trg_fontaneEhíresűtt egyik becsei firma bótja, amiúta kukacos lisztet árult. Az igazgatójuk meg megírta, hogy tévedésbű vót a pócon a lejárt szavatosságú árú. Meg hogy éppenst összeírták az árut, oszt megtévettek.
Pecellón meg elég paprikás vót a hangulat, me hogy má azza fenyegették a kösségi hatalmat, hogy kivánnak a kösségbű, me hogy elakarják vinni a vásárt Becsére, meg hogy a Komunalac elakarja venni a pecellósiaktú a piaci bevételt, meg követeték, hogy a kösség fizesse a pecellósi kultúrház őrit. A Kékity Dalibor, aki eldépés meg a becsei invesztíciós miniszter meg tüntetőleg otthagyott csapot-papot (me hogy a vízvezetékrű is vót szó, mehogy nem fejlesztik a vezetéket, amióta nem a pecellósiak törődnek vele), aszonta, hogy a pecellósi véemeszesek pártpromóciót csináttak az egészbű.
Na, de ha mán a Kékityet így fogatták a véemeszesek Pecellón, akkó mé nem a Knézit kűtték oda? Az lett vóna az érdekes, hogy a valamikori párttársak hogyan üdvözölik egymást. De emehetett vóna a szerbhaladó pógármester is, beszénni a haladásrú. Na meg a korrupcióelleni harcrú.
Errű beszétt az a Cvjján is a héten, aki néhány éve a Taditytú ment át a szerbhaladókhon, akik akkó nagy jogászként mutatták be. Mi más is lenne, há mindenki tuggya, hogy űk asztán televannak szakértőkke meg tudósokka… Na oszt az akkó kitálat a Tadityrú, mos viszont aszonta a Vucsityrú, hogy a pártyának az elnökségi ülésin azza foglalkozik, hogy megmongya, hogy melyik oppozícióst fogják maj leközelebb bedutyizni. Ez a korrupcióelleni harc. Aki ellened van, az korrumpát. Igaz, mos minden szerbhaladó efendi (há, nézem a Szulejmánt mosmán én is) aszondi, hogy a Cviján (aki nem is olyan nagyon jogtudós mosmán) hazudik, meg a Miskovitynak az embere. Előtte a Miskovityot kiengette Londonba a bíróság, de ezt a nép utólag tutta meg.
Olvastam egy viccet, aminek ehhő semmi köze:
„- Mi a különbség a lobbizás és a korrupció között?
– ???
– Aki benne van, annak lobbizás, aki kimaradt belőle, annak korrupció.”
A koszovói Orgonácska bankos kormányzó lánykájárú meg előbb megtutta a nép, hogy az állami betegbisztosító fizeti neki a zautót meg a soffőrt, hogy Noviszádrú Beográdba utazgasson kéccő hetente továbbképzésre, de nagyon gyorsan le is vették a hírt a noviszádi nullahuszonegyes rádiónak az internetes ódalárú. Me demokrácia van, de azé a szerbhaladókrú nem szabad ijesmiket írni. Most asztán spekuláhatunk, hogy azé vették e le, me a hír nem igaz, vagy éppen azé köllött levenni, me igaz. Tunnivaló hogy melyik újságok írik meg amit meg szabad és meg kell írni. Az Orgonácskárú meg nem szabad. Na de hogy meddig nem szabad az is kérdés, me hogy ha például a Tómó embere és nem a Vucsityé, akkó nem is bisztos, hogy az úgy véletlenű jelent meg. Van ez így az ilyen faja országokba mint ez.
Olvastam egy régi viccet, aminek persze semmi köze ahhó, ami itt van, ezé is merem idemásónni:
„Felsorakoztatják a gyűjtőfogház politikai elítéltjeit az udvaron.
– Emberek, hozzák rendbe magukat – mondja a parancsnok -, mert hamarosan érkezik Rákosi Mátyás főtitkár…
– Végre! De akkor ki lesz az új főtitkár?”
Na nem mintha máshun a közelbe jobb vóna. A horvátokná példájul éppen azé szerveszkedik a nemzeti jobbódal, hogy a kissebségeknek nuku legyen. Me, hogy nemcsak a tyirilica megy az idegeikre (vegyenek be benszedint), hanem átalábavéve a kissebbségiek nyelvhasználata. Na de jeleskedik ám máshun is a nemzeti jobbódal, nemcsak a délszlávokná, de errű maj máskó.
Na de van egy vicc, amit tán szabad mesénni, me mosmán mindenki zuniót akar, meg békét, oszt má asse tuggyuk, hogy ki micsinátt tizenéve:
„- Miért volt olyan türelmetlen Milosevity a szerbiai háborúk idején?
– Mert már nagyon kellett neki bosznia”.
Oszt lehet, hogy mán hallották is eszt a viccet, de nekem éppenst teccik.
Na de hogy ne felejcsük e a kilencvenes éveket arrú nemcsak az adóuprává tesz, amelik nagyon szorglamas itten Vajdaságba, hanem az alkotmánybíróság is, amelik aszonta, hogy nem jó a vajdasági statút, me hogy Vajdaság ne akarjon önállóan semmit rendezni, hanem csak annyit, amit mondanak neki Beográdbú. Oszt erre a két nagy barát, a Pajtity meg a Pásztor éppen nem árútta e egymást, hanem behúszta a fülit-farkát, oszt ennyi. Oszt ütik a vasat, hogy a hét százalék megilleti Vajdaságot… Nem hét illetné meg, hanem hetven legalább abbú, amit itten beadóznak az emberek, oszt az lenne az autonómia. Oszt nagyon úgy látom, hogy eszt mosmáncsak valami Vajdasági párt mongya ki, de azok meg még kicsik. A médiákokba be se engedik űket, csak az onokám hall rúluk a tévébe néha, meg olvas a neten.
Na de ne nagyon jártassam én is a számat, me van egy ilyen középkeleteurópai vicc is:
„Hogyan fejeződik a politikai vicc?
– Adóellenőrzéssel!”.
Van még Becsérű hír: eromlott a cétégé az állami egésségházba. Oszt nem ojan eccerű megjavíttani. De maj igyekeznek másikat venni. Ijenkó gyün a kérdés, hogy mijé fizessük mi az adót? Azé, hogy ne legyen cétégé? Me hogy nem ojan speciális dolog azmán manapság.
Oszt nemcsak az egésségügy a beteg, hanem az oktatás is. A héten éppen sztrájkóttak egy kicsit azok a tanárok, akik mertek me hogy a 2014-es büdzsébű kevesebbet kap maj az oktatásügy. Persze, nem mindenki mer sztrájkónni, vannak akik arra várnak, hogy a bátrabbak kikaparják a gesztenyét a tűzbű, vagy ha nem, nekik úgy is jó. Hogy ez mijen pédát mutat a diáknak kitartásbú meg merszbű, az nem kérdés.
Az ukránok meg fagyoskodnak, meg verekednek a rendőrökke, de nem akarnak orosz gubernija lenni, amit a Tómó nekünk szánt nemrég, errű is egy vicc jut az eszembe, így az év vége fele:
„Putyin és Medvegyev 2025-ben kettesben üldögél a Kremlben. Putyin megszólal:
– Te Gyima, elfelejtettem, ki most az elnök és ki a miniszterelnök kettőnk közül?
Medvegyev feláll, kimegy, ránéz a szoba ajtaján lévő táblára, és azt mondja:
– Most én vagyok a miniszterelnök, Vologya.
Erre Putyin:
– Na, akkor te mész sörért…”
Puszil, Mariskátok
