trg_fontane
Mosmán közel van a pillanat, amikó maj megmongyák nekünk, hogy úgy lett má megin ahogy Ő akarja. Vagy mégse? Szóva aszongyák a tűlem okosabbak hogy az egész valójába arrú szól, hogy lessz e második kör vagy nem lessz.
Közbe má megin arrú ír az a nagyon kevés újság amit Ő nem ellenőriz hogy bizony pézt adnak a bisztos szavazatoké. Ojat is hallottam mán messzirű hogy aszongyák, ha akarsz hejjet az ovodába (ott ahun ijen probléma van, me nállunk má gyerek sincs) akkó biztosíccsá ennyi meg ennyi szavazatot. Honnét tuggyák? Há le kő fényképezni mobilla a szavazati fülkébe! Utánna be lehet karikázni még néhányat ugyanazon a lapon, oszt kép is van, meg érvénytelen is a szavazat, aszongyák.
Mehogy tán mostan az a szabáj hogy mindegyik szavazat vázsizik. Az is ami át van húzva, amin több szám van bekarikázva, szóva így. Aki mindezeknek a felit mekkapja az első körbe az ünnepehet. Ha senki, akkó lessz második kör.
Gondolom hogy üressen nem dobja be senki a lapot, me akkó valakiknek megszaladhat a keze ojan karikázós mozdulatra. Mehogy ugye nem az a fontos hogy ki hogy szavaz hanem hogy ki hogy számójja.
Ja osszt tanáttam a neten egy viccet aminek semmi köze a hires reklámhó:
Egy fotós elhatározza, hogy légi felvételeket készít az Etnáról. Telefonon rendel egy légitaxit. Amikor kiér a repülőtérre, látja, hogy egy kis gép áll a kifutón, nyitott ajtóval, utasra várva. Bedobja a csomagját, beül, majd mondja a pilótának:
– Indulhatunk.
A gép felszáll, közben a fotós odaszól a pilótának:
– Legyen szíves az Etna fölé menni, ott majd csinálok néhány fényképet.
– Miért? – kérdezi a pilóta.
– Mert fotós vagyok, a fotósok pedig fényképeket szoktak csinálni.
Hosszú csend, majd a pilóta halkan megkérdezi:
– Ezek szerint akkor nem maga az oktató?
De vót itten má minden, majdhogy Ő még magyarú is megtanul, meghogy nekünk magyaroknak még jobb lessz, meg Ő meg a bisztos ponty mekkora barátok, meg minden. Mégha elénekőtte vóna hogy azaszíp, azaszíp meg kapott vóna puszit bisztos pontyos magyaricáktú… Há mostan ez emaratt, maj máskó.
Amúgy má montam, minné kevesebben maradunk itten magyarok attú jobban fognak bennünket szeretni azok akik a kilencvenes évekbe is szerettek bennünket.
Egy fiatal szovjet házaspárnak gyereke születik. Nagyon szegények, ezért nincs pénzük babakocsit venni, de az apa egy babakocsi gyárban dolgozik. A párja folyamatosan nyaggatja:
– Miért nem hozol haza egy babakocsit alkatrészenként, és rakod össze itthon?
– Hoztam én már többet is, de akárhányszor megpróbáltam összerakni, mindig tank lett belőle.
Ja oszt most ők mongyák hogy nem szabad hogy visszatérjenek azok akik szétb…ák az országot. Várjá má, mé beszéttek magatokrú harmadik szeméjbe? Külömben meg a bisztos ponty jó sokájig kojalált hevessen a demokratákka, de errű mostan nem beszélünk.
Külömben nálunk minden évbe van szavazás. Hogy mijen körülmények között az is eggy jó kérdés, de van.
Odaát meg sehogy se akaródzik.
Ők eccő nyertek egy referendumot (képzedd, az vót a kérdés hogy fizessenek-e az emberek participációt az egésségügybe, vagy ijesmi valami), utánna hatalomra kerűttek, oszt onnan semmijen áron nem akarnak emenni. Előbb vótt az hogy legyen e népszavazás a vasárnapi bótnyitvatartásrú. Akkó kormánypárti erős fiatalok megakadájozták, persze a független választási bizottság halgatott nagyokat, pedig az ő épületükbe történt az egész. Utánna má ez se segített vóna, há hogy ne kőjjön kiírni a népszavazást akkó visszavonták a zárvatartást.
Akkó vót ez az olimpia ügy. Aszongyák, hogy a nép velük van meg csak ők a magyarok, erre egy nullárú induló fiatal csoport néhány hét alatt szedett kétszázvalahányezer aláírást hogy legyen referendum. Erre megin beijett Nagy Vezérünk. Azóta megy a pocskondiázás. Mosmá a sorosozás nagyobb mind itten a kilencvenes évekbe. Lehet hogy valakit a Soros finanszíroz, de hogy a Cár Atyuska is finanszíroz valakiket az is bisztos. Szóva van eggy újjabb közmondás, úgy fél tűle mint Apánk a referendumtú, amit nem ő maga ír ki. Megijenne a fehér ló a referendumtú vagy mijé?
Ja oszt mán nem csak a kutyák meg a gumibotok, hanem a drótba vezetett áram is védi Mária kis országát. Aki, mámind a Mária, uigyanoda valósi vót, meg há menekűtt is. Hogy ötvenhatba se a jugoszláv ódarrú, se a sógoroktú nem kutyákka, áramma meg konténerekke várták a magyar embereket (ez most a legjobb: magyar emberek, nem is elég az hogy magyarok). Ja mehogy a magyar ember az eleve kulturátt, meg dógos, meg civilizátt, meg minden, na meg nem muzulmán, arab vagy zsidó vagy neaggyisten néger. Ja igen, ez az a logika. Na meg ez: Korupció? Migránycsok!
Há vannak sokan aki esztet beveszik.
Bevenni amúgy mindent lehet, csak asztán megvan a következménye is. Mind például a barátném aki az eggyik gelvábú kigyógyította magát, de vót mellékhatás és gyütt a másik gelva. Most azt kúrágattya. De többet jelent néha neki, aszongya, hogy valaki komojan rákérdez, hogy hogy van, oszt még a válaszra is odafigyel, mind az orvosság. Aszongya, mi mán ijen korba vagyunk. Montam neki, ameddig észen vagyunk, addig nem vagyunk mi még öregek. Főleg meg tehetetlenek nem vagyunk. Ha évek múvva is látni akarjuk az onokáinkat akkó meg tennünk is kő azé hogy nehogy nekik is a migránycsok számát kőjjön gyarapítaniuk a németekné, osztrákokná vagy az ausztrálokná, vagy akárhol.
Na akkó puszil Maris
