trg_fontane
Szép ez a nyár csak korán gyütt. Mongyuk, a szunyogokat nem lepte meg, hejette azok leptek el minket, de azoknak bisztos korán gyütt akik leköllött vóna hogy fújják őket. Mámind a szúnyogokat. Oszt így többnapos vakaródzás tette emlékezetessé az áprilist.
Csak nehogy ez a korai nyár kánikula előszele legyen, me akkó szárasság, oszt ha szárasság, akkó baj van.
Oszt megvót a majális is. Osztájtudat má rég nincs, nemzettudat van, de abbú csak kevessen tunnak megénni (de azok nagyon jó…). Úgyhogy szétnéztünk eggy kicsit a szomszéccságba meg a komsilukba, occsó sör, pájinka, meg rostéjos. Beográdba meg demonstrátt két szindikát, a harmadik meg aszonta, hogy ezekke nem, me elatták magukat a hatalomnak. Oszt vót tán két tüntető, aki beszótt a miniszternek. Mekkérdezték tűle hogy mennyi a fizetése. Mehogy a miniszter is ment tüntetni – tán maga ellen, vagy a több mind hat évve ezelőtti hatalom ellen, ki tuggya, tán ő se, csak monták neki bisztos hogy mennyen e, hogy mutatkozzon, oszt legyen kit idéznie utánna a kormánymédiáknak (mápedig maj mindeggyik az). Szóva, beszóttak, oszt ez miatt bevitték őket a rendőrállomásra. Ottan aláírták, hogy nem bántották őket (mehogy ténleg nem), meg asztat hogy megállapitották a szeméji azonosságukat. Ennyi. De akkó mé vitték be üket? Me beszóttak miniszter őfelségének? Há mire hasonlít ez?
Ja Becsébe meg szerveződik a nagy koncert június 16-ra, me gyün a párnivájják, meg a Dejáncukics, meg a szerintem furcsanevű braunéva, meg a Rúzsamagdi. Erre aszonta a rosszmájú szomszédasszony, aki korábban a pogácsa tájolásárú beszétt, persze, bezveze, hogy most ő az ügyeletes magyarica, aki tavaj vót az az Anna, mehogy ne érje szó a ház elejit. Montam a szomszédasszonynak hogy szégyejje magát…
Mongyuk le a kalappa azok előtt akik esztet így kitanátták. Nem seggnyalás, igaz ami igaz. Tavaj is sokan vótak a pogácsán, ez az idei énekeslista meg nekem teccik. Gondolom a fijataloknak nem, me azok nem bisztos hogy hallottak a párnivájjákrú meg a cukicsrú, mongyuk a kisgrófrú bisztossan, de azoknak, akik egy másmijen országba meg társadalomba nőttünk fő, nekünk szerintem jó.
Egy középkorú férfi személyesen jelenik meg a belügyminisztériumban, hogy útlevelet kérjen az USA-ba:
– Kihez megy és milyen célból?
– A bátyámat szeretném meglátogatni.
– A bátyjának mi a foglalkozása? Csak azért kérdem, hogy vállalná-e az eltartás költségeit?
– Igen, mert a bátyám bankár.
– Jó, és miért menne ki hozzá?
– Mert a bátyám vak, és vezetgetni kell.
– Nem lenne egyszerűbb, ha hazahívná?
– Mondtam, hogy vak, nem hülye.
Ja oszt olvastam a neten, hogy a Végel László asztat írta, hogy: „Hazatérve olvasom a hírt, hogy a tartományi koalíciós kormány, amelynek a VMSZ is tagja, javaslata szerint a Vajdaság Napját november 25-én ünnepeljük. Ezen a napon tartották meg Újvidéken azt a Nagy Nemzetgyűlést, amelyen döntöttek, hogy Vajdaságot a Szerb Királysághoz csatolják. Nem tudom, mi lesz a javaslat sorsa, azt sem tudom, hogy a VMSZ kihátrál-e a javaslat mögül, s arról sincs fogalmam, hogyan fogadja mindezt a VMSZ tagsága“. Mi lessz a sorsa? Há, efogaggyák. A tagság? Ugyan mit mondana? Kó te píta? Passzus, támogatás, migráncs, ezt kő tunni. Hajrámagyarok, oszt ennyi.
Montam má: nemzetállamot akartok odaát, vagy odaát is? Ez másoknak is eszibe jutott, mongyuk úgy minimum harminc éve, oszt dógoznak is rajta rendessen, főleg amikó bírhassák. Szóva, a kérdéshő visszatérve, mozse, de akkó a drótkeritésnek a rossz ódalán vagyunk – hiába a muzsikatévé meg a csak egy perces gyűlölködés, hijába őrjöngik összeölekőzve hajnalba a lakodalomba a férfijaink, hogy kalászkalász meg fenyőfenyő.
Ugye, van eggy ojan, hogy „Vigyázz, mit kívánsz!“.
Én meg mindannyiunknak kívánok szép, nem túl forró nyarat, egésséget, boldogságot!
Puszil Maris!
(Fotó: pixabay.com)
