trg_fontane
Bácsföldváron 1995-ben alakult meg a Kultúrkör Művelődési Egyesület. Fehér László és Erzsébet vezetésével két-két néptánc, színjátszó- és citeracsoport, illetve asszonykórus működött a Kultúrkörben, amelyek a Szólj, síp szólj!-on, illetve a vajdasági amatőr színjátszók szemléjén vettek részt. Haláleset, illetve a támogatások beszűkülése miatt 2004-től szünetelt az egyesület munkája, csupán az asszonykórus tevékenykedett.
Kilenc év múlva, 2013 januárjában kezdett ismét működni a Kultúrkör. Az egyesület elnöke mgr. Fehér László, míg a tevékenység-koordinátorok és a rendezvényfelelősök Lovasi L. Zsolt és Fehér Szabolcs. „Első körben két csoporttal indítottunk, néptánccal és klasszikus tánccal, valamint felöleltük a már előzőleg is működő asszonykórust. Később a két csoport kibővült egy harmadikkal, az amatőr színjátszó csoporttal és így formálódott ki a jelenlegi helyzet, alakult ki egy működő kultúrkör. Sajnos a jelenleg divatos kivándorlási tendencia következményeit kis falu lévén nagyon megérezzük, ennek következményeként szerény létszámban működünk, valamivel több mint negyven tagot számlálunk”, mondta Fehér Szabolcs.
Az egyesület elsődleges célja a Kultúrkör újraindításával az, hogy az asszimiláció ellen harcoljon, hiszen a vezetői azt vallják, hogy a kultúra ápolása lehet a legjobb fegyver, amellyel ezt el is tudnák érni. A másodlagos cél, hogy közösség kovácsolódjon a Kultúrkörbe járó a gyerekekből és szüleikből, a harmadik cél pedig az, hogy a bácsföldvári lakosoknak biztosítson legalább évi két művelődési eseményt – karácsonyi és évadzáró műsort. „A csoportokat a maguk területén képzett, hosszú éves tapasztalattal rendelkező tanárok vezetik. Rendelkezünk egy próbateremmel, amelyet jelenleg mindenféle jogi alap nélkül használunk, mivel a kataszteri nyilvántartás szerint nem is létezik. Ebből kifolyólag jelenleg a VMSZ óbecsei szervezetével karöltve nagy erőkkel azon dolgozunk, hogy ezen termet először legalizáljuk, majd e cél elérése után hivatalosan is bérlőivé váljunk, hogy később, pályázatok útján, fejleszthető legyen. Működésünket főleg pályázatokból, magánszemélyek támogatásából és tagsági díjból fedezzük. Elsődleges és legnagyobb pénzforrásunk a pályázatokon nyert pénz, így vettünk ruhaanyagot a táncosoknak, függönyöknek anyagot, tűzifát télire, így tudtuk megvendégelni meghívott vendégeinket, valamint a fiatalok népes táborát is, akik időt és energiát nem sajnálva sokat dolgoznak, segítenek abban, hogy egy-egy műsorunk létrejöhessen. Az egyik legnagyobb sikerünk és egyben egyik legnagyobb összegű projektünk az volt, amelyből meg tudtuk venni a teljes hangosítási felszerelést, ami szükséges a műsorainkhoz. A pályázatokkal azonban van néhány probléma. Egyik az, hogy viszonylag kevés a pályázati lehetőség évente, de ami még ennél is nagyobb gond, hogy kifejezetten kevés a működésre kiírt pályázat. Ezalatt értem azt, hogy nagy hiány van olyan pályázatból, amelynél a megítélt összegből áramszámlát, telefonszámlát vagy ehhez hasonlót tudnánk fizetni, olyan amelyből a tanárok tiszteletdíját és útiköltségét tudnánk megtéríteni, ezek hatalmas akadályok. Az említett források hiányában marad az ügyesség és leleményesség, valamint a támogatók segítsége a működés és megmaradás érdekében. A 2015. évben az óbecsei önkormányzat a legnagyobb támogatónk, illetve a Szekeres László Alapítvány és az MNT”, ismertette Lovasi L. Zsolt.
A bácsföldvári csoportok közül a néptáncosok a Kőketáncon vettek részt, a színjátszók a Földvárak és földváriak találkozóján mutatkoztak be, míg a kórus a Durindón bizonyított.
Ricz Róbert
