trg_fontane
Mán nagyon elegem van ebbű a melegbű. Me az még jó is hogy néha van egy-két nap amikó lehet pihegni egy kicsit, de amúgy ahogy átmegy a harmincon a meleg engem efog az idegesség. Nem tudok magamma mit kezdeni, me csak ömlik rúlam a víz, meg nincs kedvem sehova se kimozdúnni. Oszt amiúta vettük asztat a klímát mindég csak tüsszögök. Szóva minden bajom van.
Na de nem úgy az uram, me az megin be van izgúva a sport miatt. Mehogy kezdődött az olimpia. Legalább nyugton leszek tűle egy hónapig vagy meddig tart az. Brácki megvót a szerb-magyar vizilabda, a komsija meg az uram együtt nézték pálinkázva, má majnem egymásnak a körmit rágták a végin, oszt végű összeboruttak.
Mingyá az elejin vót két magyar érem de most a buzgó odaáti kormánytévé nem hítta ki a népet az uccára. Nem fociérem vót, na. Majha a focisták megin kikapnak négy nullára akkó megin lehet államilag ünnepőni.
Na de az se vót semmi, hogy az odaáti kormánytévék közű az amelik a sportta, vagyis a hajrámagyarok szurkolássa van megbízva úgy csinájja a műsort hogy két uszító kormányreklám (amit azok is kifizetnek akik nem szeressék a Viktorka nemzeti sógorkoma kormányát) berak valami sportközvetítést. Na oszt a hires apa kommentátornak a főszurkoló kisfia ugy csinátta hogy nem monta meg ki nyerte az egyik uszó versenyt, vagy futamot, vagy ijesmi. Azé nem monta meg me az illető nő szíriai vót. És menekűtt. Odaát ugy mongyák hogy migráncs meg ilegális betelepülő. Na ez a 18 éves ilegális betelepülő ilegálisan átuszta a tengert és Németbe kötött ki. Na nem is odaát, Orbanisztánba. Mehogy van az olimpián egy menekültekbű álló csapat is. Mivehogy Viktorka vezérünk aszonta hogy minden menekűtt (vagyis migráncs meg ilegális határátlépő) potencijális terorista, akkó potencijális terorista nyert egy uszóversenykét. Persze esztet az onokám tanátta az eggyik ojan odaáti szájton amin nem csak a kormány propagandáját aggyák. Hát odaát se sok az ijen szájt.
Oszt láttuk a tévébe, hogy Rióba tele van szemétte meg szarra a tenger oszt abba fognak úszni a sportolók. Há mit mongyak, azé nem kellett vóna emenni Rióba.
Mehogy esétáttunk valamelik este, me mán nem birtam a meleget, meg a klímát ahogy fúj, meg a semmittevést, oszt kisétáttunk a Tiszára. Ottan meg burgying mindenfelé. Még jó hogy fújták a szúnyogokat, me így is tizenvalahány csípésem lett. Az autókka meg főmennek a tőtésre, meg minden. De monta is az uram hogy de raplis vagy mámma. Utánna meg hozzátette hogy mámma IS. Mondom, elgem van mán a nyárbú, főleg amikó úgy a nyitott ablakná meghallom a národnyákot hogy véletlenű se tuggyak elalunni. Oszt akkó micsinájjak, bekapcsolom a tévét.
Ott meg csak félelem, gyűlölet meg vér.
A szultán mindenkit elintéz akit nem szeret mehogy őellene puccsot akartak csinánni. Mások meg aszongyák hogy megvót az jácva. Na de nagy nemzeti vezérünk monta hogy ő a szultánt támogassa mehogy fontosabb a stabilitás mint a demokrácia. Hun is hallottam én má ijet, meg mikó? Ojan huszonvalahány éve itten nálunk.
A cár meg úgy láccik beavatkozott az ámerikai választásba annak a nagypofájú pofátlannak a pártyán egy jó nagy kompjuteres kémkedésse. Persze a nagypofájú pofátlan, oszt még szépen is mondom, is teccik a mi nemzeti vezérünknek, mind ahogy Északkoreának, Kinának, a zimbabvei diktátornak na meg má montam az atyuskának. Nincs ebbe semmi véletlen, me megmonta nemzeti vezérünk hogy ő a magyarokat félázsiai népnek tarcsa aminek nem való a túl nagy szabaccság. Ahogy látom a kicsi se. Jók ezek a rencerek, a nép annyit gyűlöl amennyit csak jóesik, oszt az jóesik, soha nem a vezéreket okojja a a bajoké, hanem a zsidókat, az arabokat, a szerbeket, a horvátokat, a manyinákat, a migráncsokat ésígytovább – a vezérek meg közbe szépen összeszedik magukat, me nem nagyon van aki az ujjukra koppincson.
Az őrmester kiküldi az újoncot az épületből, hogy nézze meg, megjött-e a tábornok. Az kimegy, visszajön és jelenti, hogy senkit sem látott. Kis idő múlva újra kiküldi az őrmester, hogy nézze meg, megérkezett-e már a tábornok. Az újonc kimegy, lát egy embert közeledni:
– Hé, haver! Nem te vagy a tábornok?
– De, én – feleli a tábornok döbbenten.
– Hát, pajtás, nem szeretnék a bőrödben lenni! Az őrmester úr már kétszer is keresett.
Nállunk meg Szve Po Sztárom (SPS). Lessz új kormány, ami valóba a régi lessz, amit Maris má megmondott régen. Habzik a száj a mi hatalmunk részirű, meg a horvátékrú is. Ojan mind 90-be. Szeretett vezérünk és Pártunk megbízható partnere, majdnem montam biztos pontya, plussz az Ivica újra eggyütt. Mondom, minden ojan mind 90-be, a Balkán nacionalistái támogasság egymást, me megy a handabanda meg a nagy fogadalmak, lobognak a zászlók, itt esztet dobojják ki amott az ellenkezőjit, de mindesztet azé, me az ijeneknek köll a cirkusz meg a gyűlölet, me abba usznak mind a hal a vizbe. A népek meg követik őket, me a nép mán csak ijen. Nem baj ha szarú él, ha szépeket hazunnak neki meg ha van akire rákenyi a nyomorát. Oszt úgy látom, hogy ahhó hogy valaki rossz értelembe balkáni legyen nem kő a Balkánon élni. Az egész világ Balkán má, Amerikátú Angliáig, de főleg a mi nagy középkelet Európánk, vagyis a vót (biztos hogy csak vót?) orosz kolóniák na meg mi vót jugók.
A csata előtt az őrmester parancsba adja, hogy mindenki fogjon ásót és ásson egy mély gödröt magának fedezékképpen.
Az egyik katona megkérdezi:
– Uram, miért kell nekünk most itt még gödröt is ásnunk?
– Azért fiam, mert ha támad az ellenség, akkor így fedezékben maradva tudunk védekezni.
– Szerintem inkább mi támadjuk meg őket, és ássanak ők gödröt…
De haggyuk, ezen is csak fölidegesítem magamat. Ja oszt látom hogy megvan a Szentistvánnapi program. Fúvósok, meg Palcsó Tomi, meg Maksa, meg főzőcske, meg még sokminden. Nem sok történik Becsén úgyhogy nekünk van ez a Szentistván oszt arra emegyünk, meg együn maj egy csomó rokon meg ismerős Magyarbú. Na még ha azokba a napokba lessz valami vizilabda vagy uszás, akkó az uram boldog lesz. Bár valaki.
Na, oszt akkó szép nyarat meg jó szórakozást!
Puszil Mariskátok
