trg_fontane
Március 27-e és 29-e között a Zentai Magyar Kamaraszínház színészei, Virág György és Papp Arnold, tizenkét előadást játszottak Óbecsén a Petőfi Sándor Magyar Kultúrkör szervezésében.
Jancsi apród meséjét a Samu Mihály és a Petőfi Sándor iskola alsósai tekintették meg, míg a medvemesét az alsóvárosi, újfalui és belvárosi óvodások és napközisek élvezték.
Virág György a Jancsi apród című mesemonológot mutatta be a színházról. A színész a gyermekek nyelvén és a közönsége befogadóképességeinek határait szélesítve meséli el Jancsi – Mátyás király apródja – kalandos történetét. A darab olyan történetet dolgoz fel, amely minden szempontból kinövi a kereteit, hiszen olyan módon mesél, olyan kompozíciót teremt a színpadon, amelytől nemcsak a gyermekek, hanem a felnőttek is megszólítottnak érzik magukat. Elgondolkodtató kérdéssé válik mindenki számára, hogy mitől színház a színház? És mitől színész a színész?
„A Jancsi apród hiánypótló előadás, ugyanis kevés olyan előadás készül, amelynek az elsődleges célközönségét a kisiskolások képezik. Ugyanakkor véleményem szerint már az ilyen korú gyermekeket is be kell vezetni a színház világába, ugyanis néhány év múlva ők lesznek a potenciális nézők”, mondta Virág György, akit már régóta érdekelt a téma, hogy honnan kezdődik a színház. „Meddig tart az élet, honnan kezdődik a színház, vagy fordítva, meddig tart a színház, honnan kezdődik az élet? Éppen ezért nagyon megörültem, amikor találtam egy olyan szöveget, amely a színház lényegét boncolgatja, és megpróbál válaszolni egyebek között arra a kérdésre is, amelyet magam is jó ideje kutatok. A szöveg természetesen a gyermekek szintjén és nyelvén teszi meg mindezt, de olyan módon, hogy az az én fantáziámat is meg tudja mozgatni. A dolog egyik legnagyobb nehézsége számomra az, hogy miként válhatok képessé arra, hogy huszonhat évesen elvarázsoljak egy kisgyereket, akinek mérhetetlenül gazdag a fantáziája, hiszen mindenképpen meg kell őt lepnem. Ez képezi az előadásom első részét, a második részét pedig a színház értelmének a boncolgatása. Úgy gondolom, hogy ha ezeket az alapokat egy érdekes játékon keresztül sikerül megérteniük a nézőtéren ülő gyerekeknek, akkor máris gazdagabban térnek haza, és a jövőben már egészen könnyedén különbséget tudnak tenni a színház, a film és az élet között”, mondta Virág György.
A Medve mese előadója Papp Arnold, aki elsősorban a négy és hét év közötti gyermekeket célozza meg sajátos hangulatú mesedarabjával. Az előadás középpontjában Bendegúzról, a medvéről szóló történetek állnak. „Azzal már a korábbi tapasztalataim alapján is tisztában voltam, hogy a gyermekek egészen más módon viselkednek a közönség soraiban ülve, mint a felnőttek, ugyanakkor egészen másfajta energiákat is kap tőlük az ember. Az volt az elsődleges célom, hogy mindenképpen medvékről szóló történetet dolgozzak fel. Olyan medvékről szóló mese viszont, amely nem túlzottan közismert, elég kevés van. Jómagam is csak hosszas kutakodás után találtam rá arra az ötre, amelyek megtetszettek, és amelyek közül azután kiválasztottam azt a hármat, amelyeket megtanultam. Ezt követően született meg a kerettörténet, amely összefűzi ezeket a meséket: a barátomat, Bendegúzt bezárták, és a közönség soraiban helyet foglaló gyermekekkel közösen kell neki segítenünk abban, hogy kiszabaduljon. Ezeknek a meséknek egyébként, véleményem szerint, nemcsak a gyerekek számára lehet mondanivalója, hanem a felnőttek számára is, hiszen olyan értékeket közvetítenek, és olyan gondolatokat közölnek, amelyeknek életkortól függetlenül mindenkor fontosnak kell lenniük”, hangsúlyozta Arnold, akinek az előadás alatt a gitárja is igen sokat segít. „A gitár rendkívül hasznos eszköz a színpadon. A gyermekeket eleve lenyűgözi az, ha egy hangszert látnak és hallanak a színpadon, ráadásul ebben az előadásban nemcsak játszom a gitáromon, hanem különféle hanghatásokat is igyekszem elérni segítségével, ugyanakkor transzparensként, valamint számos egyéb eszközként is szolgál”, mondta végezetül a színész, akit, bevallása szerint, jóleső érzéssel tölt el, hogy csupa mosolygós arc néz vissza rá.
Erer
