trg_fontane
A Petőfi Sándor Magyar Kultúrkörben 1992 szeptemberében kezdett el tevékenykedni a társas- és modern tánccsoport. Kezdetben Tót Kása Piroska vezette a csoportot, aki a jubileum alkalmából szervezett műsoron, szeptember 30-án, telt ház előtt az egyesület színháztermében a tánc közösségformáló erejéről beszélt.
„Amikor negyed évszázada megalakult a csoport, nem gondoltam, hogy 25 év után itt állok majd a színpadon és kezdő tánclépéseinkről beszélek. Igaz, akkor nem is gondolkodtunk előre, csak élveztük a pillanatot: a zenét, a táncot, a szép ruhákat, a fellépéseket és egymás társaságát. Akkoriban ugyanis, sok év után, először indult tánciskola a környéken Terzin Róbert zentai táncoktató közreműködésével, aki egyébként még ma is dolgozik. A nagy létszámú alapfokú tanfolyamot a résztvevők kérésére a haladók tánciskolája követte, majd belőlük alakítottunk tánccsoportot. A kezdeti feltételek enyhén szólva is szerények voltak, de mindent megoldottunk, mert egy emberként akartuk. A tánc közösségformáló ereje hamar megmutatkozott. A táncosok jó magaviseletükkel, kreatív ötleteikkel nagyban hozzájárultak a csapat előrehaladásához”, mondta Tót Kása Piroska.
Az ünnepi műsort megtisztelték jelenlétükkel testvérvárosaink, Csongrád és Sátoraljaújhely küldöttségei, s az önkormányzat képviselői is.
A 25 éves csoportot Szamosvölgyi Péter, Sátoraljaújhely polgármestere köszöntötte, aki a közösség összetartó erejéről beszélt, s a sátoraljaújhelyi Kazinczy Ferenc Alapfokú Művészeti Iskola tánccsoportja is fellépett Shweitzer Tamás vezetésével, de a rendezvényt egykori táncosok visszaemlékezései tették színesebbé, néhányan pedig video-üzenetben és levélben köszöntötték a jubiláló csoport tagjait.
A 150 perces műsorban a Petőfi kultúrkör tánccsoportjának minden tagja bemutatkozott, akik Gyurcsik Heléna, Varnyú Kinga, Magyar Zsófia, Sárkány Krisztina, Györe Szuzanna, Klucsik Anita és Gulyás Bognár Renáta koreográfiáit mutatták be.
A nézők betekintést nyerhettek a csoport munkájába, latin-amerikai, show és színpadi táncokat láttak, valamint néhány meglepetés-produkciót is megnéztek. Az utolsó produkcióban a csoport minden tagja egyszerre volt a színpadon, együtt táncoltak.
„Amikor 26 évvel ezelőtt, osztálytársnőim unszolására, beléptem ebbe az épületbe, nem nagyon fogott meg a kopott és nagyon rossz állapotban lévő nagyterem. És nem is a külső miatt maradtam itt ilyen hosszú ideig! A belső a fontos, amit ad, amit sugároz, amit mi adunk azoknak, akik ide bejönnek próbára és fellépésre hétről, hónapról és évről-évre”, vallja Ricz Róbert, a csoport jelenlegi művészeti vezetője, aki csaknem húsz éve irányítja a táncosok munkáját.
„Sokan kérdezték már tőlem, hogy mi kell ahhoz, hogy valakiből jó táncos legyen: ritmusérzék, hajlékonyság, tehetség, fontos-e a kor, a megfelelő súly? Igen, minderre szükség van, de mindezt meg lehet tanulni sok-sok gyakorlással és edzéssel. Legfontosabb az alázat, a szorgalom, a kitartás és hogy legyen olyan szülője a kis táncosnak, aki legalább hetente kétszer, esőben, hóban, sárban és negyven fokban is, csapot-papot otthagyva elhozza a próbára, megvárja és biztatja gyermekét, illetve a tagsági díjak mellett kifizeti a kosztümöket, a cipőket, az utazásokat. Gyakorló szülőként tudom, hogy néha milyen nehezemre esik hetente kétszer elhozni gyermekemet, megvárni a próba végét, amikor rengeteg munka vár még otthon rám. De megteszem, mert tudom milyen egy közösséghez, a Petőfihez tartozni. Kiszámoltam: a huszonöt év alatt, ha csak tíz táncolással eltöltött hónapot számolunk évente, heti két próbával, akkor 2000 nap táncpróba van mögöttünk. Ha tudjuk, hogy hétfőn és szerdán is négy-négy korcsoport dolgozik, az 8000 táncpróbát jelent. Ugyanennyi bemelegítés, nyújtás, láb- és kézmunka, játék és levezetés… Mindezt követik a fellépések, sokszor éjszakákba nyúló, néha több napig tartó versenyek, kisebb-nagyobb fesztiválok, a közelben és külföldön. A táncos évek során nincs olyan, hogy készen állunk. A képességünk, a tudásunk és az érdeklődésünk folyamatosan alakul, változik, mindig többet akarunk, úgy érezzük, hogy többre vagyunk képesek. És mi minden egyes lépést imádunk, még azokat is, amelyek hátrafele visznek bennünket, és amelyek hosszú távon bámulatos meglátásokat és örömöt hozhatnak a csoport életében. A mostani jubileumi műsorra készülve, az utolsó három hét húzós volt. Heti 4-5 találkozás, sokszor hétvégén is, több új koreográfia készítése, a régiek felelevenítése és gyakorlása. Valaki már szóvá is tette, hogy engem többet lát, mint az anyját! De a cél elérése vezérelt bennünket és kitartottunk”, mondta Ricz Róbert, aki a kultúrkör elnöke is.
A jubileumi műsor létrejöttét a helyi önkormányzat, a budapesti Nemzeti Kulturális Alap, a budapesti Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. és a Szekeres László Alapítvány támogatták, többek között az új kosztümök elkészítését is.
B.M.
