trg_fontane
Előbb úgy vót, hogy a Dinkity aszonta, hogy taná’t stratégiai partnert a mezőgazdaság fővirágoztatásáhó. Me hogy ő meg a Vucsity vótak az Emirátusokba. A Vucsity eppen hadügyminiszterként vót ott (me amúgy kormányalelnök is meg a titkosszógálatok főnöke is), oszt a fegyvergyártásrú egyezkedett a sejkke’, a Mlágyó meg a fődekrű.
Oszt a Mlágyó kitanáta, hogy elad (kétharmados tulajdonba) 10 mezőgazdasági kombinátot az Arab Emirátusoknak, ami rögtön 9 ezer hektár fődet is jelent, oszt ezé az állam bezsebel 100 millió ojrót, meg ezen fölül 16 ezer hektár (szintén állami) fődet hosszú távú (de mennyi a hosszú?) bérletbe ad, évi 250 ojró per hektáros áron.
Mindezt tender nékű. Meg állami fődeket, ugye, amiket előbb restituáni kéne, vagyis visszaadni azoknak, akiktű az állam evette annó.
Úgy alapbú legalább két törvényt megsértene a Mlágyó, de a korrupcióellenes harcos Vucsity ebbe nem talál semmi problémásat. Táncsak nem azé, me a törvények mindig az ellenfélre vonatkoznak, ahogy az ősradi Pasity mondogatta vala?
Szóva, ért a fődhön a Dinkity. A legjobban meg az tetszett az uramnak meg nekem, hogy a Mlágyó bevitázott három vajdasági gazdaegyesülette, oszt kérdezgette űket, hogy „mé, eddig jó vót, ahogy vót?”, mire azok: „hát azt te tudod, me má 11 éve hatalmon vagy”. Hatalmon is van ez, lassan 12 éve, tán két év ha vót, amikó nem ő vagy a pártja kezébe vót az állami kassza kú’csa.
Ja, oszt a Mlágyó nagyon magasnak monta a 250 ojró/hektárt, közbe meg Becse kösségben ennyié nem nagyon kapni fődet a licitációkó. Vót olyan is, ami nyócvanvalahány ezer dináré ke’t e’ – bérbe, há, meg hektárjáé.
Az Ivana Dúlity-Márkovity, aki vót mán mezőgazdasági miniszter, dettó kiakatt a Dinkityre, oszt azt is hozzátette, hogy milyen ország az, ahol a pénzügyminiszter irányítja az agrárpolitikát? Hát ilyen, amilyen, olyan, hogy az Ivanának is elege lett belűle, a politikábú meg különössen, oszt ott is hagyta az egészet. Pedig az uram szerint az még értett is hozzá. Há, ja, azé nem is köllött miniszternek. Me’ hogy nálunk az megy politikusnak, akinek becsületes szakmája nincsen – na ezt nem én mondom, nem merek én ilyet mondani, de még gondóni se, hanem a szomszéd, az a Nagyszájú, akinek a nevét soha le nem merem írni.
Beizgútak ezek a mieink is itt, a pikkesek, me azok nem köllenek senkinek, oszt remélik, hogy az araboknak majd kölleni fognak. Úgyhogy nem hülye a Maris… De nem ám, me a jómútkó a Maris arrú írt, hogy tevegőni fogunk Becsén, oszt látod… Na most azé nem segített az emberének a Tómó a nyáron, amikó a Vukunk nála vót, me tutta, hogy a Mlágyó kinek szánja a Pikket?
Közbe a Dinkity meghátrált, mosmá vajdasági fődeket nem emleget, hanem aszongya, hogy „főleg” a beográdi PKB kombinát (ami Beográd város tulajdona) meg az obrenováci az, amit el akar adni a sejkeknek. De várjá, aszonta, hogy „főleg”, oszt a többi?
Ja, meg megbeszéte a Dinkity a Knézsevittye’ (jut eszembe, végre kimonta a bíróság, hogy az akkori zrenjanini polgármester nem csalt, lopott, hanem csak egy fullajtár, azt elítéték, miniszter uram meg szabadút), hogy „azonnal”, mingyá, rögtön bérbe adnak 16 ezer hektár fődet a parasztoknak, olyan fődet, amit most kombinátok bérőnek. Kezdőár? Na mennyi? Pont 250 ojró hektáronként. Az araboknak ez az ár, a parasztnak meg ez a kezdőár, szóva enné csak nagyobb lehet.
Na meg a Mlágyó járt Zentán, oszt aszonta, hogy majmost hozzálátnak a kétes privatizációk kivizsgálásáhó – kombinátok meg fődek ügyébe. Eszibe jutott, há. Me eddig nem tudott rúla, mi?
A szegény Vasin vajdasági miniszter meg váltig mondogattya, hogy ő kitalá’ta a tervet a PIK újraállamosítására, csak éppen megvá’tozott a hatalom Szerbiába – úgy változott, hogy a Dinkity meg a Dacsity nem maratt – oszt neki, mint demokratának, má nem sok szava van ebbe.
A Dinkity meg a Dacsity partnerei pedig újabb érdekes történetekke gyüttek elő. Vót má sztiropor, ésségsztrájk, választási cetlik zsákba, most meg van lehallgatás (két l-ve’, me két fülünk van, így tanított a tanítónénim) meg atentát a Tómó elnökre.
Me’ hogy valahogy úgy gyün ki a mese, hogy a Miskovity (a tájkún, az) elrendőte valami rendőrtiszteknek, hogy hallgassák le a Tómót, meg a Vucsityet, sőt a Tómót is autóva egy rendőrtiszt akarta tán megölni. A Dacsity meg marad rendőrminiszter is meg kormányfő is.
Ha igaz, akkó hogy maradhat, ha meg nem, akkó ezek hogy maradhatnak? De a nép jámbor, issza a bót előtt a plasztikbú a sört (néha én is belekóstolok, há olyan lötty az, hogy csak gyomorsava van tűle az embernek, de ócsó, az a fontos!), „politizál” és olvassa az ugatólapokat. Kő nekünk demokrácia?
Aszongya az onokám, ő gimnazista is vót, hogy „gyöngyöket disznók elé”, ez valami római közmondás vót, aszongya neki az itteni demokráciárú meg a néprű ez jut eszibe.
Hülyegyerek, még maj összeveszít a néppe engemet, há’ én is a nép vagyok. Láccik – mongya ő. Jól kifizetett az onokám, mitmongyak. Me’ hogy olyan ideges az utóbbi időbe’. Ehagyta a nallány, vagy ahogy a magyarok mongyák, a barátnője.
Várjá mán, mondom én neki, me hogy aszonta, hogy a barátnője. Van barátnőm nekem is, nem is egy, minden vasárnap kimegyünk a Tiszapartra, oszt azokka’ én még véletlenű se vagyok úgy, ahogy az onokám vót az ő barátnőjive. Mióta egy a ba… (na majnem leírtam) meg a barátság?
E’mesé’tem én ezt a Terusnak meg a férjinek, oszt meg se kérdezték, hogy mé hagyták e’ az én onokámat! Pedig tanú’t ember, van neki másfél éve egyeteme is. Na mé? Há a pénz miatt! Me’ hogy az nincsen neki. Programozgat itt valamit, meg áramot javít, de nálunk kosztol. Mint ahogy az egész család. A menyecske meg tanát magának valami dzsippeset, aki viszi magáva Noviszádra meg Beográdba, vesz neki cuccokat.
Van errű vicc is:
„A szöszi egy sráccal dumcsizik egy buliba:
– Te milyen kocsival jöttél?
– Busszal jöttem.
– Neked van egy buszod?!”
Ez az én hülyém (na, ezt nem jéve’ írjuk, hanem elipszilonna, tudom én azt!) meg bőg utánna. Mennyen isten hírive’, mit rágod magad rajta – mondom én az onokámnak, de azt meg nem érdekli, hogy az öregasszony mit beszél.
Pedig még valamibe igaza vót Marisnak!
A mútkó megírtam, hogy Becse meg Temerin hasonlóak. Me’ hogy itt is, ott is, püfölik egymást, na meg másokat, a magyar meg a szerb nácik. Erre mit hallok a tévébe? Hogy a rendőrkommandósok Temerinbe is és Becsén is razziáznak, növelendő a biztonságot.
Na de akkora sikerük vót, hogy tanátak egy 13 évest, aki alkoholizá’t. A Floydba, há’. Na meg tanátak késeket, olyan boxereket vagy mit, amilyent az uram mutatott nekem nemrég egy vásárba’. Bizony, ezé megérte 30 dzsippe’ kimenni, 10 felügyelőve’, meg 50 kommandóssa’.
A titói rendszerbe’ ezt megcsináta vóna két dagatt milicista, lekevert vóna egy-két (három….) pofont, oszt vége. Oszt csönd van.
Errű is van vicc:
„Két rendőr járőrözik. Az egyik megpillantja a társa anyósát.
– Az ott az anyósod? Mutass már be neki!
Mire a másik kinyújtott középső újjal:
– Hé Mama! Ezt neked!”.
Éngemet meg má nem kő’ bemutatni, szóva, ahogy mondani szokás:
maradok tisztelette’
Betsey Mariska
