trg_fontaneA Blic közölte nemrég – a Srna (!) hírügynökség hírét átvéve –, hogy a rendőrség letartóztatott egy nagykorút és egy kiskorút, mert leloptak 5 bronzlapot a főtéren levő szoborról és még egy kiskorút, aki a fasiszta terror áldozatainak emléktemetőjéről lopott le sárgarézbetűket.
Az elkövetők, akiknek csupán a kezdőbetűit (a szerb nyelvű hír szerint: H.D., B.Č., T.V.) közölték, beismerték, hogy tört nemesfémként akarták eladni a lopott tárgyakat.
Lehetett volna rosszabb is. Például az emlékművek elleni támadásnak lehetett volna politikai-nacionalista indítéka is. Persze, nem ez történt. Mondom, persze, mert ha színesfém, akkor általában tudni az indítékot…
A réztárgyakat könnyű felismerhetetlenségig szétverni, majd eladni, mondják. Ezért is szeretik azokat lelopni, ellopni, eltulajdonítani, felfeszíteni, levágni, elvágni, elvinni. Ha trafóból, akkor trafóból, ha magasfeszültségű tápvezeték, akkor az. Mit tudja az, hogy mennyi a 20 kV!
A temetők Óbecsén már régóta színesfémbányaként szolgálnak. A tolvajokat nem érdeklik mások érzései, emlékei, a tisztesség, a tolvajbecsület. Egyszer élünk, nem okvetlenül becsületesen, ugyebár.
Ez esetben a lopott tárgyak sértetlenül visszakerültek – az egyik gyanúsított öregapjának udvarában és a másik gyanúsítottnál találták meg azokat.
Hogy a letartóztatott személyekkel mi lett, még nem tudni.
Azt is a minap közölte a rendőrség, ezúttal a belgrádi részlege, hogy a belgrádi utcán rendőrre támadó fiatalokat már korábban letartóztatták súlyos bűntények miatt. Az igazságszolgáltatás a bűnös, amely szabadlábra engedi őket, vagy a rendőrség/ ügyészség, amely képtelen bizonyítékokat találni? A kérdés megválaszolása nem az egyszerű polgár dolga. Az egyszerű polgár elvárja az államtól, hogy azért a sokfajta harácsért, amit beszed tőle minden szinten, szavatolja a személyi és vagyonbiztonságot.
Persze, van az a híres 15 000 dináros határ, amelyen alul a rendőrség hivatalból nem tehet feljelentést (ilyen a törvény, ezt fogadta el a parlament). Ám a 15 000 dinár valakinek a havi fizetése, valakinek a félhavi stb. Nem olyan időket élünk, amikor bárki is kedélyesen legyinteni tudna, ha ellopnak tőle 14 999 dinárnyi értéket.
Az ősz kezdetével valakik ismét végigvonultak a kataszterileg Törökbecséhez tartozó Mézesdűlőn (Medenjača) – még ajtót is elloptak. De kik? És mi lett a büntetésük? A rendőrség tett valamit?!
Persze, nem óbecsei különlegesség ez. Lopnak, rabolnak mindenfelé. Nemrég hallottam, hogy egy újvidéki tömbház belső udvarából próbáltak ellopni egy autót. Akkor szerencsére nem sikerült a rablóknak. De ugyanabban az épületben a biztonsági kamera felvette, hogy ki visz ki két lopott biciklit a kapun. A felvételt elvitték a rendőrségre, amely közölte, hogy sztrájkol…
Érdekes, hogy a közvélemény nem háborodott fel tizedannyit se a rendőrök sztrájkján, mint, mondjuk, a pedagógusok sztrájkján. Persze, egy tanárt, tanítót lehet szidni, azoknak sohasem lehet igazuk, senki nem védi meg őket, de a rendőrségnek „beszólni” egészen más. Majd még utánam jönnek, ugye?! Mondom, érdekes, hogy az emberek milyen gyorsan és ügyesen kiszúrják a gyengéket…
De ez egy másik téma.
Mindenesetre, örvendetes, hogy az óbecsei bronztáblák (és rézbetűk) esetében talált gyanúsítottakat a rendőrség. Még örvendetesebb lenne, ha az igazságszolgáltatás is igazságot szolgáltatna.
Persze, a represszió, mondják, nem megoldás, a börtönök nem javító, hanem büntető (sőt, gyakran bűnkiképző) intézmények. Társadalmi problémáról van szó, ilyen megoldást is kellene rá találni. Igaz ez mind. De ezek a hosszú távú megoldások egyrészt ködösek, másrészt ki tudja mi lesz belőlük. A szegénység és a nyomor nem szüntethető meg egyik napról a másikra. Meg, ugye, könnyebb lopni (különösen büntetlenül), mint dolgozni.
Így van ez, amióta világ a világ.
A baj abban van, hogy mindezzel komolyan nem foglalkozik senki. Pártok elsütnek egy-két dörgedelmes közleményt, szavazathalászás az, nem több.
A szélsőségesek kedvenc helyzetei az ilyenek – ők mindig „gyors és hatékony” megoldást kínálnak fel, ami mindig oda vezet, hogy a „csendes többség” is megbánja, hogy bízott bennük.
Nem kizárt, hogy előbb-utóbb valaki az önvédelem mellet dönt. Ami nagyon nem lenne jó, de érthető lenne, hisz azért van az állam, hogy megvédje a polgárait. Ha az állam nem oltalmaz, akkor „magad, uram”. Persze, megtörténhet, hogy a sajátját védő kerül végül börtönbe – nálunk ilyen törvényeket hoznak a politikusok. Amerikában más a helyzet. Ott a private property szent és sérthetetlen. Aki megsérti, arra lehet lőni is. És el is lehet találni. Egyébként nem az amerikaiak találták ki az önvédelemre való jog elvét, még a római jogban szerepelt.
Persze, az önvédelem, a saját vagyon védelme jogilag korlátozott, de a jog létezik. Nem tudom, hogy állunk ezzel nálunk.
Akár kérésként is értelmezhető ez – hisz vannak magyarul tudó jogászok! Megmagyarázhatnák a Becsei Mozaik olvasóinak, hogy mire van joga egy gyümölcsös tulajdonosának, vagy az udvarát járó Pista bácsinak, ha tetten éri a tolvajokat. Mert ma ott tartunk, hogy Mári néni, Pista bácsi, vagy éppen a Jóvó szomszéd (kitalált nevek, nem kell utánanézni!) a rendőrség meg a bíróság említésére csak legyintenek. Óbecsén még mindig jólnevelt emberek élnek, gondolom, csak azért nem köpnek egy nagyot.
De ha szerbül írják meg a jogszakértő hölgyek/ urak az se baj, majd valahogy lefordítjuk.
De valamit tenni kell, mert a baj nagy és még nagyobb lehetne.
Márton Attila
