trg_fontaneOllyan nagyon új nem történt semmi. Má megin az vót hogy egy csomó emberre a temetőbe tanákoztunk, me ollyan nagy ez a Becse hogy évente eccő tudunk csak összefutni…
Há osztan ottan a temetőbe nem is eppen beszégetnivaló az egísz atmoszféra, naggyábú annyira van idő, hogy a család, meg az onokák, osztan ottan állunk mind kecske a köszörűküvön, me az uramnak mehetnéke van valami meccs miatt.
Osztan így. Na megin idegbajt kaptam a pofátlan gesztenyésektű, ott egyék meg azé a pézé ahun van. A lányom meg aszongya, hogy neki ettű az egész temetői édességtű főfordul a gyomra, mehogy nem vásárba megyünk, hogy vásárfiát kőjjön venni a gyerekeknek. De há szokás, micsinássz vele.
Osztan a vajdasági kormányt is majd etemette a két barát, a Vucsity meg a Pásztor, de mán megin nem sikerűtt nekik. Még az az egy valami maratt az egísz országba, ahun nem a Vucsity emberei űnnek, oszt ezé is gusztustalan vót amikó a Pásztor is meg a kis vucsityok is arrú beszéttek, hogy a Pájtity megvett néhány szavazatot. Há várjá mán, két éve mást nem csinánnak a radikális haladók csak adókat emennek, fizetéseket csökkentenek meg furamódon mindenhun hatalomra kerűnnek úgy, hogy vagy hozzájuk vagy valamelyik zsebpártjukhó csatlakoznak a túlódarrú. Persze ingyen s bérmentessen meg nyomás nékű. Csakis.
Oszt van errű egy vicc:
Nyuszika rémülten rohan az erdőben. Találkozik a rókával.
– Mi történt, Nyuszika, mitől ijedtél meg?
– A kormánypártiak bejöttek az erdőbe és azt mondják, hogy minden medvét előzetes letartóztatásba helyeznek.
– De hát te nem vagy medve!
– Azt, hogy ki a medve, ők döntik el.
Na de gyün vissza a Sejsej, osztan egy kicsit idegesek a vezér körüliek. Aszongyák hogy maj nem engedik hogy a Sejsej destabilizájja az országot. Ja, me velük ojan stabil. Sokat vótak ők eggyütt, ami abbú is láccik, hogy a hatalomgyakorlást is a Sejsejtű tanútták e, oszt sokat is tunnak egymásrú, bisztos. Há mind minden apa a gyerekeirű, meg fordítva.
A legjobb meg az vót, hogy előbb kiderűtt, persze errű halgatott minden haladó média, az ertéesztű a pinkig meg tovább, hogy Vladimir Cár nem esett seggre a parádétú, hanem követette a pézt, oszt amikó nem kapta meg, akkó kicsit szorított a gázcsapon. Na de azé a focimeccs szünetibe bemondatták a szerencsétlen kommentátorra, hogy a vezér beszétt a cárra, osztan maj jó lessz. Há a népnek mindig tunni kő hogy a vezér milyen nagy sikert vitt véghő. Me mindennapra jut siker. Még akkó is ha kiderűtt utánna, hogy Vladimir atyánk nem adott semmilyen pópusztot Szerbiának, hanem ugyanúgy törleszthet, mind a többi. Na persze esztet így mán nem mondatták be a sportkommentátorra. Meg utánna se monták be. De azé bárhova kapcsósz a szerb kanálisok közül, mindenhun ugyanaszt az arcot látod.
Oszt ennyit az októberi Putyin-hisztériárú. Jaj nehogy efelejcsem, néztük a nagyobbik onokámma a Készityet a békilencvenkettőn, még azt is be nem tilcsák, oszt láttuk aszt a szolgalelkűséget… Még engedéjt is kért vezérünk hogy Beográdba szerbű szóhasson Vladimiri atyánkhó… Szóva mindennek van határa, de itten még nem lássuk a határt…
Amúgy meg ehozta a vejem a noviszádi barátját meg annak a feleségét hozzánk vendégségbe. Mit mongyak, nem örűtt nekik a péztárcám, de végű egísz jót ebeszégettünk. Ők kiakattak, hogy Becsén mijen ócsóság van, főleg a piacon. Mit mongyak, a falunak is megvan az előnye. Csak nekünk mán a becsei is drága.
Ja oszt van újság, becsajozott az onokám oszt mostan vagy szájpol vele vagy telefonál. Mehogy a menyecske nem becsei. De azé tanákozgatnak rendessen, hun az onokám megy oda biciglive vagy bussza, hun a menyecske gyün Becsére. Láttam is, olyan szép kis formás, más még nem érdeköl. Maj meglássuk. Nekem az a fontos hogy az onokám mosolyog, meg hát szerelmes az emberke, na. Há nem is gyerek az mán. Csak egy kicsit eszalatt vele a ló, me ezze a vicce gyütt, egy kicsit pajzán, úgyhogy a gyerekek ezt ne olvassák:
Egy szép tavaszi napon Juliska kihajtja a bikát a rétre. Épp ott legelteti Jancsi is a tehenét. Jancsi leheveredik Juliska mellé a fűbe. Egyszer csak arra lesznek figyelmesek, hogy a bika elkezdi hágni a tehenet. Erre Jancsi:
– Juliska! Mi lenne, ha én is azt csinálnám, amit a bika?
– Hát, te tudod, Jancsi, a te tehened.
Montam is az onokámnak, hogy csak lassan a testte, meg a patikába is mennyen e, vegyen amit kő, me azé még korai lenne pelenkáztatni.
Amúgy meg ahogy gondóttam is, visszagyütt a tavasz, mármint időjárásilag, amúgy nem sok az öröm. Minden ollyan kilencvenes évekre emlékesztet, csak eppen mobilizáció nincsen. Még jó hogy gyünnek maj lassan az ünnepek. Olyan sokat nem hoz maj a Mikulás az idén se hozzánk, de az a fontos hogy veszekedés ne legyen. Ha mán gané hellyen élünk, akkó legalább a család legyen meg.
Puszil Mariskátok, oszt vigyázzunk egymásra
