trg_fontaneArthur Miller: Jelenlét. A 2005-ben elhunyt nagy drámaíró posztumusz gyujteménye: hat tökéletes elbeszélés.
Egy tizenhárom éves fiú kutyakölyökre vágyik, s miután összegyujtött egy kis pénzt, jelentkezik egy hirdetésre. Unatkozó középkorú asszony fogadja, aki mindörökre megváltoztatja a fiú életét, még ha az a kutyakölyköt nem is viszi magával. Egy amerikai zsidó sztepptáncos Közép-Európában turnézik a truppjával, s a budapesti német kultúrattasé meghívja Berlinbe – egyetlen fellépésre. Kiderül, hogy Hitler és vezérkara lesz a közönség. Hitler úgy gondolja, a sztepptánc fegyelme jó példát mutathatna a német népnek, és iskolát akar nyittatni hosünkkel. Aki bevallja, hogy zsidó, majd fejvesztve menekül – és hüledezve adja elo hihetetlen történetét az írónak. A névtelen narrátor vidéki birtokán (erdo, tavacska) váratlanul megjelenik egy hódpár, s mintha nem fognák föl, hogy a tó nem folyó, az egyik orülten elkezdi felduzzasztani a vizet (zseniális elgondolással betömi a túlfolyót), és ijesztoen döntögetik a fákat is. A narrátor vadászt hív… mi meg gondolkodhatunk, hogy ez az értelmetlen természeti jelenségsor nem emlékeztet-e az emberi tevékenységre, életre is. Egy alkotói válságba került író úgy akarja visszanyerni kritikusai által „izmosnak, szexinek“ nevezett ifjúkori stílusát, hogy egy vidékrol New Yorkba fölkerült fiatal izomkolosszus lány csupasz borére írja novelláját. És így tovább. Meghökkento, nosztalgikus, érzelmes írások, mintha egy bölcs ember a helyükre próbálná tenni a dolgokat, válogatva fontosak és jelentéktelenek között, ráébresztve bennünket, hogy az utólagos tapasztalatkincs birtokában mennyire átrendezodhetnek életünk egyes mozzanatai. Emlékezetes kötet, felejthetetlen élmény.
B.M. (Forrás: alexandra.hu)
