trg_fontane
A várakozásoknak megfelelően alakultak a május 20-i választások a két Becsén. A bánátiban Milivoj Vrebalov (Liberális Demokrata Párt) győzött Stevan Popovval (Szerb Haladó Párt) szemben, és bekerült a vajdasági képviselőházba.
Vrebalov lesz az LDP egyedüli tartományi képviselője, mivel az LDP által vezetett Fordulat lista nem lépte át az 5%-os küszöböt és a részarányos választásokon nem jutott be a Vajdasági Képviselőházba. Vrebalov az előző választási ciklusban, vagyis 2008 és 2012 között is tartományi képviselő volt, ugyanakkor Törökbecse községi elnöke is. A nemrég meghozott törvény értelmében azonban nem tarthatja meg mindkét tisztségét. A Blic napilap értesülése szerint Vrebalov a tartományi parlamentet választja (ellenkező esetben meg ismét választást kellene tartani Törökbecsén arra az egy tartományi képviselői mandátumra), vagyis többé nem lesz községi elnök.
Óbecsén a tartományi választások második fordulójában a demokrata párti Slobodan Zlokolica nagyjából 2:1 arányban győzött a szerb haladó párti ellenfelével szemben, így ő fogja képviselni Óbecse községet a tartományi képviselőházban. A 2008-as évi választások után óbecsei egyéni választókörzetből VMSZ-es jutott be a vajdasági parlamentbe.
Óbecsén, ahogy Vajdaság legtöbb községében, Boris Tadić kapott több szavazatot Tomislav Nikolićnál (szintén nagyjából 2:1 arányban), de ez nem volt elég, hiszen szűkebb Szerbiában, így Belgrádban is, a Szerb Haladó Párt elnöke győzött és lett Szerbia új köztársasági elnöke.
70 ezer szavazat döntötte el sorsunkat
Az országban május 20-án nem egész 3,14 millióan szavaztak (46,37%). Ebből 49,55%-ot szerzett Nikolić, 47,3%-ot pedig Tadić. A különbség 2,25%, ami kb. 70 600 szavazat.
Az a kevés közvélemény-kutatás, amely megjelent, az első fordulóhoz hasonló részvételi arányt vetített előre. Ha úgy lett volna, akkor kb. kétmillió voks kellett volna a győzelemhez. Így viszont Nikolić másfél millióval is nyert.
Feltehetően Tadić potenciális szavazói nem mentek el mindannyian szavazni. Lehet, hogy úgy gondolták, hogy nélkülük is meglesz a győzelem. Ám az is egy lehetséges magyarázat, hogy végül Tadić személyesen itta meg a levét az általa vezetett Demokrata Párt iránti ellenszenvnek. A DP ugyanis egy igen sok pártból álló koalíció élén volt, méghozzá a gazdasági válság közepette. A partnerei mindent megtettek annak érdekében, hogy a rossz gazdasági állapotok, a pártokrácia, a kormány tehetetlensége miatti elégedetlenség ne ellenük, hanem a DP ellen irányuljon – hatalmi pozícióból gyakran ellenzékiként léptek fel.
A kis részvételi arány döntött végül. Egyes elemzők szerint Tadić biztosan győzött volna harmadszor is, ha legalább a szavazásra jogosultak fele az urnák elé járul. Nem így történt…
Ki „kormányoz“ majd?
Az elnökválasztás meghökkentő eredménye következtében kérdésessé vált, hogy milyen összetételű köztársasági kormány alakul, ami maga után vonja majd sok helyen a községi és városi hatalmak összeállításának módját is.
Általános vélemény szerint a szerbiai köztársasági elnök hatáskörei igen korlátozottak, így, amennyiben nem pártja, a Szerb Haladó Párt alakít kormányt, Nikolić gyenge elnök lesz. Ám, sokan elfelejtik, hogy a köztársasági elnök vezeti a Nemzetbiztonsági Tanácsot és a titkosszolgálatokat koordináló testületet is! Emellett a hadsereg főparancsnoka, habár itt lesz szava a majdani védelmi miniszternek is.
Ha viszont a mérleg nyelvét alkotó, Ivica Dačić vezette Szerbiai Szocialista Párt a Szerb Haladó Párttal lép koalícióra, persze, más pártokkal együtt, akkor Nikolić erős elnök lesz.
Az is kérdéses, hogy a kormánnyal szembehelyezkedő elnök mellett mennyire tudna sikeres lenni az esetleges DP-SZSZP-LDP vagy DP-SZSZP-ESZR kormánykoalíció.
Tomislav Nikolić az elnökválasztáson aratott győzelmét követően azonnal ígéretet tett arra, hogy elsőként Moszkvába utazik – tudta meg az orosz sajtó.
Márton Attila
