trg_fontaneHallom hogy kaptam dicséretet a fészbukon, monta a szomszéd, me ő ottan lóg, me ismerkedik az ember. Hát oszt én ennek, mámint a dícséretnek nagyon örülök úgyhogy köszönöm is szépen, azé ír az asszony hogy olvassák – az uram is eszt mondja mindig.
Oszt most hogy megin gyünnek haza az ideiglenessen külföldön dolgozók (há, így híttuk valamikó a gásztárbájtereket, de attú tartok, hogy ezek mostan nem gyünnek mán vissza, csak így évente, kétévente meg sokévente) az egyik mekkérdezte tűlem, hogy hová megyünk tengerre, meg hogy mikó. Na basszus, ahogy a nagyobb onokám mondaná (me a kicsi még csak gügyög), hogyhogy hová? Há a kert végibe, oda! Mibű, asszony? Meg mive, amikó az uram elatta a sztojkót mán vagy tíz éve, akkó is alig köllött valakinek.
Na de alighanem rábozorítottunk mégjobban. Me hogy gyünnek a „reformok“ amikre a nép rászavazott. Oszt a SNS-SPS-VMSZ nagyszerelmű szövetség (láttam a tévéhíradóba hogy a zrenyanini Elvira mekkora lelkesedésse védte partnereiket, a haladó radikat) előbb efogatta a munkások elleni törvényt, amit megírt nekik az ámerikai tájkúnok eggyesülete, utánna meg maj levágnak tíz százalékot a fizetésekbű meg a nyögdíjjakbú. Me hogy az államnak jobb legyen. Haggyá mán az államma, meg az ünnepekke, meg a zászlókka, há nem mi vagyunk az államé, hanem az a miénk, nem? De, így kéne hogy legyen.
Van errű vicc:
A miniszterelnök beszédet tart:
– Jövőre jobban fogunk élni, mint most!
Egy hang a hallgatóság soraiból:
– Magukért nem is aggódnánk, de mi lesz velünk?
Oszt a nagy korupcióelleni harcbú meg az lett, hogy az a noviszádi demokrata Bórkó odamonta a haladó radikálisoknak hogy a sárgákná má nincsen tájkún me mind átment haladó radikálisnak. Oszt bisztos, hogy van benne igasság, me a demokraták nem tuggyák kifizetni a kreditjeiket se, pedig amikó hatalmon vóttak mindenki hozzájuk igyekezett. Mos meg mindenki menekűl tőlük.
Há persze, tuggya a tájkún hogy neki mindig a hatalom mellé kő ánni. Me a hatalom nem a nyögdíjjasra meg a melósra gondol, hanem annak jár a kedvibe akiné a péz van. A nyugdíjasra meg a melósra a választások előtt két hétte kő koncentránni, akkó megbolondítani mindenféle parólákka, oszt ennyi. Amikó föleszmél a nép, akkó meg tanánni kő áldozati bárányt (sárgák, médiák, külföld, ne sorójjam), akire mindent rá lehet kenni. Há ezektű má több mint két éve mást nem hallasz azon kívű, hogy az előzők micsináttak. Közbe az előző hatalmiak részbe a kormánypartnereik, részbe meg betagosottak időbe hozzájuk.
Oszt asse vót semmi, hogy mégse állították vissza az aflatoxin megengedett szintjit, hanem megáttak a közepin. Biztos nem a mittomén melik tanyán levő tenyésztők érdekibe történt, hanem valamelik külföldi „stratégiai partnerébe“. Amúgy meg a népet ki nem birizgájja le, kit érdeköl ott fönt hogy milyen tejet isznak a gyerekek.
Na de visszatérve a nagy reformokra, mik persze miattunk vannak, lemondott a Lázó pénzügyminiszter, akit egyessek szemtelenű lekoncsitáztak, me hogy hasonlít az eurovízió győztesire tán. Annyira átláccó vót az egész színház, hogy az uram őrjöngött. Mehogy a Lázó lemond me hogy a Vucsitynak megesett a szive a népen, oszt akkó nem 20 százalékka lessz kissebb a nyögdíjj, hanem tízze. Há, ez olyan mint a béka főzése, az is kiugrana ha mingyá forró vízbe raknák, de ha fokozatossan, akkó megszokja, osz meg is fől. Persze mingyá elindult a Vucsity vasökle, a „független magánmédiák“, oszt lazán lebandázták a szindikát vezéreit, meg arrú irtak, hogy azok mennyit keresnek. Átláccó a világ nemongyamijire, de gondolom, hogy azé a nép többsége beveszi. Na de maj beveszi aszt is – mongya az onokám, aki prasnya. Vót kire ütnie, mit mongyak.
Ja, oszt olvastam egy viccet, aminek, persze, semmi köze nincsen mihozzánk, de idemásolom csak úgy:
– Jó napot! Be szeretnék tenni ezer eurót. Mi a garancia, hogy visszakapom a pénzem ha a bank csődbe megy?
– Nem megy a bank csődbe, de ha gond lenne, a regionális fiók kifizeti a pénzét.
– És ha a regionális fiók is tönkremegy?
– Akkor a központ fizet.
– És ha a központ is bezár?
– Akkor a garancia alapból fizet a kormány.
– És ha a kormány megbukik?
– Őszintén, uram! És ez nem érne meg önnek ezer eurót?!
Nálunk ijen persze nincsen, me a mi népünk szeresse az ő vezéreit, meg is monta az Udovicski Kori, hogy a nép megszavazta a reformokat. Há, lehet, de ojat szavazott meg, amirű nem is tutta, hogy mi lessz. Mos se tuggya, me majnem mindenhunnan csak a vezér dicsőítése hangzik.
Na de a legjobb nekem az vótt, hogy miután kiderűtt, hogy az a vizilabdásos Sápity újbelgrádi polgármester diplomája is gyanús, akkó az vótt, hogy maj emegy a haladó radikálisokhó. Me hogy elégedetlen azza, hogy az ő pártya nem ált mögéje. Mehogy a demokraták aszonták hogy ők bizony nem cirkuszónnak, meg nem is tilcsák le a Pescsánikot, mint amazok, hanem a Sápity véggye meg magát ha tuggya. Há, ha a szakértőkrű híressek, akkó nincs mit magyarázni.
Na de elég ebbű, az a fontos, hogy van mit enni még, meg ennek a néhány csirkének enni anni. Ez van. Majcsak lessz jobb is. Eccő. Ezt halgassuk mán harmic éve. Közbe emúlik az élet.
Üdvözöl benneteket forrófejű Marisotok, me há meleg van
