trg_fontaneA Szelence énekegyüttes előadásában a Himnusz eléneklésével kezdődött kedden a Népkönytárban a Magyar Kultúra Napja alkalmából szervezett ünnepi műsor.
Hasonlóan a péterrévei ünnepséghez, Becsén is a Népkönyvtár igazgatónője Sormaz Izabella és Galgó Ferenci Andrea, a Községi Tanács oktatással, művelődéssel és civil szervezetekkel megbízott tagja köszöntötték a jelenlevőket.
Sormaz hangsúlyozta: „Népművészetünk, irodalmi, zenei, képzőművészeti hagyományaink, épített örökségünk köteleznek minket a méltó folytatásra. Meg kell köszönnünk és meg kell becsülnünk a magyar kultúráért, a magyar nyelvért dolgozó emberek és közösségek elhivatottságát, mindennapi helytállásukat és erőfeszítéseiket. A reformkorban, amikor Kölcsey Ferenc a Himnuszt papírra vetette, hasonló problémákkal küzdött a magyarság, mint manapság. A nemzet szellemi vezetőinek elsődleges célkitűzése akkor is az volt, hogyan tudná a magyarság megtalálni a helyét Európában, miközben megőrzi saját identitását is”.
Galgó Ferenci szerint a kultúra napja akkor válik igazi ünneppé, ha számvetést készítünk, vagy kijelöljük önmagunkban, hogy milyen módon kell a ránk hagyott kulturális örökségünkkel felelősséggel bánnunk.
Az est vendége dr. Káich Katalin professor emeritus Művelődési életünk alkulástörténete – jelen és múlt összefüggései címmel tartott előadást, amelyben kitért a mai vajdasági könyvtárak, dalárdák, kórusok, színművek és színházak elődjeire és azok kialakulására is. „A kultúra az egyik legmeghatározóbb, leglényegesebb eleme nem csak egy ember életének, de egy nép, egy közösség, egy nemzet életének is. Nem véletlenül beszélünk nemzeti kultúráról, évszázadokon, évezredeken keresztül gyűjtöttük a kincseket, amelyek lehetnek szellemi kincsek is, és anyagban megnyilvánuló kincsek is. Ha nem tudjuk mi itt 2013-ban Vajdaságban, hogy kik vagyunk mi vajdasági magyarok, mi a mi lényegünk, mi az, ami bennünket jellemez, mi az, amit a kultúra révén átadhatunk más népeknek, akkor nagy bajban vagyunk. Ezért kell megtanulnunk történelmünket, művelődéstörténetünket, mert ami én vagyok ebben a közösségben, az egy hosszú folyamatnak az eredménye és ezt a folyamatot ismerni kell. A jelenben a múlt is megmutatkozik és a jövő is megnyilvánul, hiszen az, aki én ma vagyok, az egy múltban lezajló eseménysorozat terméke, és ahogyan ma viszonyulok a világhoz, abból ki lehet következtetni azt, hogy milyen lesz a jövő. Ezért kell a múltat megismerni, megtanulni, megtanulni a jót is és a rosszat is. Megtanulni, hogy mi az, amit meg kell tartani, amire építeni kell, mi az egészséges gyökér. Egészséges gyökér nélkül nincs előrehaladás, mert tudnunk kell, hogy nem velünk kezdődik a történelem”, mondta dr. Káich Katalin.
Az est a Szózat eléneklésével ért véget.
Erer
