Mit hoz az új munkatörvény?

A szerbiai parlament elé kerül hamarosan az új, a korábbihoz képest gyökeresen megváltoztatott munkatörvény, amely írói azt állítják, jelentősen javítani fog a szerbiai üzleti légkörön, idevonzza a befektetőket és új munkahelyeket eredményez. A törvényjavaslat bírálói szerint viszont az új törvény még olcsóbbá teszi a munkát és tovább csökkenti a dolgozók jogait. A Deutsche Welle összeállításában annak igyekezett utána- járni, mi is vár ránk, amennyiben (s ez a parlamenti erőviszonyok ismeretében nem kétséges), elfogadják az új munkatörvényt.

Aleksandar Vučić kormányfő nemrégi berlini látogatása során, a német befektetőkkel találkozva egyebek között azt is megemlítette, hogy a készülő munkatörvény olyan feltételeket teremt, amelyben a német befektetők „otthon érezhetik” majd magukat. S hogy mi az, amitől a leendő német befektetők nem éreznek majd honvágyat, hamarosan kiderül, hiszen a törvény várhatóan a jövő héten a parlament elé kerül elfogadásra.
A törvény elfogadása pedig lehet, hogy vonzó lesz a befektetők számára, ám komoly aggályokat vet fel a munkavállalók szemszögéből.

Hagyjuk a formalitásokat…

A sajtó már majd egy éve elemzi a készülő munkatörvényt, attól a naptól kezdve, hogy az előző kormányba annak átalakítása után belecsöppent Saša Radulović miniszter, aki túl sok mindent akart megreformálni és ebbe hamar bele is tört a bicskája. A kormány akkori első alelnöke megelégelte a minden területen megszigorításokat eredményező elképzeléseket. Ugyanezek a javaslatok az előrehozott választások után ismét terítékre kerülnek, immár hivatalos kormányjavaslatként. Mégpedig az előirányzott közvita nélkül, amit a haladók egy kézlegyintéssel elintéznek, mondván, nem fogunk most talán holmiféle formalitásokhoz ragaszkodni. A közvita valóban gyakran puszta formalitás, mondja Ruža Ćirković, a Danas újságírója, s hozzáteszi, „ennek ellenére, a nyilvánosság alig ismeri az új munkatörvény részleteit, keveset tud például a munkaidő újraelosztásáról vagy a hatalom azon próbálkozásáról, hogy lineárisan csökkentse mindenki bérét, amivel egyébként ennek a törvénynek nem is lenne szabad foglalkoznia”. A szakszervezetek is arra figyelmeztetnek, a törvény hatását azonnal meg fogja érezni a szerbiai dolgozók pénztárcája, a munkaidejük pedig relatív fogalom lesz, amit úgy nyújthatnak, ahogy a munkaadónak megfelel.

Még olcsóbb lesz a munkaerő

Meg kell mondani, voltaképpen nem tudni, végül a munkatörvény melyik változata kerül a képviselőház elé. A nyilvánosság elől takargatott több változatból is az derül ki viszont, hogy különféle trükkökkel csökkenteni fogják a béreket. Az ún. holtmunka elszámolásakor a dolgozók bére átlagban havi 2000-rel csökken, de csökkenni fog az évi- és betegszabadság, valamint egyéb munkahelyi hiányzások elszámolásának alapja is. A végkielégítést csak az aktuális vállalatban eltöltött idő után fizetik, s nyugdíjba vonuláskor az eddigi három helyett csak két átlagfizetésnyi összeget kap majd a dolgozó. Ruža Ćirković szerint maguk a munkaadók sem tudták volna jobban megírni a törvényt, s hozzáteszi „ők maguk is meglepődtek a bérek ilyen mérvű csökkentésén”. „A törvény íróinak cseppet sem leplezett célja, hogy minél kisebb jogokkal ruházza fel a dolgozókat és minél kevesebb kötelezettséggel a munkaadókat”, mondja.
A törvényhozás munkát szabályozó részében legalább három félnek kellene részt vennie, annak a háromnak, amely a famózus szociális párbeszéd résztvevője is: vagyis az államnak, a munka és a tőke világának. Stefan Aleksić, a Peščanik portál elemzője szerint azonban jelen esetben strukturális problémák vannak. „Ebben a háromszögben nem alakulhat ki egyenrangú párbeszéd, mert az állam egyszerűen a tőke oldalára állt. Ezzel pedig a munka radikálisan olcsóbbá válik, teszik mindezt azért, hogy udvaroljanak a tőke és a profit világának”, mondta Aleksić a DW-nek, hozzátéve, amikor a lakosság ilyen mértékű elszegényedése ekkora méretű munkanélküliséget eredményez, azoknak, akiknek van munkájuk, sokkal alacsonyabb bérért sokkal többet kell majd dolgozniuk.
Ezt irányozza elő egyébként a munka újraelosztásával foglalkozó törvényszakasz is. A törvény megalkotói előbb azt szerették volna, ha ez az újraelosztás 12 hónapos időtartamra vonatkozik. Magyarán, a dolgozó dolgozhat akár 12 órát is naponta, heti hét napon keresztül, néhány hónapon át, hogy utána néhány hónapig ne kelljen megjelennie sem a munkahelyén. Az előirányzott munkaórák száma így nem változik, vagyis „kvittek” vagyunk. „A törvénynek ez erősen vitatott része, hiszen a lakosság egészségügyi állapotát, életkörülményeit ismerve, nagy terheket ró majd az egészségügyi rendszerre. Itt azonban erről nem beszélnek”, mondja Ćirković, s hozzáteszi, a végén valószínűleg elfogadják és engedélyezik a heti 60 órás munkaidőt is, ami több mint 8 órát jelent naponta.
Csökkenni fog azoknak a keresete is, akik váltásban dolgoznak. Míg pl. eddig az éjjeli műszakot jobban megfizették, a munkatörvény elfogadása esetén ez sem lesz így.

A közszférát megkímélték

Váltásban dolgozók pedig vannak az állami vállalatoknál is. Ám a megszorítások vajon olyan mértékben érintik majd őket is, mint a többieket? Kétséges, annak ellenére, hogy a törvény előkészítői éppen a „vízfejű” közszféra visszaszorítására hivatkoztak. „A törvény előirányozza a munkaadó minimális kötelezettségeit és a dolgozó jogait, de azt senki nem fogja megtiltani, hogy nagyobb jogokról állapodjanak meg”, figyelmeztet Ruža Ćirković. „A Kolubara vagy a Telekom szakszervezete nagyon gyorsan meg fog állapodni munkaadójával, az állammal, mert megvan a módjuk a nyomásgyakorlásra. Láthatják, a Kolubara szakszervezete cseppet sem idegeskedik azon, hogy a váltásban végzett munka után megszűnik a térítmény, holott éppen erre mennek el őrült összegek. Ez a szakszervezet állam az államban, s tudni fogja, hogyan érvényesítse jogait a kollektív szerződésben”.
Ez pedig nagy veszélyeket hordoz, figyelmeztetnek a Deutsche Welle beszélgetőtársai. Ahelyett, hogy a pártok felhagynának azzal a gyakorlattal, hogy tisztségviselőiket az igazgatói, tagságukat pedig a portási székbe ültessék, olyan törvényt szándékoznak meghozni, ami csak a magánszektort sújtja. Mint mondják, a korrupció sem fog csökkenni, mert felértékelődik az állami vállalati munkahely, illetve a pártkönyvecske.
Aleksić azt sem tartja kizártnak, hogy hosszú távon a munkásosztály megosztása a cél. „A közszférában dolgozók elégedettek lesznek, mert a kollektív szerződéseknek köszönhetően egy kicsit nagyobb fizetést és néhány kedvezményt tudnak maguknak biztosítani. Másfelől, a privát szektorban szakszervezetek nem is léteznek.”
Ruža Ćirković szerint emiatt a törvény csak a magánvállakozóknál fog életre kelni, s az ott dolgozókkal fizettetik meg a munkaadók tehermentesítésének minden egyes mozzanatát.

Érkeznek a dollárok?

A kilátásban helyezett reformokkal feltehetően roppant elégedettek lesznek a nagytőkések, vagyis a leendő befektetők. A kérdés csak az, hogy mindebből a szerbiai társadalomnak mekkora haszna lesz? Vajon valóban tömegével jönnek majd a befektetők és több ezer új munkahely nyílik, ahogyan azt a polgároknak az elmúlt választási kampányok során ígérték? „Ezt a problémát nem lehet így megoldani, akármennyire is liberalizálják a munka világát, mert ugyanezt teszik a körülöttünk lévő országok is, de Európa és a világ is. Azok a feltételek, amelyeket mi majd most felkínálunk a befektetőknek, a határon túl már adottak – mindenki olcsóbbá teszi a munkát. Inkább Macedóniára kellene figyelni, ahol a szigorú munkatörvény ellenére elmaradtak a befektetők és a munkanélküliség sem csökkent”, figyelmeztet Aleksić. „A gazdaságot egyedül a kereslet növekedése lendítheti fel, nem pedig a munka árának csökkentése vagy holmiféle technokrata bukfencek. Ostobaság ennek az ellenkezőjét állítani”, teszi hozzá.
A szerb hatóságok nem is titkolják, hogy a munkatörvény változtatását a külföldi befektetők követelték, s a kormányfő külön köszönetet is mondott az amerikai gazdasági kamarának a munkatörvény változtatása során tanúsított következetes támogatásáért.
Stefan Aleksić, a DW által megszólaltatott elemző meggyőződéses baloldalinak vallja magát, de ennek ellenére nem hisz abban, hogy a nyugati gazdasági kamarák összeesküdtek volna a szerbiai dolgozók ellen. A dolog – megítélése szerint – sokkal egyszerűbb: „Ez egy szoros kapcsolat a politika és a nagytőke világa között, amely képes a politikai elit számára olyan egzisztenciát biztosítani, amilyet az akar. Ezzel a szövetséggel mindkét fél privilegizált pozíciókra tesz szert. Az Egyesült Államokban a korrupció legalizált. Úgy hívják – lobbizás.”
Amint egy twitterező a napokban megjegyezte, miközben Szerbiában a munkával kapcsolatos törvények reformja mindinkább Texas irányába mozdul el, ahol minden a tőke malmára hajtja a vizet – a dolgozók számára mindez sokkal inkább a texasi láncfűrészes gyilkos vérengzésére emlékeztet majd. De nem kell nyavalyogni, üzeni Kori Udovički miniszter asszony – a nép, a választásokon a reformok mellett döntött.

(Deutsche Welle, vajma.info)