostan meg odajutottunk, hogy visszacsinájják a 48-at, mámind az 1948-at (amúgy az 1848-at is, de errű má a mútkó is írtam neked).
Végű is megmonták szépen má hat éve hogy orosz kormányzóságot csinának az országbú…
Ja oszt mekkérdezte tűlem a mútkó a szomszédasszony, hogy mibű tellik rá azoknak, akik úgy kiűnnek délelőtt a káfítyba, oszt csak a mobiljukat birizgájják. Montam neki, hogy nagy pézeket csak úgy lehet keresni, nem is munkáva. Mire ő, hogy ezek nem unják meg? Mire én, hogy ez egy életmód. Van rúla vicc is:
Egy francia hetilap férfiak részére pályázatot hirdetett Egy reggelem leírása címmel.
Az első díjat a következő műnek ítélték: „Felkelek, megreggelizem, felöltözöm és indulok haza!“
Tunni kő így énni, mongyuk nekem se ártana.
Szép napot és kellemes időtöltést kíván
Maris
