BETSEY MARISKA NAPLÓJA - Tankokka a szomszédba

Hát, aranyoskáim, én má úgy vagyok vele, hogy nagyon elegem van ebbű az időbű. Me hogy mié? Há azé me szétesik a fejem, az enyim is, meg az uramé is ezektű a frontoktú. Jó van, tudom, hogy ez nem zavart bennünket amikó fiatalok vótunk, de má nem vagyunk azok. Úgyhogy mi most ilyen-olyan csillapítókon élünk. Most is fáj a fejem, amikó ezt írom, maj emúlik.

Na, most nézett ide a nagyobb onokám, oszt aszonta, hogy mama csak a sárga főd gyógyító hatásait ne emlegessed… Ott azé még nem tartunk, me csak a fejem fáj. A fronttú…
Az ukránokná is vannak frontok, csak egy kicsit komolyabbak, mint nállunk. Olyan nézni az ottani képeket, mintha visszamentünk vóna egy 20 évet az időbe. Oszt érdekes hogy a Vlagyimir Cár aszt csinál, amit akar, senki nem mer semmit ellene tenni. Alighanem szétesik az Ukrajna, még ha nem is hirdetik ezt maj ki, de hogy ott egy ideig nem lesz még jó az bisztos.
Na oszt tanáttam egy viccet:
„Egy német, egy francia és egy orosz beszélgetnek az 50-es években:
– Nekem egy Mercedes-em van, a feleségemnek egy BMW-je, külföldre pedig lakókocsival járunk – mondja a német.
– Nekem egy Peugeot-m, a feleségemnek meg Renault-ja van. Külföldre mi vonattal járunk – mondja a francia.
– Nekem egy Moszkvicsom van, a feleségem meg metróval jár – mondja az orosz.
– És külföldre mivel jártok?
– Leginkább tankkal.“
Nállunk meg választások vannak, mármint a kampány, na de errű mán írtam. Csak még annyit hozzá, hogy meg kéne tán kérdezni is eszt a sok politikust, hogy mibű van pénz ennyi reklámra, meg óriási plakátra. Bisztos a tagság dobta össze? Vagy kredit (oszt aszt is vissza kő tán anni), vagy éppen bizmiszmeni dotációk? Vagy valami negyedik meg ötödik? Me én úgy látom, hogy egyre több a bizmiszmen a pártokba. Kevés a politikus, aki leszegényedett vóna a politikába. De fordítva is igaz, akkó lehecc nagy tájkún vagy bizmiszmen, ha van hozzá politikai háttered. Tunni kő jó beállni meg helyeszkedni. De akkó ne beszénénnek a jogállamrú meg a szabad piacrú.
Ja, meg van még valami, ami főtünt a nagy kampányolásba. Az egyik magyar párt plakátján a piros fehér ződ mellett ott a piros-kék-fehér is. Oszt ijjen még nem nagyon vót. Most hogy így üzen-e a Vucsitynak a véemesz, nem bisztos, me úgyis tudhassa mán mindenki, hogy ők benne lesznek a kormányba, vagy inkább tágiccsa a szavazói bázisát?
Na oszt még az amerikai külügyi minisztérium is ideszótt, hogy ájjunk má le a hatalmat bírálók maltretírozásáva, meg a médiák efojtásáva.
Oszt jut eszembe, hogy vót itten, na jó, nem itten, hanem Beográdba, egy olyan rádió, amibű tévé is lett, ami olyan bátor vót egy időbe, hogy csak na. Oszt nemrég kiderűtt, hogy végleg levették a programrú a humoros műsorukat, me éppen arra készűttek, hogy új miniszterelnökünkrű beszéjjenek. Mámint, úgy új, hogy úgyis ő lesz a mostani választások után. Azé is iratta ki a választásokat, hogy papíron is ő legyen a hajjakend.
Na, de eleget törtem mán a fejemet a politikusokon. Hallottam, hogy vót végre a színházba itt nálunk becsén magyar darab. Oszt hogy sokan is vótak meg jó is vót. Nem ártana gyakrabban. Most mongya az uram, hogy be is vót jelentve pont ebbe az újságba, de hát Maris nem nézett szét. Úgyhogy vessek magamra. Majcsak lessz repríz…
Ja, oszt az emútt két hete az uramnak abba telt e hogy együtt hozzánk egy kislány, fenét kicsi az, má középiskolás lessz őszre. Oszt az onokám mutogatta neki a számtant a fővételire. Mit mongyak, evóttak mint a befőtt. Remélem lessz neki láccatja a fővételin. De csak ott.
Van errű vicc:
„Egy férfi és egy nő szerelmeskedik az ágyban, amikor meghallják, hogy megnyikordul a bejárati ajtó.
– Ó, gyorsan tűnj el, ez biztosan a férjem! – suttogja a nő.
A férfi felugrik, felkapja a ruháit és már indulna az ablak felé, amikor megáll és így szól:
– Hé, álljon meg a menet! ÉN vagyok a férjed!“