musicloverparadise.com

Becejski mozaik

Aktuelno

Menni vagy maradni: Tudjuk, hogy mennek, de azt nem, hogy kik, mennyien Featured

Személyes adatok a következők, de másképpen nehéz valós képet festeni az elvándorlás mértékéről innen és most, hiszen mérvadó adatok nincsenek.

Az általános iskolai osztályomból ma legalább 10-en élnek külföldön, esetleg ingáznak itthonról odaátra (Magyarország).
A középiskolai osztályomból szintén legalább 10-en nem élnek Szerbiában.
A családomban – ide számolom a távoli rokonokat is – legalább hatan dolgoznak külföldön.
Ismerőseim és barátaim közül – kapásból – legalább 30-an élnek külföldön, s most nem csupán Magyarországra, hanem Ausztriára, Franciaországra, Németországra, Norvégiára, Svédországra gondolok.

Mérvadó kutatást senki sem végzett sem Szerbiában, sem Óbecsén az elköltözöttek számáról, s nem is igen lehet mérvadó a kutatás, mert azok, akik elmentek innen, az esetek nagy részében nem változtatnak lakcímet, azaz megtartják az ittenit is. Azonban egyes megítélések szerint Óbecséről az utóbbi években legalább 3000-en költöztek el, sokan magyar nemzetiségűek, mert a magyar (kettős állampolgárság) útlevéllel külföldön sokkal könnyebb a munkavállalás.

Csak egy példa 2018-ból: az egyik helyi általános iskola magyar tannyelvű első osztályába eredetileg 10 gyereket írattak be – szeptember 1-jén mindössze hatan indultak iskolába, mert a többek a vakáció ideje alatt külföldre költöztek.
A 2011-ben végzett népszámlálás adatai szerint Óbecse község összlakossága 37 351 polgár volt, közülük 17 309-en vallották magukat magyarnak (46,34 %). Az előző népszámlálások adatai szerint Óbecse lakosságának kb. fele-fele volt magyar és szerb nemzetiségű.

A november 4. nemzeti tanácsi választásokon 8520 magát magyarnak valló, a kisebbségi választási névjegyzékre feliratkozott, polgárnak volt választási joga.

Pontosan egy évvel ezelőtt a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) Titkársága által közzétett becslések szerint Szerbiában szédületes méreteket ölt a kivándorlás, jelentette ki Vladimir Grečić professzor, a Közgazdaságtudományi Akadémia rendes tagja a Danas napilapnak, hozzátéve, hogy Szerbia a 31. aközött az 50 ország között, amelyekben a legnagyobb fokú a kivándorlás.
Nincsenek precíz adatok arról, hány szerbiai polgár él és dolgozik jelenleg külföldön, sem arról, hány ember keres évente az államhatáron kívül munkát, a hazai statisztika szerint azonban, mely a legutóbbi, 2011-es évi népszámlálásra alapoz, 313 411 szerbiai polgár tartózkodik az országon kívül.

Az OECD adatai alapján, melyeket főleg a gazdasági migránsokat fogadó országok nyilvántartásaira alapoz, 598 200 kivándorolt személyről beszélhetünk, s csak az említett országok és a 15 évesnél idősebb korosztály esetében.
Az OECD Titkársága által közzétett becslések szerint 2005 és 2014 között a Szerbiából az OECD tagállamaiba költöző személyek éves átlaga 31 ezer fő volt. 2014-ben 57 ezer személy emigrált, 2015-ben pedig ez a szám elérte a 60 000-et.
Arról nincsenek adatok, hogy hányan tértek vissza Szerbiába. Grečić felhívta a figyelmet más kutatásokra is, melyek szerint a szerbiai fiatalok kivándorlási szándéka igen hangsúlyos: az ehhez a kategóriához tartozó megkérdezettek kétharmada szeretne elköltözni az országból.

A fiatalok 81,9 százaléka esetében teljes mértékben gazdasági motiváció húzódik meg a kivándorlás hátterében. Többek között jobb életszínvonalat, könnyebb munkapiaci elhelyezkedést, jobb oktatást szeretnének, valamint kedvezőbb feltételeket saját vállalkozás indításához. A megkérdezettek közel egynegyede számára az Európai Unió tagállamai, főleg Németország és Ausztria a legvonzóbb célpontok, a tengerentúli államok közül pedig az USA és Kanada.

Szintén 2017-ből származik a Gábrity Molnár Irén (a Magyarságkutató Tudományos Társaság elnöke) által közétett információ, hogy a tanult fiatalok nagy része már külföldön van. Vajdaságban 3-4% között mozog az egyetemi végzettségűek aránya, ami szakemberhiányhoz vezet az országban. „2017-ben ott tartunk, hogy a 4000 tovább tanuló magyarnak a fele külföldre megy folytatni a tanulmányait. Így már kezdetben elveszítünk nagyon sok értelmiségit. És a másik felének a nagy része is elhagyja szülőföldjét, miután oklevelet szerzett. Ezek az emberek itthon nem tudnak elhelyezkedni, mert nem beszélik elég jól a szerb nyelvet. Az anyagi javak sem kielégítőek, így a családalapítás is kérdésessé válik számukra. Egyértelműen gazdasági migrációról van szó, de a kisebbségérzet is közrejátszik“, mondta egy évvel ezelőtt a szociológus.

A sok adat ellenére sem tudjuk, hogy kik mentek el. A migrációt elemző tanulmányok szerint (Palusek Erik – Trombitás Tímea: Vajdaság demográfiai és migrációs jellemzői, Badis Róbert: Látlelet a vajdasági magyarok demográfiai helyzetéről, Dr. Gábrity Molnár Irén: A migrációs és remigrációs folyamatok 1990 és 2010 között az Alföldön és a Vajdaságban) pontos adatok nem állnak rendelkezésünkre arról, hogy a 2011-es népszámlálástól napjainkig hány fő és milyen nemzetiségű lakos hagyta el Vajdaságot, illetve települt be a tartományba.

Az 1991-es népszámlálás eredményei szerint Vajdaság 2 013 889 lakosából 339 491 fő volt magyar nemzetiségű (Milanović 2006), ami a tartomány összlakosságának 16,8 százalékát jelentette. Ehhez képest a 2002-es összeíráskor a növekvő összlakosságon belül, csökkent a magyarok száma és egyben részarányuk is. Az említett évben a 2 031 992 vajdasági lakosból már csak 290 207 fő volt magyar nemzetiségű (Popis stanovništva 2002), ami 49 284 fős csökkenést jelentett 11 év alatt. Mindemellett a tartomány teljes lakosságát szemlélve pedig 14,3 százalékosra csökkent a magyarság részaránya.

A vajdasági magyarság ilyen mértékű megfogyatkozásának okai a negatív természetes szaporulat mellett az intenzív elvándorlásban keresendők. Pontos adataink nincsenek arról, hogy hány vajdasági magyar hagyta el szülőföldjét a kilencvenes évek zűrzavarában, abban azonban egyetértenek a társadalomkutatók is, hogy az elvándorlás óriási méreteket öltött a tárgyalt populáció körében. Feltehetően több tízezer főre tehető a migrációs veszteség a múlt század utolsó évtizedében. A becslések általában 30-50 000 emigráló vajdasági magyart említenek (Kincses-Takács 2010; Tátrai et al. 2013).

A magyarság a Tisza-menti övezetben (Magyarkanizsa, Zenta, Ada) tudta leginkább megtartani pozícióit, mert a létszámbeli csökkenése, illetve a szerbek létszámának növekedése mérsékeltebb volt. Óbecse községben például, a magyarság elveszítette abszolút többségét (47 százalék körüli lakossági részarány).

Badis szerint „Jugoszlávia szétesésének és a kilencvenes évek háborúinak következtében tömegek hagyták el szülőföldjüket, zömében fiatalok és jól szituált családok, akiknek volt annyi anyagi és kulturális tőkéjük, hogy egy másik országban újrakezdjék életüket. A 2002-es népszámlálási adatok elemzésével egyértelművé vált, hogy a vajdasági magyar társadalom kedvezőtlen korszerkezettel rendelkezik. A magyarok átlagéletkora 43,09 volt, ami majdnem négy évvel volt magasabb, mint a szerb nemzetiség átlagéletkora. 1991 és 2000 között 62 530, 2001 és 2010 között pedig 55 401 magyar nemzetiségű elhunytat regisztráltak. A csökkenés 11,4%-os, ami jóval enyhébb visszaesés, mint a születések esetében. A vizsgált időszakban, 2002 óta a halálozások száma 5951-ről 4903-ra esett vissza, ami 17,6%-os csökkenés. A nyers halálozási arányszám 20,4-ről 18,8‰-re csökkent. Regionálisan vizsgálva láthatjuk, hogy a szórványrégiókban (Nyugat-Bácska, Észak-Bánát, Dél-Bácska) sokkal magasabb a nyers elhalálozási arány, ami annak a következménye, hogy az itt élő népesség kedvezőtlenebb korstruktúrával rendelkezik: sokkal nagyobb arányt képviselnek az idősek a népességen belül, mint a tömbmagyarság esetében. Csak a születések és a halálozások különbségének köszönhetően évente mintegy 3 ezer fővel csökken a vajdasági magyar népesség száma, ami a 2002 és 2010 közötti időszakban hozzávetőlegesen 26 830 fős csökkenést jelent. Ez mintegy 10%-nyi csökkenést jelentett az elmúlt évtizedben. Legkisebb mértékben a Tisza part régió népességszáma fogyatkozott (-7,8%), a legnagyobb mértékben pedig a Nyugat-Bácska (-12,8%)“, írta Badis.

A továbbiakban kifejtette, hogy a „magyarországi statisztika szerint 2008-ban 17 186 szerb állampolgár tartózkodott Magyarországon, és 1993 óta 12 556-an váltak magyar állampolgárrá, akik 97%-ának magyar az anyanyelve. Évente mintegy 500 és 1000 között alakul a magyar állampolgárságot szerzett szerb állampolgárok száma, akik közül feltételezhetően a többség magyar nemzetiségű. A Magyarországra vándorlásban leginkább érintett szerb települések: Szabadka (3365 fő), Zenta (1951), Újvidék (1020), Topolya (705), Magyarkanizsa (694), Óbecse (524) és Nagybecskerek (508); a leginkább érintett körzetek pedig az észak-bácskai (5869), az észak-bánsági (4661), a dél-bácskai (2429) és a nyugat-bácskai (1005)“.

R.M. (Fotók:pixabay.com)

A cikk megjelenését a Szerb Köztársaság Művelődésügyi és Tájékoztatási Minisztériuma támogatja.
A cikkben kifejtett álláspontok nem feltétlenül tükrözik a támogatást odaítélő szervezet nézeteit.



Last modified on
Rate this item
(0 votes)
back to top