trg_fontaneRég jelentkeztem, kedveseim. Minden bajom vót. Nem, semmi különös, csak ami az öregségge jár. Meg meleg is vót, de nagyon, féltem kimenni az uccára, annyira meleg vót.
Újságot azé olvastam, lehúztam a rólót, tévéztem, meg olvastam, úgy öregessen. Arrú is olvastam a Kék Újságba – há, ebbe, amit a kezibe tart, aki olvassa soraimat –, hogy valaki nem tud számóni. Me, hogy a Komunalacba baj van a leltárra. Az igazgatónő szerint minden rendbe, meg beszélnie köll a polgármesterre arrú, hogy mi legyen az úszómaraton idejére elszállított klozetokkal. Há, nálunk, Becsén, a klozetokrú is a polgármester dönt – biztos így szól a kojalícijós szerződés.
De nem oda Buda, a Kék Újság újságírónője addig számót, hogy hibát talált, nem egyeztek a számok, mármint a Komunalac udvarában levő kabinok száma, meg a kabinokhoz dukáló „felszerelés” száma.
Ja, tudom, hogy olvasták má ezt a vécés ügyet, én csak azé írom, mer ezen csámcsogtunk az árnyékba a szomszéd Pirikéve. Nekik van egy nagy diófájuk, még a megboldogult urának a nagybácsija űtette. Oszt vártuk, hogy megírja az újság, hogy ki nem tud számóni, meg, hogy mit mondott a polgármester, ez az új, a fiatal radi.., várj, aszondták, má nem azok, hanem haladók vagy mi a fene. De errű még semmi. Na, lehet épp ebbe az újságba lesz, csak én ezt nem tudhatom, me’ nekem persze nem mutatják meg előre, amit az újságírók írnak. Minek is egy öregasszonynak, ugyammá.
Most, hogy lehűlt, jártam egy kicsit a környéken, csak úgy, öregessen, lassacskán. Vót is minek megörülnöm, látom, kiaszfaltozták a Miletić utca két sarka közti részt. Az onokám valami guglin mérte, nem értem én ezt mán, nem nekünk öregeknek való, oszt azt mondja, hogy két hónap köllött nekik száznegyven méterhő. Nem baj az, nálunk Becsén így működnek a dógok, lassan, vagy sehogy se. Megszoktuk mi ezt mán.
Hanem nagyon kiakadtam amikó a Böske barátnőm aszonta, hogy minek ide a Veca meg az az erdélyi Ildikó, a Keresztes az, me hogy azon a pézen inkább a gyógyfürdőt szerelnék föl, merhogy aranyosak az ott dógozók, csak éppen pénzük nincs mindennek a karbantartására, meg ilyesmi.
Há éppen Szentisvánnra ne legyen péz? Igaz, hogy az Ementé csak a „civil” Zsoldost kűdi, biztos azé me a Knézit kidobták a pártbú, de ez minket kisembereket nem érdekel, mi szeressük a tűzijátékot, meg olyan jó látni ezeket a megasztárosokat, oly szépen énekelnek. Az uramnak meg tetszik az a Veca, aszonta rá, hogy lenne rajta mit fognia. Lenni lenne, csak há nem fog ő má semmit, fogatlan kutya hiába ugat. Mondtam is a Böskének, hogy engem bizony érdekel az Ildikó is, hogy most hogy néz ki – szegényt elhagyta a párja, de a Pízes Ilkátú kaptam egy olyan magyar színesújságot, abba írta, hogy van neki másik. Úgy is köll, nem szomorkodni otthon.
Meg érdekel ez az új polgármester is, a Knézi barátja, biztos eljön ő is a kultúrkör elé. De akkó úgy illik, hogy a Knézi is elmenjen majd ha lesz valami Szentratkó vagy mittudomén. Biztos együn, mer régóta barátok lehetnek ők má, mehogy a Knézi nem vót hajlandó üdvözőni a Tadicsot, amikó az vót még az elnök, ement a város másik végibe, meg egy szál párttársa se mutatkozott. Ezekke a haladókka meg jóba van.
Készülök majd megnézni a Tomiszláv elnököt is. Biztos együn egyszer Becsére. Nem sok szépet hallottam róla, de majd lássuk. Őt a Knézi biztos fogadja.
Meg azt is olvastam a nagy melegbe, hogy a fiatal haladók, vagy haladó fiatalok, nem tudom, hogy köll azt helyesen mondani, lemeszelték a tőtés falát, a Tiszán, persze hogy a Tiszán. Mutatták, hogy ők milyen szorgalmasak. Meg rendszeretőek. Há, most ők vannak hatalmon, most nekik köll majd lemeszelniük azt is, ha lesz smrtmađarima felirat valahol. A Knéziéknek meg a nyilaskereszteket kéne lemeszelniük, de ha nem vót erre emberük, amikó még mind egy pártba vótak, akkó most hogy lesz rá? De jó van, azok úgyse szúrják senki szemét, a nép nem tudja, aki tudja, az meg hallgat. Szóva, van kive dógoztatni, ha a Komunálac nem érkezne mindent, ahogy nem is bír mindent: majd a haladó fiatalok fősöpörnek, havat túrnak meg ilyesmi. Oszt még azt mondják, hogy Becsén semmi előrehaladás.
Betsey Mariska
