BETSEY MARISKA NAPLÓJA - Nefelejcs

Most hogy vótak ezek a hidegek, de előttük, akkó vótunk eggyet körbejárni, oszt ahogy a pogácsa fele megyünk a valamikori supp felű aszongya az eggyik barátném hogy nézd csak! Mondjuk, mit?

Aszongya ez az egész tér úgy van fordítva hogy az eggyik templom a fő, me az ő bejárata előtt van az a kör, meg a körív is arra nyílik, a többi épület meg csak úgy van. Mi meg erre hogy csak képzelődik, meg bisztos enézte ő asztat. Bisztos azé van ez me neki a régi tér teccett, ja me ijen is van, nem ez az új. De nem akartunk vele veszekenni, me nekünk mind teccik így ahogy mostan van, csak a padokat hiányójjuk, de az is meglessz.
Egy ember bemegy a szemészetre:
– Doktor úr, baj van a látásommal.
– Miben nyilvánul ez meg? – kérdezi az orvos.
– Látja a falban azt a szöget doktor úr?
– Igen, látom, és?
– Na látja… én azt nem látom!
Közbe odaát hivatalossan is ekezdődött a kampány. Azé hivatalossan me ottan az van hogy mindig van kampány, de ez csak a hatalomnak szabad, me az ellenzéknek még plakátónni se, de ha mer akkó meg a független állami szervek úgy megbüntetik hogy megszünik. Mámind az ellenzék, ami nemzetáruló.
És azokon a választásokon mi má megest szavazhatunk, me nemzeti egység meg minden, de főleg proszperitáti meg állampolgárság meg aggyunk vissza a fityisznek valamit a pézé, amit ide kűdd (nem én montam, a véemeszesek mondogassák).
De vannak ott ojanok, akik nem akarják hogy mi ottan szavazhassunk. De miért nem támogatják a választójog kiterjesztését a határon túli magyarokra?
„Nem támogatjuk azért, mert elvileg sem tartjuk helyesnek, hogy Magyarország legfontosabb belpolitikai kérdéseiben olyanok is döntsenek, akik nem élnek Magyarországon, akik nem adófizető polgárai az országnak, és akik a két választás között semmilyen formában sem tudják az általuk választottakkal kapcsolatos véleményüket elmondani, ráadásul sokaknak semmilyen kötődése nincs is már az országhoz. Nem támogatjuk a választójog kiterjesztését azért sem, mert sokkal nehezebben ellenőrizhető a választások tisztasága. Nem támogathatjuk azért sem, mert ez jelentősen növelné a költségeket.“
Há má megin az a gyurcsány az a bohóc, meg soros, meg minden! Csakhá se nem gyurcsány, se nem soros, hanem a mai eggyetlen párt, az állampárt, a fityisz monta ezt. Jó, mongya a gyurcsány is, de ő mindig esztet monta. Igaz, akkó amikó még nem vót állampárt, még akkó amikó Áder Jánosnak nemcsak bajúsza vót, hanem szakálla is és amikó nem migráncsoztak, nem sorosoztak, hanem csuhásoztak a papokra.
Há változnak az idők? Vagyis nem az idők változnak hanem a propaganda. Mikó mi gyün be, ugye.
Pistike bőg, mikor az anyja hazaér. Kérdezi, mi a baj?
– Az apu kétszer is megvert.
– Miért?
– Megmutattam az ellenőrzőt.
– És?
– Tele volt egyessel, kettessel.
– Ezt megértem, de miért vert meg másodszor is?
– Mert kiderült, hogy az ő gyerekkori bizonyítványát mutattam meg.
Oszt Becsejnek valami 40 vagy 60 milijó dinárt kő kifizetnije penálként azé a hídé, ami végül az adasijaké lett. Oszt jelenkezett a liga becseji szervezete, nem is tuttam, hogy még vannak, szóva asztat monták, hogy a véemesz mennyen ki a kösségi hatalombú, me akkó is hatalmon vót, amikó ez a hídas ügy vót. Én mán arra nem emlékszem de amúgy nem kizárt me azok mindig hatalmon vótak.
Na de vót ahogy vót, oszt hogy hogy a híd ügy hogyan vót az benne vót a mútkori újságba. Ebbe, mejik másikba? Oszt nem tuttam hogy sírjak e vagy nevessek az egészen. Mit mongyak? Mi választottuk akkó azokat is – emén a nép szavazni, oszt utánna oda se néz hogy mi történik. Vagy hogyha hall is valamit, efelejti.
Az osztályvezető főorvos behívatja az elmebeteg ápoltat a szobájába.
– Nos, Kovács úr, Ön teljesen meggyógyult, elhagyhatja az intézetet. Na mi az, nem is örül?
– Most minek örüljek? Hogy tavaly még én voltam Napóleon, most meg csak Kovács Jenő leszek?
Mi meg várjuk a tavaszt, me igaz hogy tél nem is vót, de abbú is elég vót ami vót.