trg_fontane
A szomszédasszonnya beszéttünk tennap me hogy e köllött, hogy újságójja, hogy vót a tengeren. Maj harminc év után elősző. Még passzust is csinátatnia kölött neki, me a régi az má rég lejárt, a magyart meg még nem kérte. Úgyhogy szerbsasos passzussa ment Horvátországba! Be is vót rezeve hogy mit mondanak neki, oszt a fia monta neki, hogy ugyan mama, ne idegeskeggyen, rég nem téma az ottan má, me azok benn vannak mán az EU-ba, meg külömben is a mama nem is vehetett részt a háborúba. Sőt még ojasmit is mondott, hogy az akkori főcsetnikekeknek ottan most piros szőnyeg jár, de én ezt mán nem értettem, hogy kire gondol…
Kannibálföldön egy utazó betér egy étterembe. Az étlapon ez áll:
„Paprikás vadász: 5 dollár
Nyárson sült halász: 6 dollár
Roston sült politikus: 55 dollár“.
Megkérdezi a vendég:
– Miért kerül többe a politikus?
– Na de, uram! Tudja mennyibe kerül a politikusok tisztára mosása?
Me hogy a szomszédasszonyt a fia meg a menye vitték magukka, átgyüttek magyarbú, fővették a mamát, oszt neki az útnak. Persze, azé köllött az öregasszony, hogy vigyázzon az onokákra, de így se rossz. Mongyuk én se bánnám, me oj mindeggy nekem, hogy a kicsire itten vigyázok, vagy ottan, oszt azé a tengert én is megnézném mégeccő. Me hogy van az uramnak az a katonakollégája, akive nemrég fővették a kapcsolatot, de valahogy ő nem híl minket, az uram meg szégyelli kérdezni.
Na de ne szaporíjjam a szót, a lényeg, ami a lényeg, hogy nagyon jó vót nekik, még akkó is, ha az idő nem vót valami jó. Isztriába vótak, oszt ottan minden olyan mint vót, csak még szebb, aszonta. Németek, horvátok, hollandok, olaszok, bulgárok, oroszok, magyarok, vajdaságiak, belgrádiak. Aszongya mindenki békésen megvót egymás mellett. Me senki nem marakonni ment, azé. Aszonta, hogy jókat röhögött, hogy a magyarországi turisták közű vót amelik a strandon ette a fészál kóbászt, meg a kenyeret, mint úgy harminc éve a Balatonon. Na, meghogy vóttak ottan hejjiek akik amikó megtutták, hogy vajdasági magyarokrú van szó, akkó ekeztek nosztalgiázni, hogy Noviszád mijen szép, meg a vár, meg hogy ott vótak katonák, meg tartsák az imerősökke a kapcsolatot… Szóva, kész öröm vót nekik az egész.
Oszt most gyün a java: a bótba ottan akkorák az árak mint minálunk. A fizetések meg euróba naggyábú a duplája az ittenieknek, legalábbis, a szomszédasszony így tuggya. Oszt még aszonták nekik, hogy persze hogy ugyanakkorák az árak me ugyanaz a tulajdonosa az ottani bótoknak, mint az egyik itteni ijen neves bót-láncnak, amibű asszem hogy Becsén nincsen, de a vejem monta, hogy Noviszádon sok van belűle. Na de várjá, akkó hogy van ez? Minekünk úniós árak vannak a bótokba, oszt nagyon únió alatti fizetéseink vannak? Osztakkó erre még állandóan emelik az adókat.
Ja oszt az emútt kéthét legjobb vicce az vót, hogy a Vucsity „betartotta az ígéretit” (ja, meg ő mindig betarcsa, persze), oszt beszüntette a tévéelőfizetést. Persze másfél év múva visszagyün az, csak nem előfizetés lesz, hanem adó. Közbe meg a büdzsébű pénzelik majd az RTS-t meg az RTV-t, ami arra lesz maj jó szerintem, hogy egy csomó embert ebocsássanak, oszt gondolom hogy nem a sajáttyaikat fogják. Há, magyarba is úgy vót nemrég, nem? Osztan ezalatt a másfél év alatt olyan kormánypártiak lesznek a közmédiumok, mint a Szlóbó idejébe. Na de ne legyen igazam. Habár az uram aszongya hogy az RTS mán így is, olyan mint vót húsz éve. A nagyobbik onokám meg aszongya hogy a rózsaszín tévé mostan az igazi kormánytévé, me hogy olyan nyalást ő még nem látott. Ja, me nem olvasod az eggyetlen napilapunkat, monta neki oda az uram. Osztan jókat röhögtek.
Na a másik érdekesség meg az vót, hogy a népbarát, tájkúnellenes kormányfőnk kinevez két tájkunt a vasút, meg az utak igazgatójává. Há, mindakettő idejébe megfordútt, sőt az eggyik még beteglátogatóba ment a mostani elnökünkhő, amikó az ésségsztrájkótt, vagy böjtőtt vagy valamit ügyetlenkedett. Há megérte az a kis narancs vagy alma, vagy mit vitt neki. Így kő harcónni a tájkúnok ellen. Oszt mosmán nem nagyon emlegetik azt a tájkunt, akit letartóztattak oszt egy időbe még dutyiba is vót. Na de főleg aszt nem emlegeti senki se, hogy mibű is vót pézzük két egymásutánni kampányra a kormánypártiaknak. Biztos a tagság gyűjtötte össze a szerény százdinárosokbú. Biztos. Oszt olvasott az onokám egy viccet a magyar gazdaságrú, aminek persze semmi köze az itteni szituációhó.
„Van az államnak két tehene. A felelős vezető a tejet hazaviszi, majd bebizonyítja, hogy a teheneket privatizálni kell, hiszen az üzletág ráfizetéses. Elhatározzák a tehenek jelképes összegért történő eladását, majd meghirdetik a helyi újságban, amely egypéldányos és csak a vezetőnek jár. A vezető megpályázza a marhatendert, és csodák csodája meg is nyeri. Rögtön tart egy sajtótájékoztatót, hogy a részéről mekkora áldozat a vállára venni ezt a két gyengén működő tehenet. Ezután politikai pályára lép, és ilyen módon az eredeti két marhával maga köré gyűjt még egy csomó marhát.“
Na de visszatérve a szomszédasszonyra, aszongya, hogy ténleg mi a béka feneke alatt vagyunk, ami persze nem jelenti asztat, hogy rosszabb má nem lessz. Mit mongyak, kár vót világot látnia, me mostan csak fikázza az országot, a szeretett kormányunkat, meg Becsét. Pedig a kösség mostan vesz fő kábé kétmilliós kreditet, hogy föllendíccsen mindent. Aszt is mi fizessük maj vissza, ha lesz mibű, meg ha megérjük.
Én meg montam a vejkónak, hogy most hogy visszament Noviszádra dógozni, nézzen má nekem meg az uramnak valami téli cuccot a nejlonon meg a turkálókba, me kifogytunk má mindenbű, oszt nembisztos, hogy ez a tél is olyan enyhe lesz, mint az előző. Aszonta a szemtelennye, hogy van Becsén is túrkáló. Há vanni van, de asztat mán kimustráttuk egyenlőre. Maj gyün az újjabb árú, aszonták. Na de addig is, nem árt szétnézni, ottan mégiscsak nagyobb a választék, meg lehet, hogy ócsóbb is. Aszt tanácsótták, hogy mennyünk e Szabadkára a buvljákra, de a gáz is pénzbe kerűl. Mámint az autógáz. Fűteni nem gázza fűtünk, me az nagyon drága. Oszt óvastam ebbe az újságba, hogy Becsén má megin megdrágútt a fűtési gáz. Na de alighanem ettű még nem fog főmelegedni a helyzet.
Puszil Mariskátok
