BETSEY MARISKA NAPLÓJA - Aki a viccet szereti, rossz ember nem lehet

Na a mútkó lapzártáig se vót meg, de még mindig nincsen meg, oszt mán februárnak a huszoneggyedik napja van, a reklámozott Kérdezze meg képviselőjét-Képviselőjének tegyen fel kérdést rész a becej.rs/hu nettes ódalon. Így kő esztet csinánni: főveszed a pézt, utánna mindenhun kihirdeted, az „ujságírók“ utánna se néznek, oszt van ojan honlapod (mámind a kösségnek) amijen. Magyarú legalábbis. Me cirilű frissíccsék is még valahogy, igaz ottan se lehet kérdést főtenni az odborniknak, de legalább vannak újabb értesítések.

Ja oszt aszongya a véemesz hogy ellenzékbű kissebbségi párt nem tud sikeressen politizánni. Esztet monta a Knézi is azelőtt. Há sikeressek, mit mongyak. Me azé maj csurran csöppen nekik mostan valami, meg néhány munkahej gondolom. Me hogy ugye ki hogy lássa a sikerességet. Relatív mint az idő Ájnstájn szerint…
Ja osztan van egy vicc, ameliknek semmi köze az itteni politikusokhoz:
Nyaral a színésznő, amikor eléri a végzet: foggyökér gyulladást kap. Orvos nincs a kis faluban, ezért hívják hát a falusi sámánt, aki piócával gyógyít. A kis állatot rátapasztja a művésznő ínyére. A sámán megilletődöttségében bókolni akar a szép színésznőnek, ezért mókásan így szól a piócához:
– Na, öregem, ez már ugye jobban ízlik, mint tegnap a polgármester úr aranyere?
Odaát meg áll a bál. Mehogy az Oroszok Cárját senki nem fogaggya szivessen csak a mi itteni Bölcs és Szorgalmas Vezérünk, meg a mi másik Bölcs és Szorgalmas Vezérünk. Mindakettő szeresse a Cárt. Osztan az odaáti Vezérünk ement a polákokhó emondani hogy ő szeresse továbbra is őket, amire azok aszonták, hogy mi meg tégedet nem. Történt mindez akkó, amikó a Cár katonái (nem azok, há, me a Cár országa nem vesz részt a háborúba, ismerjük a dörgést) újabb területeket foglattak e a tűsszünet közbe. Osztan mán lassan kialakul a szárazfődi fojosó a hozzácsatót félsziget felé. Osztan egy kicsit gáz vót az is, hogy vezérünk aki annó nagy bátorságga kűtte vissza a ruszkikat, na meg még néhány éve is (oppozícióbú, persze), aszonta, hogy a gáz az keletrű gyün, a szabaccság viszont nyugatrú, mostan má nem akar szabaccságot, me az ojan liberális, csak rezsicsökkentést, amit a Cár bisztosít, meg ki kő vele plakátóni (nem a Cárra, aszt még nem, hanem a rezsicsökkentésse), kormányukázbú kifojólag a társasházakat odaát mindenfelé. Szóva gáz vót, hogy a Cár ement oszt jó nagyot meghajótt az 56-os szavjetszki szoldátok emlékművei előtt, amit a köztévének csúfótt odaáti párttévébe nem láttunk, de azé máshun bemonták. A Cár meghajótt, a Nemzeti Dohányb…, vagyis a Nemzeti egggyüttműködés Magyarországának meg etört tűle a gerince.
Na errű jut eszembe:
Kohn bácsi 1950-ben bemegy a rendőrségre:
– Parancsnok elvtárs, feljelentést szeretnék tenni. Két flamand katona betört a házamba, és elvitte az összes pénzemet.
– De Kohn bács, hogyhogy flamand? Nálunk csak szovjet katonák vannak!
– Ezt nem én mondtam! Maga mondta!
Ja osztan enézem hogy mifelénk mi történik. Hát a véemesz barátai, a radikálisan haladók odavágnak ám mindenkinek aki ki meri nyitni a száját. A jogvédő Jánkovity, mostan meg a háborús főügyész Vukcsevity a bűnös. Me az előbbi utánnajárt annak hogy mi lett akkó amikó a Vezér kisöccsét elagyabugyátták a csendőrök, szóva hogy hogy is vót az valóba, a másik meg aszonta hogy utánnanéz annak hogy mit is csinátt a hős hacceregünk főnöke ottan rigómező környékin úgy tizenhat éve. Oszt aszongya erre hőn szeretett államunk elnöke: ő garantál a katonafőnöké, aki egy igazi szerb. Há csak ha te garantász. Maj eccő tán az is kiderű hogy ki mit is csinátt annó. Habár azé sejti aki akarja.
Oszt van egy régi vicc, aminek semmi köze az itteni tévékhő, rádiókhó meg ujságokhó:
Román rádió reggeli adása:
– Jó reggelt elvtársak! Ceausescu elvtárs felkelt, keljetek fel hát ti is elvtársak!
– Elvtársak, Ceausescu elvtárs reggeli tornázik, tornázzatok hát ti is!
– Elvtársak, Ceausescu elvtárs mosakszik, hát mosakodjatok ti is!
– Ceausescu elvtárs reggelizik, addig zenét sugárzunk az elvtársaknak…
Amúgy nállunk semmi új. Amikó a mútkó befejeztem a naplót, akkó eppen gyüttek vendégek osztan montak sokminden érdekesset. Tracs-csótunk egy kicsit. De ez mostan nem ide való, me ojan személyes, mehogy ojan kicsi ez a Becse, mindenki mindenkit ösmer. Há tuggyák mán, ki kive, meg ki hogy semmizi ki a szüleit, meg ijesmik. Békebeli témák, no. Pletykánni egés-séges aszongyák, mehogy mosmán úgy belegyüttem a nettelésbe, hogy összeolvasok mindent. Mosmán a vicceket is én tanálom, nem az onokám, me van annak is más dóga:
Szerelem reggel, …
Szerelem délben, …
Szerelem este, …
Szerelem egész álló nap… ezt az átkozott vízcsapot!
Na de az, ami a mút héten történt a pecesori útná, az nem vót semmi. Azongyák hogy az a hír amikó a kutyát harapja meg az ember, nem fordítva, de azé nem semmi, hogy egy erdészmérnöknőre rátámatt három dög. Oszt a gazda elismerte hogy nyitva vót a kapuja. Még jó hogy valaki arrajárt oszt az hítta a mentőket. Me támogatom én hogy nállunk is úgy legyen mind Ámerikába, hogy aki engedéj nékű begyün a portára azza aszt lehessen csináni amit muszáj, de azza is, hogy akinek a kutyái portán kívű emberre támannak, annak se kutyája ne maraggyon, se szabaccsága.