Erre járva - Kiért szól a harang?

Anyagi okokra hivatkozva függesztette fel működését a Vajdaság Ma internetes újság (vajma.info) kedden, június 22-én.

Sebestyén Imre, az Újvidéken szerkesztett magyar internetes hírportál főszerkesztője és felelős kiadója az Apolló TV (az újvidéki városi tévé) magyar híradójának nyilatkozott.
Elmondta, hogy a Vajdaság Ma (VM) költségeinek eddig 40 százalékát pénzelte a magyarországi Szülőföld Alap. Onnan azonban most nem érkezik pénz, amit Budapestről azzal indokoltak, hogy ott kormányváltás történt, és nem döntöttek még pénzek odaítéléséről.
A szerbiai művelődési és tájékoztatási minisztérium az idei évre nem hagyott jóvá támogatást a Vajdaság Mának.
A vajdasági tájékoztatási titkárság ugyan ígért 200 000 dinárt, de abból a mai napig nem érkezett meg semmi – mondta a múlt héten Sebestyén Imre. Hozzátette, hogy a hirdetésekből bejövő pénz nem elegendő a működéshez, vagyis a munkatársak tiszteletdíjának kifizetéséhez.
A VM kiadója továbbra sem akarja fizetőssé tenni az internetes újságot.
A Vajdaság Ma adatai szerint naponta 113 000 volt a lehívások száma. Ennek egyharmada volt magyarországi lehívás. Heti szinten 14 000 egyedi olvasója volt a hírportálnak.
Magam is munkatársa voltam a Vajdaság Mának, napi szerkesztőként, kommentátorként összesen legalább 7 éven át, vagyis szinte az első naptól kezdve – kisebb-nagyobb megszakításokkal – akkor is pénzhiány miatt.
Ennek ellenére nem a haknimat siratom ezzel a cikkel. Nem volt az nagy pénz. Egyáltalán nem.
Egy jelzésértékű esetről van szerintem szó, amely fölött nem szabad egy újságírónak csak úgy átsiklani.
Olyan médium szűnt meg (függesztette fel tevékenységét), amelynek szerkesztéspolitikája valamennyire tükrözte ugyan a gazdája világnézetét és politikai beállítottságát, ám ugyanakkor megjelenhetett benne olyan cikk, jegyzet, kommentár is, amely nem ezen a „vonalon” volt. Sőt, a VM azért volt a legidézettebb vajdasági magyar médium – a szerb és a magyarországi médiában is –, mert nyitott volt a különféle politikai opciók előtt, nem centizve ki azok megjelenési felületét. Természetesen nem volt ideális, nekem is vannak/voltak kifogásaim a VM-mel szemben, de ennek ellenére tény, hogy Újvidéktől Pestig sokan tudtak róla és még azok is olvasták, akik nem szívelték.
Ha ez mind így van, miért nem lett a megszűnésnek/ felfüggesztésnek nagyobb visszhangja? – kérdezhetné az Olvasó, joggal. Szerintem is ez az egyik fő kérdés. Miért csupán a vajdasági ombudszman helyettese és a Szülőföld Alap hívta fel a vajdasági magyar tájékoztatásban levő űr betöltését megkísérlő médium kiadóját?
A válasz talán a kérdésben keresendő: nem állt senkinek se a szolgálatában.
Nemrég kételyek merültek fel egyesekben ez utóbbi állítással szemben. Sebestyén ugyanis rajta volt a VMSZ-es Magyar Összefogás listán a nemzeti tanácsi választásokon. Ez viszont nem hatott ki a portál tartalmára.
A választások után azonban letöröltette magát a listáról, mondván, hogy belátta tévedését és hogy az MNT-tagság nem lenne összeegyeztethető újságírói tevékenységével.
Néhány nappal később jelent meg a felfüggesztésről szóló értesítés a honlapon.
A munkatársak szinte az olvasókkal egyidejűleg értesültek a munka felfüggesztéséről.
A VM egyébként már régóta figyelmeztetett sanyarú helyzetére, a honlapon levő értesítés formájában.
„Közösségként” (ahogyan azt a politikusok mondani szeretik) lettünk szegényebbek. Eggyel kevesebb. Biltenekből, politikai reklámfelületből, mikrofontartóból, szolgából van elég, sőt sok is. Az igazi újság, rádió és tévé a ritkaság, az olyan, amely kutatja az igazságot, és közzé is teszi azt. Ha az olvasó, hallgató néző nem áll ki mellettük, akkor nem is marad belőlük.