BETSEY MARISKA NAPLÓJA - Nem minden arany ami fénylik

Az én szivem örömtű repes. Meg repdes. Mehogy megtuttuk a napokba hogy mennyi is lehet az a híres eggy alkalomma kapható segéj, amive a kirugott pikkeseknek kidugj… szóva megsegíti őket szeretett kurmányunk. Attú függően hogy hány évet dógoztak, az ecceri segéj valahun 63 ezer meg 252 ezer dénár között lessz.

Oszt ennyi. Kész. Gondolom, nem lessz nehéz ekőteni ekkora vagyont. Na mink nem vagyunk érdekelve mehogy eggyikünk se vót pikkes, de egy csomó ismerősünk igen. Oszt nekünk se mindeggy hogy azokka mi lessz.
A véemdékás Tari Pista, aki a véemdéká-magyarmozgalom frakcióvezetője itten Becsén meg aszonta, hogy másoknak is segíteni köllött vóna, akik munkanékülivé váttak. A Radulovity DJB-sei meg aszonták, hogy alktományellenes csak eggyeseknek segíteni, oszt azé ők tartószkottak. Persze, a hatalom aszonta hogy ez mekkora siker. Mámind az hogy Beográdbú odadobnak eggy kis pézt a kirugott pikkeseknek. Na de az mekkora siker vót hogy megest elatták a pikket!
Na de igaza van a Tarinak, itten más firmákat is szétboronáttak meg eprivatizáttak, oszt e is ment Becse a francba. Itten má epidémia a kikőtözés. Közbe mindenki úgy csinál mindha minden a legnagyobb rendbe lenne. Ezek akik mostan urakonnak asztat igérték mégmielőtt uralomba kerűttek hogy maj visszacsinájják a privatizációkat. Vissza, há… Hogyne…
De nézd, nekünk, a népnek más nem lehet hibás. Csak mi magunk. Megesszük amit elébünk raknak oszt még örülünk is neki. Szép az élet a tévébe meg a rádióba meg az ujságba. De mégszebb Németbe. Má akinek. Me epp a napokba beszéttem valakive aki ojan fészbukos baráccságokat próbál megőrizni innen Becsérű. Oszt aszongya, hogy há nem mindenkinek sikerül. Nem savanyú a szöllő a Marisnak, hanem azé van ijen is meg ojan is. Nem minden arany ami fénylik.
Еsztet a neten tanátta az onokám:
„Találkozik a tücsök és a hangya. A hangya most is kulizik.
– Hogy vagy, hangya? – kérdi a tücsök.
– Köszönöm megvagyok. Dolgozom, gyűjtögetek, mert nemsokára itt a tél, és kell az ennivaló az én népes családomnak. És te?
– Egész jól. Csináltam néhány jó bizniszt, egész este muzsikálok a nyugatiaknak, most vettem belőle Ladát.
– Nem lesz ennek jó vége – rázza a fejét a hangya. – Mi lesz, ha jön a tél?
Nemsokára újra találkoznak. A tücsök egy vadonatúj Mercedessel áll meg a gyűjtögető hangya előtt.
– Hogy vagy?
– Köszönöm. Gyűjtögetek télire. Hát te?
– Van egy új Mercim, tele vagyok csajokkal, elzenélgetek. Most indulok egy nyugati turnéra.
– És Párizsba is elmész?
– Igen, el…
– Akkor kérlek, keresd meg La Fontaine sírját, és a nevemben köpd le…”
Mehogy a Fontén is nagy mesemondó vót.
Na de van más is. Mijel jó hogy megalakutt a vajdasági képviselőház. Pásztorra rászavaztak a régi radik meg az újjak is. Összenő, ami összetartozik, aszonygyák.
Ja oszt a radik, akik most is annak híjják magukat, aszonták, hogy a baráti magyar nép tisztelete miatt szavaztak a Pásztorra. Há ja. Most tegyük férre, hogy a véemesz azé nagyon nem eggyenlő a magyarságga, az ötvenezer szavazatáva, de azé én észrevettem, hogy minné kevesebben vagyunk magyarok anná jobban tisztelnek bennünket.
A szerb szkupstinába meg állt a bál, a Csanak vigan parolázott a Sejsejje, végül is úgy néz ki hogy mostan ők is szöveccségessek lessznek, osztan mire esztet elolvassátok, addigra meglessz ottan is az elnök, méghozzá a Maja Gójkoviy, há ki más. Osztan alighanem megin benne lessz a hatalomba az eszpéesz is. Mehogy a Putyin tán aszonta annak akinek a nevit hiába nem ejcsük ki, hogy ő benne akarja látni az eszpéeszt a kormányba.
Nem is kő itten ezekke a választásokka veszőnni. Úgyis az oroszok, a németek, meg tán az amerikaiak mongyák meg hogy hogy legyen. Közbe lehet korupciózni, koszovózni, igérgetni meg minden.
Na de haggyuk. Az uram be van zsongva, egész nap a magyar kormánytévébe nézi a sportot oszt dzsudzsákozik meg mittomén. Mostan vagy én vagyok a buta liba akinek semmi sportérzéke, vagy ő az aki kimosatta az agyát. Nem baj hagy örüjjön amig e nem kezdődik a fociebé. Me hogy mostan má nincsen európabajnokság csak ebé. Igen, cuki és tuti.
Odaát amúgy minden amit nemzetinek neveznek igazábú fideszes, oszt a válogatottak is nemzetiek. Há persze, me aki nem fideszes az nem is a nemzethő tartozik, az áruló. Nyugalom, a véemszes is fideszes odaátrú nézve. A romániai magyar párt sokáig nem vót az oszt ellene szerveztek egy párat, de abbú nem lett semmi, oszt azé megvan mosmán ott is az öszhang. Na meg a kivándorlás. Szlovákiába valahogy nem megy sehogyse ez a fidesz-beűttetés. Nállunk meg mindha kezdene kifogyni, de maj meglássuk.
Szóva, mondaná a naiv hogy a sportbú haggyák ki a politikát, de nem azé épitettek annyi stadiont, meg raktak minden klubb élire fideszest hogy ez igy legyen. Esztet má nem én mondom hanem az onokánk aki össze is veszett az öregapjáva. Hiába, no, van neki, mámind az onokámnak, új párja. Oszt most megnőtt az önbizalom is. Montam is neki, csak bátran, munkád van oszt innen dógozó külföldre, ami nagyon jó, házad is lessz maj, úgyhogy mindent bele, de csak okossan. Azé oda kő figyenni, me montam mán nem minden arany ami fénylik.