trg_fontane
Há annyi minden történt amiúta nem vót újság, hogy mán el is felejtettem hogy kéne valamit pötyögni. Túléltünk egy negyvenfok körüli hetet meg utánna pihegtünk, de most újragyütt. Aszongyák kánikula, meg trópusi, meg akármi. De ez má nekünk majnem az életünkbe kerül.
Osztan abba a nagy hőségbe hítták két hete vagy mikó az uramat, hogy aszongya szalmázni kő. Há szalmázzá. Ha birod. Itthon űtt szegény oszt a lába a lavórba, a nyakán meg vizes türűköző. Mind a filmekbe. Aludni még valahogy, me vettek tavaly a lányunkék klímát nekünk, osztan az zúgott egísz nap. Hogy mennyibe fog ez nekünk kerűnni nem tudom. De legalább spórolunk most az áramma, me a tévét alig kapcsójjuk be, az uram megnézi az itteni magyar hiradót hétkó, oszt ennyi. A fél nyócasi szerbet má nem nézi, me minek. Bölcs vezérünk haditetteirű meg arrú hogy mosmán annyira jó nekünk hogy Ő mán szégyenli, tényleg nem akarunk hallgatni naphosszat.
Az onokám szokott szónni amikó vannak érdekes hírek, me őneki van az az okos mobijja, oszt azon nézi a dógokat.
Oszt aszonta hogy bőcs vezérünk ement Boszniába oszt most nem a Mládity uccáját avatta fő mind néhány éve Beográdba, meg nem is beszétt arrú hogy egy meggyilkolt szerb miatt száz muzulmánt kő meggyilkolni, hanem most békűnni akart. Csakhát ottan ojanok is vóttak akik nem felejtenek ojan könnyen mind az itteni népek. De nem baj, sikerűtt neki hogy megin mindenki vele foglalkozzon meg az ő nagy áldozatáva. Mártir má életibe, mit mongyak.
Azt mondja az őrmester a katonáknak:
– Van egy jó meg egy rossz hírem, melyikkel kezdjem?
– A jóval – mondják a katonák.
– A hétvégére hazamehetnek.
– És mi a rossz?
– Hazudtam.
A barátainá meg, a Pásztorékná, pedig továbbra is áll a bál. Mehogy a Vargalaci odamondott ám. Oszt abbú még az is megtudhatta aki pannont néz meg magyarszót olvas, hogy bizony nem kérdezte meg a Pásztor az elnökségit amikó edöntötte, hogy a haladó radikka megdönti a Pajtity kormányát (csak eppen nem sikerűtt nekik még), meg akkó se amikó megirta Pestre az Orbánnak, hogy ő kiket javasol magyarországi pénzekre, meg asztat is megirta a Varga hogy a véemesznek kissebb dóga is nagyobb a vajdasági autonómijáná (oszt néhány nap múva a Kispásztor nyilatkozott hogy ők akarják hogy Vajdaság megin hozhasson törvényeket). Szóva, van itten minden. A Varga szerint nincsen szükség mégegy magyar pártra, oszt erre az uram aszonta, hogy most akkó a Varga belép a véemdékába, vagy mi, ha mán nem alakul új párt? Na osztan maj meglássuk, nemsokára választások lesznek, úgyis. Hogy mikó? Asztat maj a Pásztor edönti a lelkiismerete szerint, aszonta. Aszittem errű törvény szól, nem attú függ hogy ki mikó akarja, de mittudok én rúla.
Ja oszt asse kutya hogy az új noviszádi egyetemistaotthonba csak azok lakhatnak majd akiknek az ementé megengedi, pedig asztat tartományi pézbű is építették. Igaz hogy az ijen döntésre nem szavazott a nemzeti tanácsbú egy jogász se, de ijenkó a jogtudás nem számít, csak az akarat. Hogy mi kő maj a beiratkozáshó, nem tudom, majd a pártfüggetlen nemzeti tanácsunk megmongya.
Ja osztan az se vót kutya, amikó meghallotuk hogy a Csanak mosmán nem is titkojja hogy ő is kedveli a bőcs vezért. Osztan itten van egy vicc aminek semmi köze a politikáhó:
– Ki a szórakozott férj?
– Aki a nászéjszakája után lerak egy ezrest az éjjeliszekrényre.
– Ki a szórakozott feleség?
– Aki elteszi a melltartójába az ezrest, és közli, hogy másutt ezért kettőt szokott kapni.
Amúgy meg valami hasi vírust kapott e az uram, osztan alighanem engemet is kerűget. Maj közbe gondolok a vezéreinkre meg a mindenféle politikusokra, attú lehet hogy könnyebb lessz. Megyek is.
Mariska
