trg_fontane
Van egy mondás, miszerint a politika k..va, majd ehhez valaki hozzátette néhány éve, hogy ettől még nem mindegyik k..válkodás politika. Van egy szerb mondás is, amely magyarra fordítva valahogy így hangzana: Nem minden a pénz, van valami a lóvéban is.
Mindennek persze semmi köze az óbecsei politikai történésekhez, amelyekről többet olvashatnak a lapunkban megjelent többi cikkben. Itt ilyesmivel nem foglalkozunk. Csak a pízze’.
Merthogy e cikk témája kizárólag gazdasági. Sőt, mezőgazdasági. Tehát becsei szempontból is érdekes. Tekintettel arra, hogy sok becsei mezőgazdaságból él – fehéren vagy feketén. Persze ez csupán addig lesz így, míg az új szerbiai kormány – becsei szövetségeseinek kedvéért – nem kezd bele a bácskai kisváros ipari föllendítésébe, de addig még van talán egy kevés idő. Annyi bizonyosan, hogy el tetszenek olvasni eme irományt.
Szóval, azt mondja Vajdaság új mezőgazdasági titkára (majdnem minisztert írtam, de az Alkotmánybíróságnak ez bizonyosan nem tetszett volna, meg hát új államfőnknek sem, új kormányfőnknek sem, és ebből kifolyólag, gondolom én, balga, az új becsei hatalomnak sem), hogy megpróbálja kilobbizni, hogy az Európai Unió (fő stratégiai célpontunk, ugyebár) ne a szerbiai kasszába fizesse be az előtársulási pénzeket, hanem közvetlenül a vajdaságiba és a községiekbe.
A demokrata párti (fúj!) Ješić tehát nem bízik meg a becskereki szerb haladó Kneževićben, Szerbia új mezőgazdasági miniszterében, aki viszont talpraesettségéről tett tanúbizonyságot (nem, nem arra gondolok, hogy már nincs dutyiban!), hiszen sikerült meggyőznie ideológiai eltévelyedéséről egy ligást és egy SPO-st Becskereken (párdon, Petrovgradban – tetszik látni, igyekszek HALADNI a kórral, pardon, a korral). Rábeszélte őket, no, hogy korábbi meggyőződésüket sutba vágva, csatlakozzanak a szerb haladókhoz. Persze, azok a szégyentelen és szeparatista ligások meg a levitézlett demokraták azt mondják, hogy le lettek fizetve eme becskerekiek (petrovgrádiak, majdcsak rászokok), de ez nem igaz, mert ők csupáncsak belátták ideológiai tévedésüket. Így lett Becske…, szóval Petrovgradban (éljen királyunk, Péter, az Egyesítő!) is meg Becsén is radi…, pardon, haladó a polgármester. Ha már ez a szerbiai hatalom, akkor úgy illik, hogy nálunk is így legyen, nemdebár?!
Visszatérve a szeparatista Ješićre (demokrata, há!) – képzeljék, azt merte mondani, hogy Vajdaságban nincs szeparatizmus, de csak addig nem lesz, amíg nem lesznek a vajdaságiak a falhoz szorítva (!), felháborító, nem? Szóval azt mondja ez az ingyijai szégyentelen fráter, hogy decentralizá’ni kell a mezőgazdaságot. Merthogy nem ugyanaz a mezőgazdaság hőn szeretett Šumadijánkban, meg ebben a hogyishíjják Vajdaságban. Ilyesmit!
Azt is mondta, hogy a vajdasági kormány követelni fogja, hogy az aszálykárok miatt a szerbiai kormány hirdesse ki az elemi csapást Vajdaság területére (bölcs alkotmányíróink nem bíztak ilyen komoly dolgokat a vajdasági kormányra, tudva levő, hogy az ilyesmire képtelen és hogy minden fontos dologról kizárólag a Központban lehet dönteni). Merthogy a búza is, de főleg a kukorica nagyon rosszul termett. Nem baj, legalább drága lesz. Ja, ez meg nem jó, mert akkor drága lesz a kenyér is, meg a hús is.
Hülye paraszt, mé’ nem málnát termel, amikó’ Oroszország (szenteltessen meg a neve) csak az itteni málnára vár. De ez már más téma. Habár mezőgazdaság ez is.
Ja, meg azt mondja ez a Ješić, hogy majd ő meg az Újvidéki Intézet, meg az újvidéki fakultás kidolgozza Vajdaság mezőgazdasági stratégiáját!
Minek? Egyáltalán lesz itt még Vajdaság?
Becsei Mariska
