A föld kell!

A vajdasági gazdalázadás előtti napokban a Blic napilap azzal foglalkozott, hogy mi mindent privatizálhatna az idén az állam. Eddig ugyanis csupán 2-3 gyár kelt el az idén.

A napilap több közgazdászt, közöttük Miladin Kovačevićet, szólaltatott meg. Őt – a megegyező név ellenére – nem illik összetéveszteni ama kúlai ifjúval, aki majd agyonvert egy amerikai állampolgárt Amerikában egy kocsmai verekedésben, majd a szerbiai nagykövetség alkalmazottai kiszöktették az USA-ból és végül emiatt a szerbiai adófizetők közel egymillió dollárt fizettek az ügy elmismásolásáért. Szóval nem az Egymillió Dolláros Titánról van szó, hanem arról a Miladin Kovačevićről, aki a közelmúltban elhíresült egy állításával és majdnem ugyanannyira felkavarta a kedélyeket, mint a kulai Terminátor esete: azt mondta (a közgazdász), hogy a szerbiai 375 eurós átlagfizetés (állítólag ennyi volt decemberben) Németországban kb. 1000 eurót érne, mert az Európai Statisztikai Ügynökség (Eurostat) a két ország átlagpolgárának vásárlóerejének hányadosát 2,7-nek számolta! Rendben van, 375×2,7= 1012,5, de ez tényleg ilyen egyszerű? De, mit ér Németországban 1000 euró? Nem tudom, arra még nem jártam.
Miladin Kovačević, az elismert közgazdász, egyike azoknak, akiknek a média rendszeresen kikéri a véleményét, egyébként azt is mondta, hogy Szerbiában még a szegények is sok húst esznek, sokat isznak… vagyis, hogy nem az ő matematikájával van baj, hanem az itteni szokásokkal.
Erről persze mindenki azt gondol, amit akar, de nem is ez a bökkenő… Hanem az, hogy a Blic szerint az óbecsei mezőgazdasági-ipari kombinát (a PIK, ugyebár) is privatizáció tárgya lehetne még az idén!
Most államosították vissza… és már megint eladnák! És ugyan kinek? A denacionalizációról nem is beszélve, ugyebár!
Kovačevićnek erről az a véleménye, hogy az óbecsei PIK nem stratégiai jelentőségű – és, ami még érdekesebb –, hogy a PIK iránt a földterület miatt érdeklődő befektetők rossz választás lennének.
Vagyis, ezek szerint már tudnivaló, hogy kik érdeklődnek – és miért! – a PIK iránt. Megvásárolni a földeket, hogy egyszer majd (EU-s csatlakozás?) haszonnal el lehessen azokat adni, ugyebár?
Zoran Popov közgazdász ilyen szövegkörnyezetben az IMT-t említi. Szerinte a lehető legrosszabb megoldás eladni egy rossz állapotban levő vállalatot, ahol nagyobb a telek értéke, mint a gyáré, mert azért kevés pénz jut. „A korszerűsítés és a nyereségessé tétel sokkal jobb megoldás” – mondja.

Jut eszembe, nemrég egy magyarországi középiskola mezőgazdasági részlegének tanáraival (is) beszélgettem a futaki mezőgazdasági iskolában. Ahol többek között a házigazdák elmondták, hogy a tőlük kikerülő diákok nagy részének azért nincs munkája a szakmában, mert tönkrementek a kombinátok. Mire a magyarországi vendégek együttérzéssel bólogattak. Mert ismerős számukra is a helyzet, náluk ugyanez történt.
Szóval, furdalja az oldalamat a kíváncsiság: ki is akarja újraprivatizálni a szétcibált óbecsei PIK-et? És az állam, értsd: a politikusok és pártjaik, is tudják, amit Kovačević állítólag tud, mármint azt, hogy kik pályáznak a csődeljárásban levő vállaltra? Mi miért nem tudjuk?

M.A.