trg_fontane
A februári rendkívüli helyzet idején négy fiatalember, a helyi búvárklub tagjai járták a háztetőket, hogy a legveszélyesebb helyekről eltávolítsák a havat és a jeget, és megakadályozzák a baleseteket, vagy megvédjék az épületeket a beázásoktól. Miközben a válságstáb vezetője elismerően szólt emberfeletti teljesítményükről, a meleg szobák csipkelődő kommentelői azon élcelődtek: mit keresnek búvárok a háztetőn? Nyilván nem tudták: a búvároknak és alpinistáknak van egy közös halmaza. Úgy hívják: Poszeidon.
Klózi Ernest valamikor úszott és vízilabdázott – szóval mindig szerette a vizet. Amikor abbahagyta a versenyszerű sportot, elkezdett búvárkodni.
– Mindig olyat csináltam, amit előttem még senki a városban, és szerettem összefogni az embereket: az első motorklubot én szerveztem, az első alpinista és búvár én voltam, de a „svercelkedésben”, a műszaki cikkekkel történő kereskedésben is úttörő voltam. Mindig azt mondtam: aranykezem van, mindent meg tudok csinálni – így lettem végül aranyműves. Óbecsén ezt a szakmát mindig családi hagyománnyal vitték tovább a mesterek, közöttük is én vagyok a kakukktojás. Most egy 100 négyzetméteres búvárközpont megnyitásán dolgozom, ahol felszerelés értékesítésével, szervízeléssel, oktatással foglalkozunk majd – mondja Ernest.
A hat éves Poszeidon búvárklub több extrém sport gyűjtőhelye, a tagok között alpinisták, ejtőernyősök, siklóernyősök, harcművészek is vannak, és Ernest szinte mindegyik sportot űzi.
Bár sokan szereztek nemzetközileg érvényes búvárigazolást a klubban, jelenleg mindössze három aktív búvár van Óbecsén. A klubban egyelőre nincs tagdíj, és Ernest az egyetlen szponzora, pedig ez az egyik legdrágább sport. A Poszeidon teljes felszereléssel rendelkezik, ezért más városokból is jönnek Óbecsére búvárkodni. Fölszerelését, aktivitását tekintve Szerbiában az első öt búvárklub közé tartozik, majdnem minden hétvégén mintegy 30 búvárral megmerülnek valahol, és évente szerveznek búvárexpedíciót is az Adriára: egy hétre kibérelnek egy nagy hajót, és fejenként nagyjából 390 euróból megvan a hajóbérlés és az ellátás, a merülésért pedig náluk nem kell fizetni – ezzel merülésenként mintegy 40 eurót spórolnak meg, és ennyi idő alatt 13-14 merülést lehet végrehajtani.
Szerbiában nyolc éves kortól lehet búvárkodni. Ernest szerint Óbecsén sajnos kevés a hozzá hasonló adrenalinfüggő ember, mert „computerbubusok” lettek a fiatalok. Ha valaki mégis kedvet kapna ehhez a sporthoz, nem kell komoly beruházástól tartania, a klub biztosítja a tagoknak a szükséges felszerelést, amelynek értéke kb. 2000 euró. Most tervezik a tagsági díj bevezetését, ez évente olyan 100 euró lenne.
– A klubban négyen vagyunk, akik búvárként, alpinistaként is megálljuk a helyünket, ezért hívtak bennünket a rendkívüli helyzetben segíteni. Több mint tíz napon át egész nap dolgoztunk szünet nélkül. Ez volt tulajdonképpen az első éles bevetésünk, korábban a Tarcal-hegyen és Péterváradon gyakoroltunk. 33 tetőre mentünk föl, havat hánytunk, jeget vertünk, és miközben sok pénzt megspóroltunk az államnak a közintézmények megmentésével, nekünk is nagy iskola és remek promóció volt ez – mondja Ernest, aki nemcsak a víz alatti élővilágban és barlangokban szeret gyönyörködni, hanem a titokzatos hajóroncsok és a Tisza rejtett kincsei is izgatják. A fiatalember a Vajdasági Víz Alatti Kutatók Egyesületének is egyik alapító tagja, mellette négy másik vajdasági búvár dolgozik 2010 nyara óta azon, hogy a zentai csata víz alá került emlékeit feltárják. A víz alatti kutatóknak sikerült bemérniük és beazonosítaniuk annak a pontonhídnak a helyét, amelyen keresztül a török sereg megkísérelte a visszavonulást. Nyolc méteres mélységben olyan tárgyakra leltek, amelyek azt igazolják: jó úton járnak. A lelkes búvárok azt remélik: fegyverek, lószerszámok, ruházati tárgyak maradványaira, esetleg ágyúgolyókra bukkannak majd. Mivel az 1697-es zentai csata a törökök és magyarok közös története, a vajdasági búvárok a magyarországi és törökországi kollégákkal is szeretnék felvenni a kapcsolatot.
A tetőkaland óta az emberek kíváncsiak lettek az óbecsei extrém sportolókra, ezért március végén a virágpiac ideje alatt a fiúk bemutatót fognak tartani: az áruház épületén lesznek bevetésen, és a búvárfelszerelést is megmutatják a közönségnek.
Ernest, ha nem merül vagy mászik, akkor is minden hétvégén hódol valamelyik klubsportnak, hol ejtőernyővel ugrik, hol siklóernyőzik, hol motorozik… A szokásos búvárexpedíción kívül idén még egy fehér cápával is tervez egy víz alatti találkozást. Azt mondja, rövid az élet, meg kell élni.
Fehér Rózsa
