trg_fontane
1820 munkanélküli agronómus egy évre állást kap miután a mezőgazdasági minisztériummal szerződést írt alá. Az agronómusok tanácsadó asszisztensek lesznek a mezőgazdasági szakszolgálatban.
A belgrádi Száva-központban megtartott ünnepségen Dušan Petrović mezőgazdasági miniszter október 30-án azt mondta, hogy egy év munka után a mezőgazdasági mérnökök megkaphatják a szaktanácsadói állást a mezőgazdaság egyes sajátos területein, mint például a gyümölcstermesztésben, konyhakertészetben, vagy a szerves termelésben – közölte a Beta hírügynöség, én pedig idemásoltam a vajdasag.eu portálról.
A Becsei Mozaik előző számában beszámoltunk arról, hogy Óbecse község területén 12 asszisztens fog dolgozni. Őket választották ki a szerbiai mezőgazdasági minisztérium pályázatán. A havi fizetésük
40 000 dinár lesz. Az állam fizeti az útiköltségeiket is, ha lesznek, sőt akár
20 000 dináros stimulációt is kaphatnak, akik jól végzik a dolgukat. Hivatalosan november 1-jén léptek munkába. A feladatuk a helyi gazdaságok látogatása és a szaktanácsadás. Senki sem köteles együttműködni velük. Ők lesznek a kapocs a termelők és a minisztérium, meg a verbászi mezőgazdasági szakszolgálat között. Még a nyelvi kérdést is megoldották: a magyarul beszélőket oda küldik, ahol főleg magyarok élnek.
A média közölte a miniszter szavait, a tényeket. Laikus, főleg városi, ha olvasta vagy hallotta egyáltalán a hírt, feltételezem, maximum rábólintott. Végül is, munkanélküliek kapnak esélyt, egyetemet végzettek munkába állhatnak (1820-an!), még ha egyéves próbaidőre is. Nem láttam ebben semmi gondot. Van rá pénz, legalább valami jóra költik.
|
Pártprogram Živkov társszerzője – egykori főnökével, Ivana Dulić Markovićtyal együtt (mindketten a G17+ színeiben voltak miniszterek) – az Egyesült Szerbiai Régiók (URS) választások előtti mezőgazdasági programjának. Živkov nem is volt jelen a program bemutatásán (kb. két hete). Mindketten hangsúlyozták, hogy kizárólag független szakemberként írták meg a programot, nincs szándékukban pártszínekben politizálni. |
Az autonomija.info portálon azonban ráfutottam Goran Živkov egykori mezőgazdasági miniszter (2006. június 20-án nevezték ki, de már az év októberében lemondott), előzőleg miniszter-helyettes, interjújára, amelyben erélyesen bírálja az ötletet. Ugyanis szerinte a jelenlegi miniszter „néhány milliárddal” oda céloz, ahol „Szerbia a legérzékenyebb”: fiatal munkanélküli mérnökökről és mezőgazdasági termelőkről szól a történet. Az agronómusok munkát kapnak, a termelők pedig támogatást gazdaságuk vezetéséhez. Živkov szerint mindkét kategóriának csupán hamis remények jutottak…
Mint mondja, nyilvánvaló, hogy évi egy-két látogatás nem sokat segít a gazdákon, annál is inkább, mert az első majd „arról szól, hogy részletes adatokat gyűjtsenek be a gazdaságról, a minisztérium részére”. Hozzáteszi, hogy friss diplomásokról van szó, vagy olyanokról, akik már régen fejezték be az egyetemet – most pedig minden kérdésre választ kell adniuk. Živkov szerint ma csupán minden nyolcadik termelő kap állami szubvenciót – és a minisztérium most a „szubvenciós” pénzből vesz el. „Ha a termelő úgy gondolja, hogy szüksége van tanácsra (a leggyakrabban pedig úgy gondolja, hogy nincs), akkor most is sokféleképpen juthat hozzá” – véli az egykori miniszter és megemlíti az illegális tanácsadási szolgálatokat, a feketéző agronómusokat, a mezőgazdasági patikákban dolgozókat, a cégek és a szövetkezetek szakembereit, a szakújságokat, tévé- és rádióműsorokat – végül az állami tanácsadói szolgálatot is (kb. 700 dolgozóval). A volt miniszter szerint kampányfogás az egész.
Hogy kinek lesz igaza, az Olvasó eldöntheti, vagy majd kiderül a következő egy év alatt, esetleg azután. Volt-e szakmai haszon, állandó munkához jutottak-e végül az agronómusok, kinek érte meg és kinek nem?
Komoly a téma, ám nekem a mezőgazdasági szaktanácsadásról mégis egy Moldova György-féle anekdota jut eszembe, ő „legendának” nevezte egyik régi kötetében:
„Még az 50-es évek elején egy ésszerűsítő brigád járta a földeket, új és hatékony technikára akarták tanítani a hagyományok láncaiban vergődő parasztságot.Útjukban egyszer meglátnak egy öreg parasztot, aki épp kaszálgat kinn a réten. Odamennek hozzá.
– Nem jól csinálja az elvtárs, így nem elég termelékeny a munkája. A kaszanyél túloldalára is kellene szerelni egy vasat, mert úgy akkor is vágná a füvet, mikor visszafelé húzza a kaszát.
Mit lehetett tenni? Az öreg rárakott még egy vasat a kaszára. Egy év múlva megint elvetődik hozzá a brigád, megnézik a munkáját, de most sem elégedettek vele:
– Így már valamivel jobb, de még termelékenyebb volna az elvtárs munkája, ha hátul a nadrágszíjába beakasztana egy gereblyét.
– Egy gereblyét a nadrágszíjamba?! Minek?
– Mert úgy mindjárt össze is szedné a szénát maga mögött.
Az öreg kénytelen-kelletlen ezt is megcsinálja, de mikor a következő évben újra meglátja az ésszerűsítő brigádot, hanyatt-homlok elhány mindent, elmenekül, de még futás közben is kiáltozik:
– Tudom ám, hogy mit akarnak tőlem, tudom én!
– Mit?
– Azt, hogy akasszak egy viharlámpát a tökömre, mert akkor éjszaka is tudok dolgozni”.
M.A.
