trg_fontane
Augusztus 7-e és 14-e között ismét gyermekzsivajtól hangos a Petőfi Sándor Magyar Kultúrkör és környéke, ezúttal egy drámatábor helyszíne az intézmény.
A csongrádi Múzsa Alapfokú Művészeti Iskola és a kultúrkör tagjai egyhetes együttlétük során egy közös produkciót hoznak létre, melyet a gyerekek együtt találnak ki, írnak és rendeznek. „Testvérvárosokról van szó, Csongrád és Óbecse nagyon régóta testvérvárosok, a Múzsa Művészeti Egyesület és a Petőfi Sándor Magyar Kultúrkör kapcsolata is innen indult. Egyesületünk elnöke, Kováts Attila, a fúvószenekar vezetője, karnagyként már többször járt Óbecsén, akkor ismerkedett meg Ricz Róberttel, a Petőfi elnökével. A két egyesület kapcsolata több évre nyúlik vissza, cserelátogatások, vendégfellépések szinte minden évben vannak. Amikor lehetőségünk adódott arra, hogy drámatáborra pályázzunk a Mobilitásnál, már előre tudtuk, hogy Szerbia lesz az úticélunk, és hogy a Petőfi kultúrkört kérjük fel segítségül és partnerül a pályázatban”, mondta Bartókné Vincze Zsuzsanna, a csongrádi Múzsa Alapfokú Művészeti Iskola pályázatírója.
A táborban huszonnégy gyerek vesz részt, tizenketten Csongrádról érkeztek, nyolcan a Múzsa Alapfokú Művészeti Iskola diákjai, négyen pedig a Fogyatékkal Élők Nappali Intézményének a lakói. Nyolc gyermek a Petőfi kultúrkör tagja, négyen pedig a Bratstvo Gyógypedagógiai Iskola tanulói.
„A tábor célja, hogy a gyerekek felé is kinyissuk kicsit a világot, hiszen jórészt olyan hátrányos helyzetű gyermekekről van szó, akik külföldön még nem jártak, másrészt pedig a másság elfogadása a cél. Ez azt is jelenti, hogy a gyermekek megtanulják azt, hogy bár más országban lévő gyerekekkel vannak együtt, azok is olyanok, mint ők, ugyanolyan az érdeklődési körük, ugyanolyan fiatalok. Ez megmutatkozott már az első napon, hiszen nagyon hamar egymásra talált a társaság, mintha már hetek óta ismernék egymást. A másik cél megtanulni elfogadni a fogyatékkal élő embertársainkat is, hiszen nagyon ritka az, hogy egészséges gyerekek ennyi időt tudjanak tölteni fogyatékkal élőkkel”, fejezte be Bartókné Vincze Zsuzsanna.
A szakmai programért, a készülőben lévő színdarabért a Múzsa Művészeti Iskola drámatanárai, Tyukász Imréné Margitka és Posta István a felelősek. „A drámával tantárgyként foglalkozunk a művészeti iskolában a színjátszó tanszak keretében. A gyerekekkel is sokféleképpen értelmeztük a dráma szót, de valójában jelentése: cselekvésen keresztül történő tanulás és ismeretszerzés. Hogyan lehet ezzel játszani, hogyan lehet ezt tanulni? Egy közösségben utánzással, helyzetekkel foglalkozunk, olyan szituációkat teremtünk, amelyekben úgy próbálhatnak ki élethelyzeteket, hogy annak semmilyen következménye nincs, ugyanakkor nagyon sok mindent meg tudnak tapasztalni, meg tudnak élni ennek kapcsán a gyerekek, amit a valós életben is tudnak használni. Amikor arról beszélünk, hogy határon átívelő programok, együttműködés, a másság elfogadása, tolerancia, akkor, úgy gondolom, hogy a drámához jobb módszert nem is tudunk találni. A játék, a közös cselekvés az, ami összehozza a gyermekeket, amivel nagyon gyorsan közös hangra tudnak találni. Ezt mi magunk is tapasztaltuk, hiszen szinte fél nap alatt olyan közösséggé kovácsolódtak, hogy senki ki nem lógott. Nagyon lelkesen tudtak dolgozni, nagyon elfogadóak voltak, mi is csak ámultunk”, mondta Tyukász Imréné Margitka.
Az egy hét alatt készül egy színdarab is, amit a gyermekek maguk írnak és rendeznek. A kultúrkör nagytermében egy tizenöt méteres papírvonat áll, benne a táborozók profilképeivel, neveivel, illetve a darabban játszott szerepnevükkel, szerepük leírásával. A két tanár, a mozdonyvezetők, kék vasutas-sapkában irányítják a csapatot, míg egyszer csak a hangosbemondóból egy hang közli az utasokkal, hogy a nagy vihar miatt a vasútforgalom megállt, a várakozóban rekedtek az utasok. „Ez egy történet, amit mi találtunk ki. A gyerekek egy szerepbe lépnek, és ezt a történetet építik úgy, hogy mi irányítjuk őket. Egy válsághelyzetbe sodortuk ezt a kis közösséget, a vasúti várakozóban önállóan kell nekik megtanulniuk együttműködni, összetartani, élni a kis életüket, szabályokat hozni, közösségként működni, egy picit irányítani magukat, demokráciát tanulni. A tanítási drámához tartozik az is, hogy szórakozni is meg kell tanulni. Így kínáljuk fel nekik azt a lehetőséget, hogy szórakozásként, kikapcsolódásként létrehozhatnak egy darabot, vagy valamilyen produkciót. Ők maguk is tele vannak ötlettel. Ami fontos, hogy a darabot tényleg ők maguk írják, rendezik, állítják színpadra. Hogy a végén mi lesz belőle, kiderül a tábor végén“, ismertette Tyukász Imréné.
Kovács Franciska, a Fogyatékkal Élők Nappali Intézményének munkatársa elmondta, hogy négy értelmileg sérült fiatalt hozott, akik nagyon boldogok voltak, amikor megtudták, hogy Óbecsén táborozhatnak egy hetet, hiszen most vannak először külföldön: „A tábor kezdetén vagyunk, de már elmondhatom, hogy óriási élmény számukra ez a tábor. Első ízben működünk közre a Múzsa iskolával, de azt hiszem ennek lesz folytatása, lesznek integrált közös programjaink, amik nagyon sokat jelentenek a sérült fiataloknak. Az értelmileg sérültek társadalmi beilleszkedése, minden fogyatékossági típus közül a legnehezebb, mert ők csak részben tudják képviselni saját érdekeiket, ezért nekik sokkal több plusztámogatásra van szükségük. Csodálatos élmény volt az, amikor megérkeztünk, az a fajta együttgondolkodás, nyitottság, amit azóta is tapasztalunk itt az ép fiatalok részéről. Azt gondolom, hogy az integrációnak, a toleranciának és az empátiának egy csodálatos példája lesz a tábor, aminek lesz folytatása is”.
A táborozók a hét folyamán több szabadprogramon is részt vettek: megismerkedtek városunk nevezetességeivel, a polgármester is fogadta a csapatot, éjszakai fürdésen is részt vettek, kirándultak a Fantast kastélyhoz, megtekintették a péterváradi várat, Újvidéken és Temerinben sétáltak, s a Tanyaszínház előadását is megtekintették.
B.M.
