trg_fontaneIsmét Csúrogról, de ezúttal nem az ottani dögtemetőben ismételten elkövetett emlékgyalázás miatt (arról is beszámolunk itt, a Becsei Mozaikban), hanem arról, hogy január 22-én a faluban az egyre gyakoribb lopások, rablások, vagyis az egyre rosszabb biztonsági helyzet ellen tüntettek. Újságírói jelentésekből (Dnevnik, RTV) kiderül, hogy – habár a szervezők hivatalosan óvakodtak az ilyen vádaktól – az összegyűltek a helyi romákat tartják az elkövetőknek.
A faluban megtartott tüntetésen mintegy félezren gyűltek össze, a petíciót pedig kétezren írták alá. Állandó rendőri ügyeletet követelnek a faluban, valamint a Csúrogon elkövetett bűntettek szigorúbb elbírálását.
Médiajelentések szerint a falusiak arra panaszkodnak, hogy megszokottá váltak már a lopások (baromfi, marhák, hús, mezőgazdasági termények), az iskolából hazatérő gyerekektől késsel való fenyegetőzéssel csikarnak ki pénzt. A szerb ortodox karácsony estéjén pedig egy helyi lakost és hollandiai vejét verték meg fémrudakkal, közben kézigránáttal fenyegetőzve. Milorad Radnov, a tüntetés szervezője felszólalásában azt mondta, hogy végső ideje az Igazságosság Évtizedének kikiáltására (ami a Dnevnik tudósítója szerint utalás lehetett a Romák Évtizedére – 2005/2015).
A tüntetésen megjelent egy háromgyerekes roma férfi is, aki azt mondta a Dnevnikes kollégának, hogy „feketék és fehérek is” követnek el erőszakot a faluban, és hogy az erőszakból mindenkinek elege van, elismerve, hogy egyes csúrogi romák fémrudakkal, késekkel és vasvillákkal verekszenek. Ő is attól fél, hogy az események még rosszabbra fordulhatnak és követeli az elkövetők megbüntetését, attól függetlenül, hogy milyen nemzetiségűek. Józan embernek ehhez nincs is mit hozzátennie.
A tiltakozásra meghívták a községi elnököt, aki el is ment, és közölte, hogy előző nap találkozott az újvidéki rendőrfőnökkel és hogy a vajdasági Biztonsági Tanács is foglalkozott az üggyel. Nem tett eleget a meghívásnak a zsablyai rendőrfőnök, a csúrogi helyi közösség elnöke és a Romainklúziós Iroda képviselője.
A jelentésekből ítélve a hangulat pattanásig feszült, vannak olyanok, akiknek a megélhetését veszélyeztetik a lopások, rablások. Az RTV tudósításából az is kiderült, hogy a „kamerák mögött” fenyegetések is elhangzottak a helyi romákkal szemben, azt is emlegették, hogy Csúrogra akarják telepíteni az EU-ból kitoloncolt romákat. Hasonlóan vélekednek sokan Óbecsén is, legalábbis nekem ez a benyomásom a földművesekkel, gazdákkal, kisiparosokkal, egyszerű emberekkel folytatott beszélgetéseim után.
A csúrogiak nem bíznak az államban, elsősorban az igazságszolgáltatásban és – ahogy ilyenkor lenni szokott – egyesek az önvédelemre, vagy önbíráskodásra gondolnak. Hasonló esetek miatt lincshangulat alakult ki tavaly júniusban a Pancsova melletti Torontálalmáson (Jabuka) és végül erős rendőri/ csendőri jelenlétre volt szükség a készülő romaellenes pogrom megelőzéséhez.
A szerbiai igazságügy „hatékonysága” legendás, még a szerbiai igazságügyi miniszter is azt tűzte ki idei céljaként, hogy „visszatérjen a polgároknak az igazságügybe vetett bizalma”, ezáltal elismerve azt, hogy ilyen bizalom nincs.
A törvényekkel is baj van, nemcsak a végrehajtásukkal és betartatásukkal. A büntetőtörvénykönyv 210. szakasza kimondja: ha az ellopott vagy tönkretett vagyon értéke nem haladja meg a 15 000 dinárt, akkor a kárvallott magánpert indíthat, vagyis a rendőrség hivatalból nem fog. Az ilyen lopásokért egyébként pénzbüntetés vagy 6 hónapig terjedő börtön szabható ki. Előzőleg a kárvallottnak állnia kell a bizonytalan kimenetelű magánper költségeit, majd meg kell nyernie a pert. Vagyis, macerás a kárvallott igazságkeresése, költséges is, és ha az alperesnek netán jobb vagy ügyesebb az ügyvédje, akkor az ügy kimenetele is kétséges.
Tehát, egyrészt nem a kárvallottat védi a törvény, másrészt a bírósági gyakorlat is felháborító néha (Csúrogon azt állłítják, hogy vannak olyanok, akikkel szemben három feltételes ítélet is hatályban van!). És ha az állam nem védi meg adófizető polgárait, akkor előbb-utóbb kicsírázhat az önbíráskodás veszélyes magja.
Márton Attila
