Adventi irodalmi és képzőművészeti pályázat – A gyerekek 233 alkotással versenyeztek

A Petőfi Sándor Magyar Kultúrkör kilencedszer hirdette meg adventi irodalmi és képzőművészeti pályázatát, amelyre 73 irodalmi és 160 képzőművészeti alkotás érkezett.

A képzőművészeti pályázatra beérkezett alkotásokat a Szivárvány festőcsoport tagjai bírálták el és tizenhat egyéni, illetve három csoportmunkát díjaztak. Az óvodások közül rajzfelszerelést kapott Tripolszki Ákos, Vörös Zsolt, Horváth Endre, Szabó Zsóka, míg az iskolások között Zavarkó Natália, Kiskomáromi Zsolna, Vajda Denisz, Muhi Kornélia, Boldizsár Karolina, Radics Orsolya, Árpás Anna, Márkus Adrianna, Tóth Réka, Tarján Orsolya, Gyorgyás Dániel és Becsei Adél részesült ajándékban. A csoportok közül Papp Mária óvónő csoportjának munkája, a Samu Mihály iskola pecesori tagozata I. és II. osztályosainak csoportmunkája, illetve a Sever Đurkić iskola II. osztályosainak csoportmunkája lett díjazva. Ők 2000 dináros ajándékutalványt kaptak a szervezőktől.
Az irodalmi pályázaton a zsűri a harmadikosok közül Kákonyi Balázs munkáját jutalmazat első díjjal. Osztott második díjas lett Pál Krisztián és Lukács Szabolcs, míg a harmadik helyen Oroszlámos Ákos és Kovács Ádám osztoztak. Különdíjas lett Brasnyó Márk. A IV. osztályosok között Szabó Márk bizonyult a legjobbnak Varga Tímea és Varró Olivér előtt. Harmadik lett Andruskó Henrietta és Répási Nikoletta, különdíjat pedig Fekete Emese, Lasztovics Anett és a dreai Petőfi Sándor iskola III-os és IV-es tanulói kaptak. A felsősök között, mivel kevés munka érkezett, a zsűri Varnyú Kingát és Kovács Ármint díjazta, Firsing Karolina és Tóth Bence pedig különdíjban részesültek.

B.M.

Valaki hiányzik…
Hideg napsugár, halvány árnyék
Oly keserű, mintha valakit várnék
S színlelem a jót, remekül látszik
Érzem legbelül, valaki hiányzik

Itt voltál velem, nem egyszer
Szeretet volt, nem szimpla
kényszer
S most ahogy a múltba
visszanézek
Csak fájdalmat, hiányt érzek

Szép napok, örömnapok
Nem voltak könnyek, indulatok
S akkor, csak úgy itt hagytál
Azóta kínzó érzés, úgy fáj

„Az idő minden sebet begyógyít”
Úgy vélik, feledésbe kényszerít
Egyértelmű, nincs mit tenni
Csak várni, átélni, érezni

Mereven nézek a vakító fehér tájba
Sok emlék itt, a Tisza parti
pusztaságba
Régi szép idők. Emlékszel? Kacaj, nevetés
S most ez maradt, fájdalom, feledés.

Kovács Ármin, 8.b, Petőfi
Sándor Általános Iskola, Óbecse