Az állatmenhelyen ingyenesen lehet ivartalaníttatni az ebeket – Az állattartás nem (csak) pénzkérdés

Amikor belépek az óbecsei menhely kapuján, elszorul a torkom: csupa kedves, szeretetéhes négylábú siet hozzám boldogan. A terepszemle és a beszélgetések után már tudom: ezek a kutyák megbízható kezekben vannak, és remélhetőleg jó gazdára is lelnek. Molnár Lívia egyetemi tanulmányai mellett vállalta az önkéntes munkát a menhelyen, már három éve dolgozik itt.

– Ez a menhely a legjobbak közé tartozik Szerbiában, itt a kutyák szabadon vannak, el tudjuk látni őket és nem altatunk. Tavaly adományokból kerítéseket állítottunk fel és kibetonoztuk az udvar egy részét. Örökbefogadással tudjuk tartani a szintet, most 190 felnőtt kutya és 22 kiskutya van nálunk. Sok kutyát külföldre visznek, ahol az idősebb négylábúakat is megbecsülik. Óbecsén tavaly többen fogadtak örökbe állatot, idén kevesebben, ennek oka az is, hogy szigorítottunk az örökbefogadás feltételein: az érdeklődőkkel kérdőívet töltetünk ki és helyszíni terepszemlét is végzünk, mielőtt igent mondunk. Biztosak akarunk lenni abban, hogy a kutyák jó helyre kerülnek. Nagyon sajnálom, hogy a község nem becsüli meg az erőfeszítéseinket, és a kötelezettségeinek sem tesz maradéktalanul eleget: nem biztosítja a kötelező 24 órás felügyeletet, nem eszközöl befektetéseket, de még egy lapátot vagy gereblyét sem kaptunk az önkormányzattól – állítja Lívia.
A legtöbb kutya Franciaországban, Németországban, Finnországban vagy Ausztriában lel új gazdira, ma már havonta 5-6 eb költözik így nyugatra. Az oltások és chippelések késése miatt azonban az új jövevényeknek nem kereshetnek új gazdikat.
Az állatmenhely üzemeltetése 2007 óta tartozik a Komunalac Közvállalat hatáskörébe, és a három munkavállaló bérét, a rezsit, valamint az állatok oltásának és chippelésének a költségét az önkormányzat fedezi – ez utóbbiak üteme a községi pénzek beérkezésétől függ, emiatt fordulhatnak elő csúszások. Fehér Erzsébetnek, a Komunalac igazgatónőjének elmondása szerint éves szinten 380 kutya fordul meg a menhelyen, havi szinten pedig 150 és 190 között alakul a gazdátlan ebek száma. Tapasztalatai szerint a túlszaporulat különösen Péterrévén és Bácsföldváron jelent nagy gondot.
Azt, hogy az utcákon összességében ma már kevesebb a kóbor eb, részben a sikeres örökbeadásoknak, részben az ingyenes ivartalanítás lehetőségének tulajdonítható, bár ezzel a lehetőséggel még mindig kevesen élnek.
– Ha oltani kell, a kutyatulajdonosok nem tudják, hova kell fordulni, de a kiskutyákkal megtalálnak bennünket. Sajnálom ezt nagyon – mondja Lívia szomorúan.
A legnagyobb baj ugyanis az emberek állattartási kultúrájával, a felelősségteljes hozzáállás hiányával van. Sokan pénztelenségre hivatkozva szabadulnak meg kutyájuktól, bár az egyik vezető angol állateledel márka Magyarországon készített kutatásából az derül ki: az anyagi helyzet csak mérsékelten befolyásolja a kutyatartást, ráadásul fordítottan arányos vele, a nélkülözőknek ugyanis nagyobb arányban van kutyájuk, mint a gond nélkül élőknek. Erre rímel a menhelyen dolgozó Cseszák Sándor véleménye is, akivel arról beszélünk: a hajléktalan kukázóknak állandó kutyakísérete van a városban.
– Vajon mit tud adni egy nincstelen hajléktan ezeknek a kutyáknak? Szeretet – azt kapnak tőlük – teszi hozzá kissé dühösen.
Hol kezdődik és hol végződik a felelős állattartás? Mindenki és minden körülmények között alkalmas az állattartásra? Nyilván nem. Európa nyugati felében az állattartás kultúrája sokkal fejlettebb, mint Szerbiában, de arrafelé a hatóságok is hatékonyabban végzik a dolgukat: póráz és szájkosár nélkül nem sétáltat senki kutyát, és több országban a felügyelőség birtokon belül is ellenőrizheti az állattartás körülményeit. Az a kutyatulajdonos, amelyik megszegi az előírásokat, komoly büntetésben részesül, és házi „kedvencét” is elvehetik tőle. A felelős állattartás népszerűsítése érdekében Magyarországon például a Felelős Állatbarátok Egyesülete nem csak tudományos konferenciákat szervez és tanulmányokat készít, hanem 2003-ban elindított egy, a felelős állattartással kapcsolatos iskolai programot, amelyet 2008-ban az Európa szerte átvett Frakk óvodai program követett.
Szerencsére egyre több ember tart felelősen állatot Szerbiában is – ezt állítja Žarko Mikalački óbecsei állatorvos, és megállapítását a féregtelenítők fogyására és az oltások számára alapozza, de egyre többen hajlandók fizetni az ivartalanításért is.

A felesleges szaporulat megakadályozása mellett elmondása szerint az időben elvégzett ivartalanítás „mellékhatása” a rákos és a hormonális rendellenességek által előidézett különféle egyéb megbetegedések kockázatának a csökkenése is. Az ivartalanított kutyák és macskák éppen ezért általában hosszabb életűek, és a tévhittel ellentétben nem változtatják meg a jellemüket – mivel lelassul az anyagcseréjük, egyedül a táplálkozásukra kell jobban ügyelni. Elmondása szerint azokban a szerbiai községekben, ahol az önkormányzat hozzájárult az állatorvosi rendelők ivartalanítási költségeihez, legalább ötször többen kérték ezt a beavatkozást.
A szerbiai állatvédelmi törvény egyébként meghatározza a kutyák tartási körülményeit, így azt is, mely esetekben tilos megkötve tartani az ebeket, de azt is, hogy a láncon tartott kutyának mekkora minimális mozgástérre van szüksége. E szerint a kutyának legalább hat méter hosszan kell lehetővé tenni a sínen vagy dróton történő mozgást, oldalirányba pedig öt méteres mozgásteret kell biztosítani a számára, de a törvény azt is előírja: milyen nyakörvet vagy szíjat és hogyan kell alkalmazni. Naponta legalább egy órát futtatni is kellene a kutyát. Ennél jóval nagyobb gond az, hogy egyes felmérések szerint Szerbiában a kóbor kutyák 80 százaléka utcára kicsapott jószág. A legtöbb négylábú Niš, Újvidék, Szabadka és Kragujevac utcáin található – ezért a felelőtlenségért azonban nálunk ma még senkit nem fognak megbüntetni.

Fehér Rózsa