trg_fontane„Most ez a zaj is elült. Már divat sincsen. Nem beszélnek többé a líra, a színpad, a regény válságáról. Mély hallgatás van. A viták megszűntek. Fáradtság, kedvetlenség, csömör mutatkozik minden téren. Vajon a tisztelet hiányzik ennek a kornak, az áhítat, hogy teremteni tudjon, vagy éppen ennek az ellenkezője, a tiszteletlenség szabadsága, a bírálat bátorsága és lehetősége? Talán mind a kettő egyszerre.
Mindenütt a politika lett úrrá, az igyekszik alkotni, de úgy, hogy közben a szellemet megbénítja. ’Csend, rend, figyelem – mondotta hajdanán óvó nénink –, aki rossz, azt megverem.’ Ennélfogva csend van és rend, s olyan rossz gyerekek immár sehol sem akadnak, akik tollukkal igazán játszani mernének. Egész Európára csend és hó borul. Lehet, hogy a hó alatt ott csírázik a szabadság, és vele együtt a jövő irodalmi vetése is.“
(Kosztolányi Dezső: Irodalmi levél)
