(A tribute to Kertész Ákos)
Nincs maradás, ez a fénytelen éj
az eszembe hasítva feléget.
Lentről a rétről a birkasereg
Veretes szavakat idebéget.
Amíg én keresem meg ételemet,
addig nem fizet jól meg az élet,
mert nem kenyerem mit a vétleneken
spórolnak titkon a vének.
Nyomja a vállam nyögtető járom.
Körbe, csak körbe, barátom!
Nincs „odakint”, csak a „bent” tekereg,
fejem szűköl a nyakcsigolyámon.
Szól szakadozva a sörszagú száj,
kiabálja a táncot a vérem.
Várja az éjben a filmszakadás,
hogy az orromba verjem a térdem.
Megköszönöm, ez egy jó feledés,
mit a bor meg a pálinka áraz.
Nézd csak, a Föld megint szép kerek, és
ma a szám nem is ördögi száraz.
Eszmélet vágya a szép feledés,
node jófele fordul a lábam:
messzire visz ez a sorskeresés,
ne rohanj kicsi többet utánam!