trg_fontane
Olvasom, hogy a Zdrávkóba a diákok fejlesztették a demokratikus kultúrát, meg a nyitoccságot a külömbözőségek felé. Ami mind szép és jó, meg kő is meg minden.
Ha esetleg visszavinnék az iskolába a szerb osztájokba a magyart, hogy ha má alkalmuk van, megtanúnnának még eggy nyelvet, akkó az még jobb lenne, mindahogy az is jó lenne, ha az iskolákba a szerbet a magyaroknak nem csak könyvbű tanitanák, hanem esetleg, ha az nem sérti meg senkinek a nemzeti önérzetit, hallgassanak egy kis zenét, mongyuk zenét a hatvanas-hetvenes-nyócvanas évekbű. Nem muszáj szerbű, lehet horvátú is, mehogy akkó az mind a szerbhorvát vagy a horvátszerb vót.
De nem, projektekke megolgyuk a hejzetet. Azok régen nem tuttak semmit hogy hogy kő. Látom, Pecellón is vót valami projekt, az is ojan multikulti vót. Bisztos én vagyok a buta liba (ebbe mán eccő megeggyeztünk) hogy nem látom át a naccságát a projekteknek.
Na de azé mostan mindenféle gazemberrű ellehet uccát, hidat, szpomenikot nevezni, mehogy mitakartok, növenni kő a nemzettudatot. Ojan terület-megjelölés ez. Mostan mi vagyunk a hatalmon, oszt úgy lessz ahogy mi szeressük. Akiné a nagy hatalom van az jobban növeli, akiné meg a kicsi, meg csak szógájja asztat akiné a nagy, meg a markát tarcsa neki, az is növeli, de annak nem ojan nagy a tere.
– Katona! Mit érez, amikor látja hazánk zászlaját lobogni?
– Szelet.
Ja osztan eppen arra sétáttunk, vót többtucat ember a stadionba oszt nagyon örűttek, me vót gól. Oszt mongya az uram hogy hallotta hogy elsőligás lett a Becse. Na mondom, beföllegzett, mehogy gyünnek maj ősztű a zvézdások meg a pártizánosok, oszt azok vadak, még maj szétverik a várost. Nem kő idegeskedni, mondta az uram, mehogy a Zvézda meg a Pártizán nem az elsőligába jáccik. Há melikbe? Tán kiestek? Arrú még én is tunnék. Nehogymán. Osztakkó emagyarázta nekem tudatlannak, hogy az első valóba a második, a szuper meg az első.
Ja oszt most nagyon be van zsongva, me kezdődik a vébé. Nézi majd a komsijáva, legalább addig amíg a szerbek ki nem esnek. A magyarok meg e se jutottak, mind általába.
Két barát beszélget:
– Sportolsz?
– Minden nap jógázom. Hanyatt fekszem a heverőn két órán át, a szememet egyetlen pontra függesztve.
– Milyen pontra?
– A képernyőre.
Én meg maj drukkolok a braziloknak, me vagy azok győznek vagy a németek.
Hogy fogadni merek-e rá? Nem én. Nem merek én fogadni, pedig nyerni nem ártana..
Oszt mive nyár van (mi lessz itten júliusba, agusztusba?!), oszt izzadunk egész nap, gondolom nem haragunnak meg rám egy kicsit ojanabb viccé:
Az idős kis hölgy egy nap bement a kanadai nemzeti bankba egy táskányi pénzzel. Ragaszkodott hozzá, hogy a bank elnökével kíván beszélni számlanyitással kapcsolatban, mondván: „Sok pénzről van szó!“
Kevés hümmögés és hezitálás után a bank személyzete odakísérte az elnök irodájához az asszonyt. Az elnök megkérdezte, mennyit is szándékozik a bankban letétbe helyezni.
– 165 000 dollárt – felelte a hölgy, és a táskájából kiborította a pénzt az íróasztalra.
Az elnök természetesen rögtön kíváncsi lett, honnan származik a pénz, és megkérdezte:
– Asszonyom, meglepett mekkora összegű készpénzzel rendelkezik. Megtudhatnám, honnan van a pénz?
– Fogadásokból – felelte az asszony.
– Miféle fogadásokból? – kérdezte az elnök.
– Hát, például fogadok Önnel 25 000 dollárba, hogy az Ön heréi szögletesek – felelte az idős hölgy.
– Hahaha – nevetett az elnök. – Ez egy idióta fogadás. Ilyen fogadást az életben nem nyerhet meg.
– Tartja esetleg a fogadást? – kérdezte kihívóan a hölgy.
– Persze! Fogadok 25 000 dollárba, hogy a heréim nem szögletesek!
– Mivel jelentős összegről van szó – mondta az idős hölgy – lehetséges, hogy holnap reggel 10 órára visszatérjek az ügyvédemmel, mint tanúval?
– Természetesen – felelte az elégedett elnök.
Másnap reggel pontosan 10 órakor az idős kis hölgy megjelent az elnök irodájában az ügyvédjével.
– 25 000 dollárt arra, hogy az elnök golyói szögletesek!
Az elnök elfogadta a fogadást, majd a hölgy megkérte, hogy vesse le a nadrágját, hogy mindannyian láthassák. Az elnök megtette. A kis idős hölgy egész közelről rámeredt a herékre, majd megkérdezte, hogy lehet-e megfognia?
– Nos, rendben – felelte az elnök. – 25 000 dollár nagy pénz, és szeretném, ha abszolút biztos lenne a dolgában.
Ekkor vette észre, hogy a hölgy ügyvédje csendben elkezdi verni a fejét a falba.
– Mi a fene van az ügyvédjével?- kérdezte az elnök.
– Semmi – felelte a hölgy. – Kivéve azt, hogy tegnap fogadtam vele 100 000 dollárba, hogy ma reggel 10 órakor a kanadai nemzeti bank elnökének a golyói a kezemben lesznek.
Na, így kő esztet csinánni, nem a kladionicákba járni!
Akkó jó estét, jó szurkolást, felejcsük a bajainkat, me szeretett Anyácskánk városaiba rúgják a bőrt!
Maj még írok. Puszil Maris
