846der1
A közösségi hálón vettem észre a filcbol készült ujjbábokat, gyümölcsöket, fakanálbábokat, hajcsatokat, díszeket és még sok mindent, amit az ember el tud képzelni.
Dér Klementina kezei közül kerülnek ki ezek a „költemények”, aki néhány éve foglalkozik kézmuveskedéssel.
Hogy alakult, hogy filccel kezdtél foglalkozni?
– Kereskedelmi középiskolát fejeztem, ami igen messze áll a jelenlegi hobbimtól, munkáimtól. A gyapjúfilc anyaggal pár éve ismerkedtem meg, amikor elkapott a karácsonyi láz, és nagyon szerettem volna fokozni az egyedi karácsonyfa-díszeket, hiszen elozo évben is készítettünk párat papírból és jó volt látni kislányunkat, ahogy ott áll a fa mellett és gyönyörködik a különbözo díszekben. Sok lehetoséget találtam az interneten, amikor felfigyeltem erre az anyagra. Elkezdtem itt helyben a könyvkereskedések kínálatát kutatni, nagy örömömre találtam is pár alapszínu lapot. Kislány korom óta szeretek varrni, hímezni és rajzolni. Amikor összeállt az elso figura, egybol kedvencem lett, hiszen a filccel való varrásban mind a három dolog benne van, amit szeretek. A lerajzolt mintákat nem színes-ceruzákkal, hanem a filc anyagokat összevarrva színezem. Amikor elkezdtem az elso saját díszeket varrni, egybol a kedvencem lett ez az anyag.
Mit szeretsz a filcben?
– Szeretem, mert könnyu vele dolgozni, szépen lehet tömni, ha úgy kívánja a minta.
Miket szoktál készíteni?
– Eddigi munkáim között megtalálhatók a karácsonyi díszek mellett húsvéti barka díszek, kis kosarak, kulcstartók, könyvjelzok, ajtó-ablak díszek, kislányoknak hajcsatok, kesztyu-bábok, fakanálbábok, ujjbábok, mini konyhába elemózsia és gyümölcsök, szemüvegkeretre lencse takaró, tehát nagyon széles a lehetoség, amit ebbol az anyagból ki lehet hozni.
Eladásra, vagy saját szükségleteitekre készíted a muveket?
– A legelso darabokat, amiket készítettem, a mai napig orizzük, és a legkedvesebb darabokból természetesen készítek saját részünkre is, de eladásra is. Elso próbálkozásomat az eladással sikeresnek mondhatom, így ez adott egy nagy löketet ahhoz, hogy megmutassam a munkáimat, amelyek szinte azonnal gazdára találnak, és újabb rendelések születnek belole.
Hobbi vagy üzleti tevékenység?
– Hobbinak tekintem még akkor is, ha pénzt is kapok érte, a ketto valahogy kiegészíti egymást. Az eladott darabok árából tudok újabb anyagokat venni és még egy kis munkadíjat is fedez. Természetesen nem számolok órabért.
Kik a megrendelok?
– Széles a megrendelok köre, azok keresnek fel leginkább, akik szeretik az egyedibb apróságokat és díszeket. Vevoköröm másik része a pedagógusok, óvónok, logopédusok, de készítettem jógaoktatónak is, aki szintén a kisgyermekek óráit tarkítja a bábok bevonásával. Sok anyuka is lehetoséget és fantáziát lát a bábokban, mint mesék szereploi, vagy állatfigurákat kérnek, ezzel is fejlesztik gyermekeik mesebeli világát, amit nagyon fontos a mai virtuális játék világban is kicsit megtartani. Többen ajándéknak szánják, ami különösen jó érzéssel tölt el.
Nehéz-e beszerezni az alapanyagokat Szerbiában? Honnan szoktad beszerezni?
– Amikor úgymond „kinottem” az alapszíneket, elkezdtem Magyarországon kutatni, amiben sógornom volt a segítségemre. Ott több fajta vastagságú, keménységu és színu anyagra leltünk, ami egészen új lehetoségeket adott arra, hogy több fajta és színben is jobban passzoló dolgokat tudjak készíteni. A határlezárások és korlátozások közben, akit tudtam még mozgósítottam, hogy hozzon át filcet, de ekkor már fontos volt, hogy találjak itteni lehetoséget is az anyag beszerzésében, amire nemrégiben rá is bukkantam. A távolság miatt csak képrol tudom kiválasztani a színeket, többször csalódtam az árnyalatokban, de ilyen módon, ez benne van a pakliban.
Mit szeretsz legjobban készíteni, és mi a legkelendobb?
– Mindent szeretek – neveti el magát Klementina. – Mindig az új dolgok jelentik a kihívásokat, amik sokszor eloször ijesztoen nehéznek tunnek, de addig csuröm-csavarom, hogy csak összeáll és sikerül kihozni belole a lényeget. Az adott ünnepek közeledtével volt eddig a legtöbb munkám, díszekbol és ajándéktárgyakból. A bábok szinte egész évben, ünnepektol is függetlenül, a legnépszerubbek, így mondhatom, hogy „ok” a legkelendobb portékáim között vannak.
Az új dolgok saját ötleteid, vagy a megrendeloké?
– Ott tartok, hogy ritkán tudom a saját terveimet elkészíteni, mert mire befejezek egy rendelést, addigra kapok újabbakat. De ez így szép és így van rendjén, mert olyanokat tudok készíteni, amire igény van.
Két gyereked van. Ok ki szokták-e próbálni a termékeket, hordanak-e ilyen csatot, vagy könyvjelzot? Esetleg bekapcsolódnak a munkába ok is?
– Nekik könnyu dolguk van, igyekszem a kívánságaikat és igényeiket is teljesíteni. Ha nem is mindenbol, de vannak filcbol készült dolgaik. Lánykám nagy örömmel visel egy-egy hajdíszt, vagy az iskolai könyvekben könyvjelzoket, ami már szinte elmaradhatatlan, egyik könyvbol sem hiányozhat. Kisfiam a lencsetakarók mintájában nagyon határozott. Fiamat inkább a kész munkák nyugözik le, míg kislányom szívesen fogja meg a tut, cérnát és kezd el varrni egy kis segítséggel.
Mi az, ami a legnagyobb örömet okozza ebben a tevékenységben?
– A nyugodtság, az öröm! Mondhatnám azt is, hogy megnyugtat, de azért ez nem mindig van így. Sokszor úgy szét tudom mérgelodni magam, mert nem úgy sikerülnek a lépések, ahogy szeretném. De ez akkor is másfajta stressz, mert mikor összeáll, elkészül egy darab, akkor meg úgy tudok örülni neki és egybol a kedvencem lesz, még a sokadik cica is – mondta Dér Klementina.
Ricz Róbert
