BETSEY MARISKA NAPLÓJA - Tavasz van, ébredés nincsen

Kitavaszodott má, oszt a szomszéd nagyon ki van akadva me még nem kapta meg a répapézt. Aszongya mások se nagyon, na most hogy az igazi nagyok mekkapták-e ő asztat nem tudhassa, me annyira nincsennek jóba, de ahogy ő lássa, a kissebbek meg a közepessek nem nagyon kaptak semmit.

Osztan mindennap érdeklődik, oszt hitegetik, majcsak ő is sorra kerül majd. Addig meg otthon nincsen péze, tőlünk kért kőccsön, hogy a bótba meg a piacra legyen neki.
Közbe az uram vót megnézni, na nem azé ment, de mán ha ottan van akkó megnézi, szóva látta a facsemetéket amiket űtettek. Osztan má ez se jó neki, nincsen megelégedve. Aszongya, nem úgy köllött vóna űtetni, hogy az útnak mind a két felin, hanem csak az eggyiken, hogy árnyékot vessen az útra, ne a fődre, me így maj néhány év múva az jár rosszú akinek a parcelláját beárnyékojják a fák, me ottan nem fog semmi megteremni. Há maj meglássuk, hogy kinek lessz igaza, remélem. Meghogy amikó választottak dűlők között, akkó arra a dűlőre szórták a kavicsot, ameliket senki se hasznájja, nem a másikra.
Há így van ez amikó a paraszt kimén a határba, mindég lát valami érdekesset, meg valamit amin idegeskedik. Me hogy az újságírók minállunk ilyen kérdéseket nem tesznek fő, ők csak tarcsák a mikrafonyt, az meg mond amit akar.
Ja, meg megvót a Nőnap, osztan kaptam szekfűt, meg cserepes virágot, de még rózsát is rendessen, meg há jó is esett, hogy gondónnak rám. Ha másra nem, de erre ténleg jó ez a március nyóc. Hanem asztat is láttam a tévébe, hogy odaát nem akart a hatalom még tárgyanni se arrú, hogy az ügyésség automatikussan üldözze a családon belüli erőszak ekövetőit. Mehogy, aszongya az eggyik odaátrú, hogy nem lehet a családrú meg az erőszakrú egyszerre beszénni, me ahun erőszak van ottan nincsen család. Nafene! Hun élnek ezek? Villákba, há. Mit mongyak, nem elég csak kiírni, hogy haza, meg család meg más szép szavak, van valóság is, nemcsak politikai manipulációk.
Tanáttam egy viccet, ha mán a manipulációkrú van szó:
A volt Szovjetunióban két paraszt dolgozik a földeken. Megszólal az egyik:
– Te, Szerjózsa, nem hiányzik neked most valami?
– Nekem?… Nem. Miért?
Dolgoznak tovább, majd megkérdi újra:
– Biztos, hogy semmi sem hiányzik?
– Nem. Hiszen minden itt van: párttagsági könyv, szakszervezeti tagkönyv, Lenin-szobrocska, vodka…
Ám a paraszt nem tágít.
– De figyelj már! Hát valami olyan sem hiányzik, ami pével kezdődik és aval végződik?
– Ja, persze! – csap a homlokára Szerjózsa. – A Pravda…
Na szóva, azok akik itten magukka viszik (ha mástnem a lelkükbe) a vezérük képit azok mán nem Pravdát olvasnak (me ők maguk megszüntették, amikó hatalomra kerűttek), de van nekik egy sor másik, van amelik tyirilicás, van amelyik latinicás, de mindeggyiknek a vezér van a címlapján. Meg csak őtet dicsérik, a többit jó leszarják. Vót má ilyen, emútt, oszt visszagyütt. Me a nép így akarta. Minden népnek olyan hatalma van amilyet megérdemöl. Esztet se én tanáttam ki. De igaz. Me otthon űnni oszt sopánkonni mindenki tud, de attú még nem változik semmi. Úgyhogy vessünk magunkra.
Amúgy meg amiúta ezek hatalmon vannak árvíz árvizet követ, meg mindenféle katasztrófa, nemrég még fődrengés is vót ott lenn Szerbiába. Há most ki mibe hisz, ugye. Van errű egy vicc, ameliknek semmi köze a hőn szeretett haladószocialistavéemeszes kormányunk takarékossági intézkedéseihő:
A gátak állapota kezdett kritikussá válni, ezért az állam felvett egy gátőrt, havi 100 ezer fizetéssel.
Két hónap múlva a hivatalban valaki feltette a kérdést:
– Ez a szerencsétlen gátőr honnan tudná, hogy mit kell neki csinálnia?
Ezért felvettek mellé egy oktatót, és egy munkavédelmi előadót, 150 ezres fizetésért.
Újabb hónap múlva ismét elkezdett gondolkozni az állami agytröszt:
– Vajon a gátőr biztosan jól teszi a dolgát?
Felvettek két ellenőrt 200 ezerért, akik bármikor ellenőrizhették a munkáját.
Hamarosan újra kérdések merültek fel:
– Itt van ez a nagyon hasznos munkát végző gátőr, de a közvélemény nem is hallott még róla és az áldozatos munkájáról!
Tehát felvettek két marketingest és egy szóvivőt, majd lebonyolítottak egy óriásplakátos reklámkampányt, a gátőri feladatok minél szélesebb körben történő ismertetése érdekében. Minderre havi 5 milliót különítettek el.
Nemsokára azonban jött a hír, hogy a kormány takarékossági intézkedéseket vezetett be, minden állami szervezetnél költségcsökkentést rendeltek el.
Így hát kirúgták a gátőrt…
A gátőrrű jut mindig eszembe a Tanú című film, de az is, hogy sokan csak asztat a Tanút emlegetik, de vót ottan egy másik rész is, a Tanú Kettő is, ami mán azokrú szól, akik klánváltásnak nevezett rendszerváltás után kerűttek hatalomra. Asztat nem nagyon lehet mostanság látni a tévékbe.
Ja osztan a vezérünk meg a betanított szolgácskái mind aszongyák, hogy többet kő dógozni. Osztan eggyiknek se vót még rendes munkája…
A pszichiáter így szól a betegéhez:
– Az ön problémájára a legjobb gyógymód, ha beletemetkezik a munkájába.
– Az nem megy, doktor úr.
– Miért?
– Mert betonkeverő vagyok.