BETSEY MARISKA NAPLÓJA - Nagy utazás

Hamarosan elutazunk. Na nem örökre, hanem meghívott bennünket áttal a barátnőm meg a csalággya, akik mán ott élnek vagy húsz éve. Aszongya, gyertek e karácsony előtt. Hogy mennyit leszünk ott aztat nem tudom, de ojan sok azé nem lessz. Lehet, hogy mán a karácsonyt is itthon ünnepőjjük, amijen honvágyas ez az én uram.

Ha egyáttalán itten van a mi honunk, ahova visszavágyhatunk. Me hogy olvastam eppen ebbe az ujságba, hogy valami illető, aki történésznek irta magát alá asztat írja, hogy itten 1919 előtt „magyar megszállás” vót, meg hogy a szerbiai hadsereg amikó idegyütt tizennyócba, akkó „főszabadította Becsét”. Persze, szerbű írt az illető, én csak ide lefordítottam, de aki nem hiszi, járjon utánna. Az előző számba vót. Hát, történész atyafi, sz…k én a tudásodba. Me te magad is mondod, hogy az az emlékmű, amit te a „magyar megszállás” emlékművének nevező annak az emlékére vót emelve hogy a magyarok begyüttek Pannóniába ezer évve azelőtt (vagyis több mind ezerszáz éve). Na mostan akkó hogy vagyunk ezze a megszállássa?
Me tudod, történész atyafi, a mi őseink lehet hogy fegyverre foglalták e esztet a fődet, meg fegyverre is vesztették e a törököktű, de nem másik birodalom zsoldosaiként gyüttek ide… Amikó meg a törökök kiűzetése után visszagyüttek, akkó vissza gyüttek. Értem?
Me ha nem érted, atyafi, akkó nézzé mán utánna, hogy hunnést ered a Becse név? Mehogy árpádkori. Tudod-e atyafi, hogy ama Árpád ki vót, oszt mi köze ehhő itten? Avarokrú vagy hunokrú hallottá-e? Me lehet, hogy nekünk még azokhó is van közünk. Lehet. De Becséhő bisztossan.
Arrú mán nem is beszéve, hogy minő főszabadulás vót ám az! Anyanyelveden nem beszéhetté, szavazati jogod jó sokáig nem vót, a fődosztásbú kihagytak. A Karagyorgyevity vót az élő isten, amíg asztat is le nem puffantották, mind a Ferdinándot. Csak ezé nem kezdett senki világháborúba. Ez is történelem, atyafi.
Az ősember kisfia hazaviszi a bizonyítványát, és az apja elkezd vele ordítani:
– Fiam, azt még megértem, hogy halászatból csak kettest kaptál, de hogy történelemből is, pedig csak fél oldal az egész?
Oszt ne mongya senki hogy ez magyarkodás. Ez csak méltatlankodás, igasságtalanság miatt.
Na meg asztat is olvastam hogy a Knéziék mennek, gyünnek hejettük a Pásztor emberei. Knézi behoszta a hatalomba a radikálisan haladókat, jó két évig jó vót nekik, de azé végű úgy lett, ahogy mindenki tutta hogy lessz. Megérte? Mittomén, ezt űk tuggyák, hogy kinek mi éri meg.
Na de az vót a legjobb, hogy amikó gyütt a Vezér megnézni Becsén az új gyárat, akkó csak kiválogatott firkászok lehettek jelen. Újságírók nem. Itten, meg errefele a politikusok aszt gondojják, hogy az újságíróknak az a feladatuk, hogy üket dicsőiccsék, csak az a baj, hogy a nép is alighanem esztet gondójja. Há azé is élünk így, me a nép szeret szolga lenni. Ebbe az országba, de ahogy enézem odaát is, naggyábó mindenki egy urat szógál: a firkászoktú a bírókig. Csak a magyar firkászok szolgálnak egy másik urat, de az meg baráttya emennek.
„Fortélyos félelem igazgat minket s nem csalóka remény”, írta valamikó a nagy József Attila egy nagyon magyar, nagyon hazafias, nagyon ijen-ojan rendszerbe…
A nagy Szovjetunióban robog a Transz-Szibéria Express. Az utasok vicceket mesélnek. Politikai vicc, hatalmas nevetés. Az egyik utas gurul a röhögéstől.
– Ez nagyon jó, tetszik! Fel is írom, hogy hívják??
Képzedd e amikó emegy a minisztarka az egyetemre Novi-szádon, oszt nem a házigazdák mongyák meg, hogy ki beszéhet, hanem a vendég. Me ő minisztarka. Ez van. Amikó mán az egyetemek is szolgák, akkó mán nagy a baj. Nagyobb mind a Szlóbó idejibe. Akkó még vótak fiatalok, akik mertek ellenálni. Mostan a fiatal, ha esze van, nem áll ellen, hanem emenekül.
Az iskolában a gyerekek a libáról tanulnak. A tanárnő egy kitömött példányt hoz be az órára, és rákérdez:
– Gyerekek! Ki tudná megmondani, hogy mi ez?
– Ez egy nyúl! – válaszolja Iván.
– Nem jó.
– Inkább egy gepárd! – üt rá a hasára Szergej.
– Jaj gyerekek, hát gondolkozzatok. Már órák óta róla tanulunk.
Megszólal Igorka:
– Csak nem maga Vlagyimir Iljics Lenin?
Úgyhogy az idén Maris megmenekül a bejglisütéstű, meg a háromféle kalácstú, meg a mosogatástú, hacsak, mondom az uram e nem dönti, hogy neki elég vót a jóbú. Vagy ha a házigazdák meg nem unnak bennünket. Mikulásra mindenki megkapta az ajándékát. Amire jutott. Mehogy a Vezér mirajtunk akarja megspóróni a Beograd na vodi, meg a Putinparádé kőccségeit. Na de ahogy enézem, amióta ezek vannak hatalmon az ott fönn se botta ver: hóvihar, árvizek, ez az amaz, mindenfele. Na maj még én is templombajáróvá válok.