trg_fontaneHa Isten, mint mondják, a maga képére teremtette az embert, akkor bízvást állíthatjuk, hogy az ember saját képére alkotta a hegedűt, helyesebben a nő képére, mert a hegedű gyönyörű istennő. (Yehudi Menuhin)
Fülöp Attila 31 éves fiatalember gépésztechnikumba járt, bár sosem akart gépésztechnikus lenni. Mindig a művészetek érdekelték, de emlékei szerint egyedül nagyapjának volt hasonlóan ügyes keze, mint amilyen most az övé. „A katonaságnál kezdtem el a fát faragni. Határőrként szolgáltam és sokszor unatkoztam, így kezdtem el bicskával formálni a faanyagot. Ez a hobbim később, 2005 után itthon teljesedett ki. A mesteremmel faragtunk már többek között játszóteret és az óbecsei alsóvárosi templom padjai is a mi kezünk alól kerültek ki” – meséli a kezdetekről.
Attila az öregek otthonában dolgozik, de szabadidejében mostanság fából farag istennőt. Egyedül tanulja, tapasztalja, hogyan lesz a teste a legfeszesebb, hangja meg a legszebb, és hogyan lehet az, hogy a kor se fogjon ki rajta, sőt: érettebb, izgalmasabb, szeretni valóbb legyen minden egyes ledolgozott évtizeddel. „Hogy hogyan került a hegedű az asztalra? Én muzsikálni nem tudok, hallásom sincs. Két éve vettem egy gitárt, hogy majd tanulok rajta játszani, de a fafaragásban megkeményedtek az ujjaim, és nem érzem a húrokat úgy, ahogy kellene. Aztán tavaly voltunk a sógoroméknál a 25. házassági évfordulójukon, neki mindhárom fia hegedül, akkor mondtam a gyerekeknek, legközelebb az én hegedűmön fogtok játszani”. Attila kapcsolata a húros hangszerekkel persze ekkorra már nem merült ki néhány meddő gitárleckében – gyó-gyult meg a keze között mandolin, gitár, hegedű és tambura is. A legtöbbet eddig saját magától és a világhálóról meg könyvekből tanult Attila, de ez most már nem lesz elég. „Az internetről tudtam meg eddig a legtöbbet a hegedűkészítésről, de a kis praktikákat, például a lakkozás fortélyait a régi mesterektől szeretném megtanulni. Fontos, hogy milyen fából készül a hangszer, de a lakkozás ad egyedi ízt a hegedűnek. Az enyémnek lucfenyőből van a teteje, ennek van a legjobb akusztikája, az alja meg juharfa. Egy hangszert még az idén szeretnék befejezni, ezen meglátom, hogyan fog szólni. Ez az első a legnehezebb, de mindegyik jobb lesz az előzőnél”. Attila minden szerszámot is maga készít, így a munkafolyamat által megkívánt aktuális, speciális segédeszközök – a vastagságmérő, a kis gyalu, a díszes bunkó – is az ő keze alatt születnek meg.
Attila azt mondja: a fafaragásnak is megvannak a maga titkai, ezeket sok mester féltve őrzi, de ő szívesen osztja meg másokkal a tudását. Attila abban is kicsit más, mint a legtöbb mester, hogy ő jobb kézzel is, bal kézzel is egyaránt ügyesen forgatja a szerszámot. „Ezt sokan irigylik tőlem, és azt mondják a fafaragó ismerőseim, hogy velem ezért nem is érdemes versenyezni.” Mutatja is: bármelyik kezét használja, nem forgolódik, hogy fogást találjon a vésőn.
Attilát azonban nem csak a fából születő alkotások izgatják. Nemrégiben például a sörkollektoros fűtésről látott egy riportot a tévében. Az interneten azonnal utánanézett a dolognak, és el is kezdte csinálni: sörös dobozokból összerakott elemeket helyez el egy keretbe, és a tervei szerint az átmeneti időszakokban ezzel fűti majd a műhelyt. Ha a rendszer beválik, a házra is felszerel egy ilyen eszközt, és tavasszal meg ősszel ezzel melegszik majd olcsóbban a család.
„Boros család vagyunk, évente jó pár liter bort megiszunk – mondja mosolyogva. – Borkészítéssel azért foglalkozom hát, mert jobban megéri elkészíteni a bort, mint megvenni. Meg így azt is pontosan tudjuk, mi csúszik le a torkunkon”. Attila, ha teheti, inkább maga csinál mindent – kihívás is, olcsóbb is ez neki így, hiszen vagy az anyagra van pénz vagy a mesterre – mindkettőre soha. Amikor a sziklakertet csodálom az udvarban, azonnal mutatja: a sziklakert csak egy tetszetős kamuflázs, alatta igazi boros pice rejtőzik, amit szintén ő épített. A pincében borok hűlnek: kellemes zamatú asztali kövidinka és kitűnő ízű meggybor.
„Mindig valami mást csinálok – nem is tudok, nem is akarok ugyanabból többet készíteni, ez egyszerűen nem érdekel” – teszi hozzá határozottan.
Fából faragott istennőből azonban legalább három biztosan lesz, mert annyi a fiú, akiknek ígérte. De a három hangszer mindegyike egészen biztosan más és más lesz.
F.R.
