trg_fontane
Az előző, az úgynevezett hosszú hétvégén történt. Vendégségben voltunk, jó helyen, jó emberekkel. A szobát uraló beszédkavalkádba beleberregett a csöngő, a háziasszony kifelé indult, az asztalnál maradók „ki a fene ez ilyenkor”-zsörtölődése kíséretében.
Rövidesen mosolyogva tért vissza a füstszagú estéből: „Édességért jöttek”… Ja, persze, a „halloweenezők”. Meg a „trick or treat”, vagy ahogyan magyarra szokás fordítani „bot (pontosabban csíny) vagy cukor”. Cukorka vagy egyéb édesség éppen nem volt a házban, ennek ellenére a „botozás” is elmaradt. Ismerőst üdvözöltek a gyerekek, a nyalánkság meg az ígéret szerint mégsem marad el.
Vagyis, Óbecsén is bevett szokás lett a Halloween, olyannyira hogy sokan ki sem várják október utolsó estéjét. A csúcsos boszorkánysüvegek már pénteken este megjelentek az alsóvárosi utcákon, rémisztőnek szánt álarcok kíséretében. Tavaly, „Halloweenkor” egy tucatnyi lurkóba botlottunk bele a sötét, füstös alsóvárosi utcákon batramoskodva. Igaz, ők ijedtek meg a rájuk-köszönéstől, majd kacagva távoztak – tovább kopogtatni. Trick-or-treat, mondaná az amerikai.
Amerikai hülyeség, idegen dolog, kommersz újítás, pénzcsalás… Ilyen vélemények is vannak az errefelé még mindig újnak és kevéssé elfogadottnak számító szokásról/ hagyományról.
Azt viszont tisztázzuk le frissiben, hogy a Halloweeen se nem amerikai, se nem új „találmány”. Kommersz jellege viszont van, éppúgy, mint ahogyan lett más – közmondásosan hagyományos és családi ünnepeknek is.
A sötétség kezdete
A brit és az ír szigeten élő kelták nagyjából november 1-jére (a holdnaptár alapján) eső újévéből ered. A kelta hit szerint az újév előes-téjén, vagyis október 31-én a napisten a halál és sötétség fogságába került, a halottak lelkei pedig ezen az éjjel vándoroltak a holtak birodalmába. A druidák szent helyeiken gyülekezve áldozatokat mutattak be isteneiknek, és különféle szertartásokkal próbálták távol tartani a szellemeket, megkönnyítve vándorlásukat.
Egyesek szerint a kelta hiedelmek értelmében a halál és a sötétség istene, Samhain ejtette fogságba a napistent. Mások viszont azt mondják, hogy Samhain nem volt a sötétség meg a halál istene, ez csupán egy 18. századi kitaláció, hanem egyszerűen annyit jelentett (a skóciai kelták nyelvén), hogy a „nyár vége”. Az írországi kelták nyelvén (gaelic) pedig a „mi” november hónapunkat nevezték így.
A gallok/ kelták két évszakra osztották az évet: a „sötét évszak” október/ novembertől április/ májusig tartott, utána kezdődött a „világos”.
Egyesek szerint október 31-én, vagyis a kelták szerinti újév (pontosabban az aratási ünnepek) előestéjén Samhain összehívta a halottakat, amelyek rossz lelkek, gonosz állatok figuráit öltötték magukra. A druidák a szent tölgy alatt gyülekeztek, tüzet gyújtottak és termény és állatáldozatokat mutattak be, majd a tűz körül táncoltak. Reggel a papok minden családnak adtak ebből a parázsból, hogy új tüzeket gyújthassanak velük, melyek elűzik a gonosz szellemeket és melegen tartják az otthonokat. November elsején az emberek állatbőröket vettek magukra és Samhain tiszteletére háromnapos ünnepet tartottak.
Utóbb, a Brit-szigeten levő keltákat leigázó (i. sz. 43) Róma is éreztette hatását az ünnepre: a római Feralia (Parentalia), a holtak emléknapja (!), a másik pedig Pomonának, a gyümölcstermésért felelős numennek (isteni hatalommal rendelkező, de nem megszemélyesített természetfeletti erő) a napja (innen a mai halloweeneken az almák).
A korai középkorban ez egy aratóünnepség volt, amikor a betakarított terményeket elraktározták télire. 10. századi ír könyvekben Samhain/Samuin ünnepéről úgy szólnak, mint a kereskedelem és háborúk időszakát lezáró ünnepélyről, amikor a helyi királyok törzsi gyűléseket tartottak.
All-Hallows-Eve
A hivatalos katolikus tanítás szerint Mindenszentek ünnepe éppúgy, mint a Halottak Napja (nov. 2.), a keresztény hitben gyökereznek: „Keleten már 380-ban megtartották, és az összes vértanúra emlékeztek ezen a napon. A nyugati egyház liturgiájába IV. Bonifác pápa vezette be, aki 609-ben megkapta a pogány istenek tiszteletére épült római Pantheont, és május 13-án felszentelte Mária és az Összes Vértanúk tiszteletére. III. Gergely pápa (731-741) a `Szent Szűznek, minden apostolnak, vértanúnak, hitvallónak és a földkerekségen elhunyt minden tökéletes, igaz embernek` emléknapjává tette. IX. Gergely pápa (827-844) helyezte november 1-jére az ünnepet”. (forrás: uj.katolikus.hu).
A Pantheon egyébként a minden istenségnek emelt templom volt előzőleg, vagyis a római „pogányság” idejében…
Amerikába ír, walesi és skót betelepülők vitték magukkal a Halloween (All-Hallows-Eve/ minden-szentek-előestéje) hagyományokat, köztük a háztól-házig járást is.
Szelleműzés, majd Jack O’Lantern
A kivájt vigyorgó töklámpás (Jack O’Lantern) lett az idők folyamán a Halloween legfontosabb jelképe. Az írországi eredetű történet szerint egy bizonyos Jack zsugorisága/ haszontalan életvitele miatt nem juthatott be a Mennyországba, a Pokolba viszont azért nem, mert megviccelte az ördögöt. A tivornyák végeztével az ördög rendszeresen zaklatta őt, ezért Jack felcsalta egy hatalmas fa tetejére. Keresztet vésett a fatörzsbe, hogy ellenfelét így megakadályozza a lejutásban. Jack mégis elengedte az ördögöt, de megígértette vele, hogy nem kísérti őt többé. Így arra kárhoztatott, hogy lámpásával az Ítélet Napjáig bolyongjon. Jack egy izzó fadarabot vihetett csak magával a pokol tüzéből, hogy ne kelljen vaksötétben kóborolnia. A lángokat egy takarmányrépából (melyet később az amerikaiak sütőtökre cseréltek) kivájt mécsesbe zárta, és a mai napig bolyong a Mennyország és a Pokol kapuja között.
Visszatérve a kelta ünnepre: Skóciában fáklyákkal, tüzekkel kergették ezen az estén a gonosz szellemeket, Walesben pedig az volt a hiedelem, hogy egy éven belül meghal, aki másnap nem találja meg az általa október 31-én éjszaka örömtűzbe rakott megjelölt követ. Az ír szigeten pedig Muck Olla isten tiszteletére felvonulásokat tartottak, amelynek élén fehér ruhába öltözött, állati maszkot viselő személy volt, aki élelemért könyörgött. Gondolom, azért, mert jött a zord, sötét évszak.
Ennyit röviden, a teljesség igénye nélkül. Az interneten sok más állítás, találgatás, magyarázat és magyarázkodás is található. Hozzáállás van ilyen is, olyan is. Van, akik szerint jó móka, van, akik szerint abból áll az egész, hogy meg akarunk ijedni, van, aki pogány és nemzetidegen jellegűnek tartja – és van, aki azt mondja, hadd legyen kivájt tök és trick-or-treat, legalább addig se játszanak a komputeren vagy üzengetnek egymásnak a féjszen! A kisebbeknek pedig – én legalábbis így tapasztalom – tetszik, hiszen jelmezbe öltözhetnek, énekelhetnek, a figyelem középpontjában lehetnek.
Persze, örülnek azok is, akiknek ez is csak egy újabb ürügy a „bulizásra” – haverok, pia…
M.A.
