trg_fontane
Megvót a Húsvét is. Oszt má megin csak a Marisnak köllött dógozni. Sonka, tojás, torma még haggyán, de kalács is legyen, na de sós is. Na, meg pálinka, dögive’.
Na jó, aszt nem kő sütni, készíteni, az meg lett má’ főzve, ugye.
Hóbú’ is megárt a sok, elég is vót má’ belűle. Utána meg rögvest jött a tavasz, szélle’ bélelten, esőve’, ahogy rendje és módja. Csak most maj’ meglássuk, hogy meddig tart a tavasz nagy nekibuzdulása. Na, nem hótú’ félek, az má’ tán nem lesz, még ha hajnali fagy lehet is. Arra gondótam, hogy majd begyün májusba’ a nyár, oszt október közepéig nem is mén le harminc fok alá. Oszt megin’ kiszárad, kiég minden, aflatoxinostú együtt. Na, maj’ a Knézsevity fölemeli megin’ a küszöböt. Csak az a baj, hogy azza’ a tízszeresre eme’t küszöbbe’ csak itt tudja eladni a kukoricát, tejet, meg mindent, ami abbú van. A Zunióba ki nem viheti, az oroszoknak meg úgyse kő. Az almát is visszakűtték, meg peszticides vót. Persze nem mindet, hanem csak egy kis részét, de ellenreklámnak az is elég vót.
Ja, oszt a Dinkity, aki má 13. éve miniszter (jóvan no, vót má bankkormányzó is, meg szünete’t is egy kicsit, me’ összeveszett a Tadittya’) aláírta a szerződést az arabokka’. Oszt most az a mese megy a médiákba’ (jut eszembe a Hofi vicce: „Ja, há’ pénzé’ mindent: szopok, nyalok, gombot varrok!”), hogy ez milyen jó nekünk, me’ hogy nyóc tönkrement kombinátrú’ van szó, oszt milyen szupper, hogy most ezeket a romhalmazokat megvette valaki. Na oszt még fegyvert is vesznek.
Csak éppen, hogy az az árenda, amit az arabok fizetnek a fődeké’ errefelé vályogos bérlésire se lenne elegendő. Meg mi van a tenderre’, vagy árverésse’? Ilyenkó’ nem kő se tender, se árverés, mongyák, habár benne van a törvénybe’ hogy az mindig kő. Oszt mié’? Azé’ me’ van nemzetközi szerződés, oszt az erősebb, mint a törvény.
Várjá’ má’, ugyanazok mongyák most ezt, akik tizenéve cirkuszó’tak a Milos kiadatása miatt, me’ hogy nem vót rá akkó törvény. Há, ha csakhogy éppen ő írta alá a Déjtont, oszt abba’ benne vót a Hágáva’ való eggyüttműködés…
Ja oszt nagyon szeressék a népek a Vucsityot, me’ hogy minden nap bedutyiztat valakit. Attú még nem élünk jobban. Teccik a népnek, hogy telnek a börtönök, oszt ennyi. Bírósági ítélet nincsen, a Misko is má majd olyan rég van őrizetbe’, mint a „második temerini fiúk” (így híjják őket a médiákba’), oszt vád ellene sincsen. Nem élünk jobban, az adósságok is nagyobbak, mint egy éve, az árakrú’ nem is beszé’ve. Vannak, akik önkényuralmat emlegetnek, mármint azt, hogy mindenrű egy személy dönt. De ez az itteni népeket nemigen aggasztja, szeressék ők, ha van gazda, aki parancsol, meg szorosan tarcsa a gyöplűt. Ilyenek a népek errefelé, ezen még a Zunió se segít.
Na az is jó, hogy soha ilyen rossz nem vót a Zunió népszerűsége minálunk, mint ebbe’ a nagy európaias kormány idejébe. Az oroszokat viszont szeresse a nép. Ugyanaz a nép, amely nagyon szeresse a haladókat, meg a szocikat. Lehet, hogy a nép átlát a szitán, oszt tuggya, hogy azok ott fönn igazábú’ mit is gondónak.
Ja, oszt megigérte a Knézsevity, hogy majd ők segítenek a becsei PIK-ken. Oszt hogy? Hát, „stratégiai partnert” keresnek. Magyarul mondva: eladják valakinek. Mint ahogy a Kostunicáék is eladták – akinek köllött. Jó is lett. Oszt rákérdeztek a haladó miniszterre, hogy mi lesz a tervve’, amit a vajdasági hatalom kidógozott a PIK ügyébe’ (csak éppen ott Belgrádba az akkori kormány nem fogatta e’). A válasz: szép a terv, jó a terv, de nem biztos, hogy tecceni fog, annak, akinek mi maj’ eladjuk a Kombinátot.
Aszongya nekem a Rádó barátnőm, hogy ugyammá’, aszt csinának ezek, amit akarnak. Ha aláírnak majd valamit Koszovórú’, akkó meg főleg. Nem az érdekli se a Nyugatot, se a Keletet, hogy hogy élünk majd mi itt, hogy lesz-e szőlő, lesz-e lágy kenyér, hogy a szabadság kisebb lesz vagy nagyobb, hanem az, hogy itt ne cirkuszójjon senki, ők meg gazdaságilag „partnereskedhessenek” – értsd, pumpáhassák ki a pízt.
Na, de nem tuggya a Rádó, mit ért ű hozzá. Jó lesz, majd meglássuk!
Csókol optimista Mariskátok
