trg_fontane
Na, maj még visszagyün a nyár. Me há a nyáron se vót sokka melegebb mind mostan, csak eppen este nem vót ennyire hideg. Még jó hogy bekészítettük a nyáron a tüzelőt, me olvasom, hogy ez a faja hatalom betiltotta a szén árusitását az itteni, vagyis inkább szerbiai bányábú. Mi még nem fűtünk, így spórolunk, de azé hideg van.
Má vannak akik bekapcsótták amijük van fűteni, négy házza tűlünk klímáva fűtenek, me aszongyák, nekik muszáj, me kicsi a gyerek. Mi meg, mondom, spórolunk, me naprú napra nehezebb megélni ebbe az országba, ha nyögdíjjas vagy, ha nem.
Ja oszt a gyerekrű jut eszembe, hogy a véemeszes napilapba, amit mindannyiunk pénzébű is éltetnek, benne vót persze, hogy az ő listájuk családlátogatásba vót valahun Bánátba. Oszt valahun a végin derül ki, hogy alig van mán gyerek a faluba. Magyar gyerek, há. Siker sikerre halmozva. A véemesz meg mán annyira szeresse a radikális haladókat, hogy az újságjaikba nincsen semmi kritika a koalíciós kormányukra, ami nyirbál pénztárcátú szabad szóig mindent. Oda jutottak, hogy a véemesz mosmán nem is akar alkotmányt változtatni, me azt a demokraták meg a ligások javasolták, oszt ők azokka nem közösködnek újabban. Elég vót nekik a közösködésbű tizenvalahány évig.
Na de ne jártassam a pofámat, me ezt az újságot mán megin birizgájja a bíróság.
A bé92-es Olját pedig letiltották, illetve aszongyák, hogy nem letiltás az, az Olja viszont aszongya, hogy bizony letiltották. Úgyhogy mosmán naggyábú egy dolog maratt, amit az uram olvas a neten, az a Danasz, meg halgassa a Pescsanikot az onokám, az is a neten, oszt ennyi. Megmonta nekünk jó két éve a Milosék noviszádi rokonja, hogy úgy lessz mint a kilencvenes évekbe.
Ja oszt van egy vicc, aminek semmi köze a mi újabbkori történelmünkhő:
Egy elnökjelölt a választási kampányon:
– Uraim, az előző elnök négy éven keresztül hazudott és becsapta az egész országot… Adjanak nekem is egy esélyt!
Oszt naggyábú eddig 2 lista van a nemzeti tanácsi választásokon, a véemeszé (amit nem úgy hívnak, hanem összefogásnak), meg a véemdékájé, az emerem megszünt, a véemdépé meg az egységpárt bojkottál. A ligások meg a demokraták aszonták lesz listájuk, de én még nem hallottam rúla. Úgyhogy itten alighanem nem sok változás lessz, csak annyi külömbség, hogy a Korhec nem lessz mán tanácsi elnök, me úgy láccik sokmindenbű neki is elege van mán. Hogy ki lessz hejette a hajjakend, maj közlik velünk. Vagy nem, oszt maj magunk gyüvünk rá. Egyelőre ott tartunk, hogy itt az uccába nem is foglalkozik senki ezze. Jó, nállunk vót a mútkó a távoli rokon agitánni, de errű mán irtam.
Itten Becsén meg semmi új nincsen, bezárt a megmentő bicikligyár, az oroszok nem építették még fő a „banyát“ (ténleg így monta valamelik nap a Terike), na de annyi változás mán vót, hogy mosmán a szerb válogatott meccsei közbe is emegy az árom. Me éppen valami kosárka vót a tévébe, vagy lett vóna, nem tudom, csak annyit tudok, hogy jó meccset várt az onokám, tán az amerikaiakka, de ement az árom, oszt semmi. Anékű tán internet sincs, oszt azon se birta nézni. Há me éppen valami nagy eső gyütt, dörgött meg villámlott, oszt ojankó Becsén nincsen ám árom. Hogy most ennek így kő-e lenni, én nem tudom, nállunk nincsen senki drótos, de a Zsikica, aki inzsinjer, csak röhögött, amikó errű beszéttünk.
Ja, oszt bölcs vezérünk, aki szenved értünk, meghítta minden oroszok cárját megünnepőni, hogy hetven éve a partizánok meg a szovjetek főszabadították Beográdot. Négy évre rá meg a Titó megkötötte magát, ozt s.gbe rugta a Nagy Testvért, így vótunk mi negyven évig nyugat a csongrádi rokonok számára. Na de alighanem Titót meg a partizánokat nem sokat fogják emlegetni mostan Beográdba, me nemsokára itten az iskolába azt fogják tanítani, hogy a hős csetnikek győztek a második világháborúba.
A második világháború előtt a németek és a szovjetek éppen aláírták a Molotov-Ribbentrop paktumot Lengyelország felosztásáról. Az ezt követő fogadáson Molotov elvtársnak nagyon megtetszik a németek titkárnője, úgyhogy oda is ül mellé és tölt a hölgynek egy pohár pezsgőt. A hölgy elmosolyodik és megissza a pezsgőt. Molotov elvtárs megint tölt és megfogja a nő térdét. A hölgy megint elmosolyodik és megissza a pezsgőt. Molotov elvtárs megint tölt egy kis pezsgőt és keze följebb csúszik a hölgy combján. A hölgy megint elmosolyodik, megissza a pezsgőt, majd odahajol Molotov elvtárshoz és a fülébe súgja:
– A szeme se rebbenjen meg Molotov elvtárs, amikor a tökömhöz ér, nehogy lebuktasson! Szerjózsa vagyok az orosz hírszerzéstől!
Há, akkó így valahogy vót, mosmán a szerjózsák alighanem nem titkárnői állásba vannak, hanem jóva főjebb.
Na de mennem köll mán, me gyün a vejem, ki kő neki nyitni a kaput. Aszonta a mútkó, hogy még jó hogy van hun parasztizánni egy kicsit, me külömbe főkopna az álluk.
Puszil Marisotok, oszt csak okossan
