trg_fontane
Március 15-én a magyar szabadságharc kezdetét ünnepeltük. Ezen a napon idén is a belvárosi katolikus temetőben, a szabadságharcban elesettek síremlékénél tartottak megemlékezést, amelyen Szűcs Budai Engelbert magyartanár mondott ünnepi beszédet. Kiemelte, hogy a magyar történelem legszebb és egyben legismertebb fejezete az 1848-as forradalom és szabadságharc, s a polgári átalakulásért vívott küzdelem idealizmusa, hősiessége, össznemzeti mivolta a mai napig eleven erő.
„Ez az ünnep évről évre az újrakezdés, a cselekvésvágy, a nemzeti összefogás lehetőségét is magában hordozza. Fogalmazhatok úgy is, hogy a 12 pont évenkénti újrafogalmazása ez a nap. 1848-ban mi magyarok együtt akartunk valamit. És e mögé az együtt akarás mögé egyre többen és többen sorakoztak fel. Egyre többen vállalták a döntés kockázatát, egyre többen érezték úgy, hogy ott kell lenniük. A 48-as ifjaknak március idusán sikerült felébreszteni a közösségi szellemet, közösségé varázsolni az egymás mellett élő társadalmi csoportokat, civil összefogást létrehozni. Ők a magyarok történelmében az újra és újra felvillanó jel, ők azok, akik árnyékból a fény felé fordítják a magyar nemzet jobbik énjét. Ébren tartják az öntudatot, azt a lelkiismeretet, mely újra és újra megváltoztatja a magyarok, és néha Európa történetének menetét”, mondta Szűcs Budai Engelbert.
A síremléknél ft. Fuderer László plébános mondott imát az elesettekért, valamint a Petőfi kultúrkör tagjai adtak alkalmi műsort, Péter Lea, Friss Tünde és a Szelence énekegyüttes tette ünnepélyesebbé a koszorúzást.
A síremlékre a Vajdasági Magyar Szövetség, a Vajdasági Magyar Demokrata Párt, a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége és a Magyar Remény Mozgalom együtt helyezték el a kegyelet virágait.
Erer
