trg_fontaneÚgy láccik, hogy jó lenne befognom a számat (me’ hogy pofája a lónak van), me’ hogy ez a hatalom is haragszik a becsei privát médiára.
Aszonta a Vuk polgármesterük, hogy minek ad ő hárommillió dinárt (aszongya az onokám, hogy az huszonvalahányezer ojró) az itteni privát médiáknak, amikó alapíthatna kösségit. Me’ hogy – mongya a Vuk cselessen – most lehet, hogy rosszul tuggya a becsei ember, hogy független médiákat olvas, közbe meg azokat a kösségi büdzsébű finanszírozzák, oszt nem is olyan szabad az a média, ha mán az előző hatalomtú olyan sok pízt kapott.
Hát akkó is ki mennyit, ugye, módjáva’, há’ meg szimpátia szerint.
Óborzasztó mérges lett a polgármesterünk, biztos keveselli a dicséretet.
Azon meg a szomszéd röhög, hogy a becsei demokraták bárkit ellenőriznének, me’ hogy ő demokrata ugyan, de azt látja, hogy még egy közleményt se tudnak összehozni má’ hónapok úta.
Na most, van egy szerbiai médiastratégia, igaz, azt még az előző kormány fogadta el (de abba’ benne vót a Dacsity is meg a Dinkity is, ahogy a mostaniba’ is), oszt abba’ – hallottam a tévébe – az van, hogy kösség meg az állam, tartomány meg kösség vagy általuk pénzelt institúció ne alapíthasson médiákat (a nemzeti tanácsoknak szabad, me’ akkó ez vót az egyesség).
De mi a baj azza’, hogy van a kösségnek újságja, meg tévéje, meg rádiója?
A vejem szerint az, hogy akkó az az újság meg rádió meg tévé azt fújja, amit a kösségi hatalom akar. A kösség meg e’tartsa, ad neki pézt (ami ugye nem a politikusok saját péze, hanem az embereké), kűdi a reklámot, a másikoknak meg nem kűdi. Szóva’ előbb-utóbb más médiumok nem is lesznek, csak az, amit a hatalom akar.
Én erre magamtú nem jöttem vóna rá, de nem mindenbe’ olyan buta ez az én vejem. Esze van, csak lusta dógozni.
A Vukkot meg kiosztotta közössen az összes újságírói eggyesület. Mintha a liberáldemokrata Tamara alpolgármesternek se teccene a koalícijós partnerének az ötlete, ő azé’ visszafogottabb. Na, de az, hogy Becsén van néhány liberáldemokrata hatalmon, nem sok vizet zavar, főleg akkó, ha a Vuk polgármester már lebeszélte az ügyet a Vucsittya’. Me’ hogy nyár óta az van, hogy amit a Vucsity akar annak úgy is kő lenni.
Oszt egymást érik a letartóztatások. A Véljót nem bántsa senki, pedig néhány éve még koncesszióba atta vóna a félig kiépített autópályát valami külföldieknek, ami autópályát má’ kifizettünk a titói rendszerbe. Oszt úgy vót vele a Véljó, hogy majd ha arra autózunk, akkó újra fizessünk annak, aki tőle megkapja a pénzbeszedési engedélyt. Na, de a Véljó most miniszter (má megin’), meg a szerbhaladók partnere – mé bántaná őt a Vucsity? Meg az különben is régen vót mán.
Ja oszt a Bözse dicsekedett a mútkó’, hogy ő mindig előre tuggya hogy kit raknak rács mögé, me’ az ő férje olyan újságokat vesz, ahol ezt előre tuggyák. Valaki szól nekik, vagy hogy van ez?
A szomszéd Dezső bácsi meg aszongya, hogy ez úgy van, mint annak idején, hogy a sajtó előkészíti a terepet a hatalom számára. De nem olyan időket élünk, mon’ta a Bözse, me’ most demokrácia van. Oszt ebbe is marattunk.
A Bözse Andrisa meg örül az erős kéznek, meg annak, hogy politikusok rács mögé kerű’nek, de ez az én vejem meg összeveszett vele, oszt aszonta, hogy az az erős kéz nehogy majd egysző’ más nyakakat is szorongasson. Meg aszonta, hogy normálisékná’ nem úgy irtják a szúnyogokat, hogy néhányat lecsapnak a bugyiva’ a falon az esti kánikulába’, hanem úgy, hogy lecsapolják a mocsarat.
Persze, hogy nem értettük a vejkót, me’ nagyon e’ van a szociológusi diplomájáva’, amikó korrupciót, meg jogállamot, meg törvénybeli akadályokat emlegetett, azé’ is mesé’te ezt a szúnyogos mesét.
Abbú a mesébű meg én rájöttem, hogy a vejkó – jobbik esetbe! – a lányom bugyijáva’ csapkodja a szúnyogokat. Ki is osztottam, de ő meg erre aszonta, hogy „mama, ez magának magos”.
Magos neked a pallat, montam neki, me’ hogy nem egy égimeszelő. Mire ő: kicsi a bors is, oszt erős… Azannyát, de fő van vágva a nyelve. De nem baj, a mienk, oszt szeressük. Addig szeressük, amíg a mi lányunk bugyijáva’ példálózgatik.
Mi vót még a napokba’? Há’ a Jócó szomszédnak majd e’tört a tengelye az Oppeljén, me nem látta a sötétbe’ a falombot, amit bedugtak a kanalizációs nyílásba, miután lelopta arrú valaki a rácsot. Német kocsi, jó kocsi, mon’ta a Jóvó, pedig az öregapja hadifogságba vót ’41-tű ’45-ig, oszt nem nagyon bírta a svábokat, me’ csak így nevezte űket.
Az onokám meg kért tűlem valamit Mikulásra! Hát, montam neki, hogy nemszégyelli magát, ekkora létére mikulási ajándékot akar? Kérdeztem tűle, hogy szarvast vagy oroszlánt akar-e? Aszonta, oroszlánt, me’ az megeszi a szarvast.
Pofátlan a gyerek, ezt tanújja az iskolába’. Otthon? Otthon nem tanul ez semmit, me’ ezek alig beszé’nek. A vejem munkát keres, csak nem tanál, na nemcsak azé’ me lusta, hanem azé’ is me’ nincs benn egy pártba’ se. A lányom meg regge’tű estélig takarít, mos, vasal – másokná’.
Erre is van egy vicc:
– Apu, a padszomszédom, a Pisti egyest kapott matekból – újságolja az iskolából hazaérve apukájának Peti.
Mire az apuka:
– Ez egyáltalán nem lep meg. Pisti olyan, mint az apja, az pedig egy nagy tökfilkó.
Peti erre kiböki:
– Apu… én is egyest kaptam…
Sokszor puszil
Mariskátok
