Há majnem emaratt a Maris mostan, aminek gondolom eggyesek meg kettesek nagyon örűttek vóna. Van erre vicc:
– Mondd, mit szeretsz rajtam jobban? A szépségemet, vagy az intelligenciámat?
– A humorodat édes, a humorodat!
Vót egy kis egésségügyi bajom, na. De mosmán jóvagyok.
Osztan ijenkó derül ki hogy ki az igazi barát. Vót aki hítt, vót aki együtt, vót aki tudom hogy tutta, de le se bajszarintott. Na muci sze poznaju junáci – mongya a szerb, oszt mennyire igaza van. Mi van, hogy le kéne fordítani? Na nemán.
Úgyhogy feküttem sokat oszt sok meccsett néztünk a tévébe, kosárlabdát, focit, ijesmit. Csak lazán. Semmi idegbaj, me nem vót szabad. Meg mosmán az uram is rágyütt hogy ezeké kár. Má ne haraguggyá aki hetente keres, sőt nemcsak keres, hanem kap is, annyit mint mi egész életünkbe az idegeskeggyen magájé. Nemán minekünk legyen fontosabb mint őneki.
Tegnap hajnalban nagy gyász érte a focivilágot. Európa ezer legjobb focistájával a fedélzeten zátonyra futott és elsüllyedt a Golden Star turistahajó. Senki sem élte túl a szörnyű katasztrófát.
A szerencsétlenségnek nem volt magyar áldozata.
Amúgy nincsen semmi új a napalatt. Vót egy vita a vajdasági szkupstinába, mehogy a véemdéká aszonta hogy fordíccsanak le minden papírt, necsak a pózivokat, vagyis necsak mongyák hogy többnemzetiségű, meg hivatalos nyelvhasználat meg eggyenjogúság. Erre gyütt a véemesz, hogy aszongya, nem is kő esztet, meg nincs rá ember. Erre persze a három jóbarát, a szerbhaladók, a szerbszocik, na meg az eggyetlen igaz magyar véemesz aszonták, ők tartószkonnak. Oszt hiába szavazott az opozició a véemdéká ötletire (még a szerbradikálisok is!), az nem vót elég semmire. Nem baj, gyün nemsokára október huszonhárom (amihő nekünk nem sok közünk van, azonkívű, hogy mifelőlünk akkó se vót kerítés) osztan lehet fogatkozni, meg így meg úgy magyarkonni. Egy sor szavalat, egy sor néptánc, egy sor politikai szentbeszéd meg gyünnek a kijelőtt fityiszesek hogy megtaníccsanak bennünket hogy mit kő gondónni.
Nem baj, ez is emútt, aki hallott is rúla, me az se sok, az is efelejti.
Közbe itten most éppen béke van, hacsak szeretett vezérünk megin össze nem veszik valamelik szomszédda, hogy utánna kibékűhessen vele, de úgy láccik annyira sok a hasonlóság szeretett kurmányaink közt hogy mostan az odaáti szeretett kurmányunk veszett össze. Nem a zunió nyugati részéve, mehogy azza fojamatossan össze van veszve, de fontos hogy gyűn a lóvé, hanem két újabb zunijós tagga: a románokka meg a horvátokka. Kő a feszkó, ne láccon ki a Lőrinc-láb, monta a mútkó az odaátba szakatt rokony.
– Miből veszi észre az indián, hogy kiszáradt a folyó?
– ???
– Porzik utána a kenu.
Mindegy az, csakha porzik.
Amúgy meg jóvagyunk mondom. Haladunk a kórral.
Na, vigyázzatok magatokra. Külön üdvözlet a nagyonokámnak, aki mostan esztet a neten olvassa valahun a messzi Germániába.
Puszil Maris!