trg_fontane
Minden van mán itt.
Becsén ötvenvalahány kila marihuannát koboztak el, az egyik, akit efogtak 26, a másik meg 30 éves. Az egyiket már ösmerte a rendőrség, a másikat még nem. Na nem vót még eszívási fázisba, hanem csak frissen szették össze a rendnek az őrei, de azé vót valami, amit improvizátt laboratóriumnak nevez a MUP-nak a közleménye. A két fűtenyésztőnek csak a kezdőbetűjeit monták be a tévébe, a vajdaságiba, há, biztos nem a tévékettőbe. Úgyhogy nem derűtt ki, hogy most ezek magyarok-e vagy szerbek, netántán romák.
Na de kiderűtt, amikó kirabótták meg everték azt a két pecellósit szeptember közepin. Akkó bizony megírták eggyesek, hogy bizony magyarokat vertek meg a romák. A rendőrség meg rákontrázott, hogy nem nemzeti indíttatásbú rabótták ki meg verték meg űket, hanem csak úgy, a péz miatt. Na oszt el is fogták mind a támadókat, csak maj jó lenne kilesni, hogy a bíróság mit mond, hogy mi lessz az ítélet. Me hogy annak idejin a Titó rendőrei bizony úgy megtanították vóna üket kesztyűbe dudánni, hogy máskó ijen eszükbe se jutott vóna.
Na most az is egy jó kérdés, hogy van-e külömbség amikó kirabójják oszt megverik a magyarok a magyart (mé, nincs ijen, na ne mond má), meg amikó a romák rabónak ki, meg vernek meg magyarokat. Kevésbé fáj, ha a mi fajtánk csinájja?
Me hogy éppen arrú beszétt valamelyik nap a Katica, hogy szépen ráköszöntek magyarú, oszt amikó odaért a szőlőjéhő, akkó látta, hogy onnan bizony hiányzik. Oszt eszibe jutott, hogy megvótak ám tömve a kosaraik annak a két jómadárnak. Úgyhogy lop itt mán, meg rabol, aki nem szégyelli.
Na de mos má mindent szabad, főleg a dógos emberre kibabránni (szépen montam, ugye?). Hülye, aki becsületes.
Na de mongya az uram, hogyha a mi onokánkat verik úgy meg, mint azokat a pecellósiakat, akkó bizony itt kő kövön nem marad! Oszt így hepciáskodik a tata, mondom neki, hogy ájj má le, há nem verekszenek azok ökölle, hanem kés van náluk biztos, oszt oda is szúrnak. Nem a te dógod, tata, hogy odapörkőjj nekik. Oszt beleélte magát az uram, me hogy van ott pógárőrség, mint odaát, a magyarokná, oszt azoknak kéne fegyvert anni. Ja, mint Texasba a kaubojok idejébe, nem? Adjunk nekik egy plecsnit, oszt má seriffek is lesznek, mi? Ki a francnak fizessük mi az ijen meg ojan adókat má százéve, ha a rendőrség ijen ügyetlen? Jó van, na tudom, efogták üket, most.
De a géjparádésokat nem tutták megvédeni a rendőrök, vagy miafene? Má megin lemonták az utolsó pillanatba. Most maj nem szeressék ojan nagyon az uniósok azt, akinek a nevit hiába szánkra nem vesszük, meg a Szancsó Panszát se. Persze, a balhét má megint a Szancsó Pansza viszi e, me hogy ő a miniszterelnök, meg a rendőrminiszter is. Na de mit várhattunk tőlük, a két nagy európaitú, amikó siettek közőnni a néppe, hogy ők bizony nem vonúnak föl a géjekke, me hogy nem melegek, mégcsak nem is langyossak. Csakhogy az egész nem errű szól, hanem arrú, hogy fővonúhat-e valaki, aki nem teccik az obráznak meg a navijácsoknak anékű, hogy szétverjék a pofáját. Mámma a meleg nem vonúhat föl, me az gusztustalan, hónap meg majd az éhes munkás nem vonúhat föl, me az is gusztustalan a bizmiszmeneknek vagy a kormánynak.
Ne vonújjá, otthon legyé elégedetlen, errű szól maj alighanem az új munkatörvény is, amirű Mariskátok mán írt. Má mingyá jó, amikó a bizmiszmenek eggyesületei írják a törvényt arrú, hogy mekkora jogai vannak a munkásoknak. Röviden: jogod van éhbéré dógoznod, meg jogod van befogni a pofádat, me van még száz, aki a hejedre gyün, ha neked nem teccik.
Az a mihaszna vejünk meg ement dógozni, maj kimegy a répafődre, oszt tönkrekeresi magát, aszongya. Egyelőre nem sokat látott a répábú, me éppen begyütt ez az esső. Esett a hét elején, mint az őrűtt, minden csupa sár. Oszt mán hideg is van, úgyhogy a lányom monta is a vejemnek, hogy nehogy drágább legyen a leves, mint a hús. De hiába mongya, had dógozzon. Tönkrekeresni nem fogja magát, de a traktorokba is van má fűtés, úgyhogy nem kő annyira féteni.
Úgyhogy az uram most a birset főzi maj, én meg takarítok, me gyün maj az onoka, a másik, de errű maj máskó.
Puszil Mariskátok
